Nem tudom hova illene, ezért csináltam külön topicot (mert nincs elég...
)
Egy kis érdekesség: az Olasz hadiflotta 2. világháború utáni megújulásának mintája a Giuseppe Garibaldi könnyű cirkáló átépítése lett rakétás cirkálóvá (Missile Cruiser). Az 1936-ban vízre bocsátott 11 350 tonnás, 10db 152mm-es ágyúval felszerelt hajóegység a II. Vh-t is végigharcolta mindkét oldalon (az 1943-as olasz kiugrás után a szövetségesekhez állt át). A háború után hadrendben tartották, de csak kisebb módosításokon eset át, például ellátták radarral. 1953-ban kivonták az aktív szolgálatból, és elkezdték az átépítését rakétás cirkálóvá. Az átépítés nehézkesen indult, mivel nem volt egyértelmű, hogy milyen rakétarendszert kapjon, végül különleges egység lett: a RIM-2 Terrier légvédelmi rakétarendszert kapta meg, egy kétkaros állvánnyal a hátsó ágyútornyok helyén. Az elülső tornyokat is lecserélték, 2x2 ágyúsakra, amelyekbe 135mm L/45 lövegek kerültek, illetve 76mm-es kettős célú ágyúkat kapott. A legkomolyab újdonság viszont a tatrészre beépített négy darab Polaris ballisztikus rakéta-tubus volt. Az US NAVY-n belül nagyon komoly vita ment, hogy a ballisztikus rakétákat hogy kezeljék. Egymásnak feszültek a repülőgép-hordozó-pártiak (mint Thomas Hinman Moorer, akik értelemszerűen atombombázókat akartak látni), a tengeralattjárók terén ugye Rickover admirális volt a fő hangadó, míg a felszíni hajóknál a Aerligh Burke, Elmo Zumwalt és még néhány admirális próbálta terelni a fejlesztéseket. Igazából még az sem volt tiszta, hogy mi lesz az atomtölteket hordozó eszköz (ember vezette bombázó, robotrepülőgép (Regulis I. és II. ugye) avagy ballisztikus rakéta (Polaris). Végül a Regulus programot elengedték, mivel nem volt kellően megbízható, a Polaris rakéták pedig mivel "lelőhetettlenek" előre léptek. A tengeralattjáró és felszíni hajó lobby egymásnak feszült, különféle tervek készültek a Csatahajók és Nehézcirkálók átalakításáról arra, hogy 4-8-16db Polaris rakétát helyezzenek el rajtuk. Azonban a terveket végül Rickover szívós küzdemelben (képletesen) megtorpedózta, De ettől még a technológia adott volt, és az Olaszok érdeklődtek utána. Az USA ekkor még nem döntötte el, hogy az atomfegyvereket kiadja-e a kezéből, de más országok területét használták "felvonulási terepként", az olaszokhoz 30db Jupiter rakétát telepítettek 1960-tól.
Az USA britekkel mentek az együttműködések, egy időben még az is felmerült, hogy a Franciaország, Olaszország és Németország együtt dolgozza ki közös nukleáris programját, végül erre politikai okokból nem került sor (de Gaulle megunta a gittrágást, és közölte, hogy egyedül folytatják, a Németek el is engedték a dolgot (az amerikai nukleáris bombák "kölcsönzése" volt a megoldás), az Olaszok viszont úgy gondolták, hogy nem lenne hülyeség a saját nukeláris elrettentő erő. Így kanyarodunk vissza a Giuseppe Garibaldi-hoz. A tatrészre szerelt 4 tubus végül sose kapott amerikai rakétát, mert az amerikai politika úgy döntött, hogy nem osztják azt meg. Egy indítási teszt történt egy súlymakettel (erről kép lent), de tovább nem jutottak. Ellenben 1971-ben megkezdődött az Alfa program, ami egy olasz ballisztikus rakéta kifejlesztését célozta. Az Alfa lehetett volna hajóról illetve tengeralattjáróról indítható is, és teljesen az Olasz Haditengerészethez tartozott (a San Marco program keretében, hivatalosan műholdak pályára állítására képes rakétán dolgozott az Olasz légierő, ami "adott esetben" ballisztikus rakétaprogramként végezhette volna). A rakétának három tesztje volt egy tengeri platformról, de végül 1975-ben az ország aláírta a Non-Proliferation Treaty (NPT), és felhagyott a nukleáris elrettentés koncepciójától (egyébként ez leginkább az Olasz Szocialista Párt propaganda-hadjáratának volt köszönhető). A Guiseppe Garibaldit viszont még 1972-ben kivonták a szolgálatból...