Program/Modell Állapot/Idővonal
MGCS Várható üzembe helyezés 2040-2045 körül.
Leopárd 2A7 Gyártásban, a szállítások folyamatosak.
Leopárd 2A8 A gyártás 2025-ben kezdődött. [18]
Leopárd 3/2AX Műszaki tanulmányok folyamatban, a működési terv várhatóan 2030-ra indul. [19]
Leclerc XLR Gyártás alatt, legalább 34 darabot szállítottak le 2024-2025-ben. [20]
KF-51 A fejlesztés alatt álló sorozatgyártás várhatóan 2025-ben kezdődik. [21]
MARTE Kutatási program, további ütemterv ismeretlen.
Bár jelenleg lehetetlen megjósolni ezen programok jövőjét még rövid távon sem, levonhatunk néhány következtetést az európai MBT és AFV környezet jövőbeli alakulásáról.
Először is, a harckocsizási programok hatalmas száma az európai nemzetek körében a hagyományos páncélozott képességek fejlesztése iránti növekvő érdeklődést jelzi, ami egy globális trend része. Sok nemzet keres megoldásokat meglévő légi harckocsiflottáinak korszerűsítésére, sőt bővítésére is. Köztudott, hogy a tank nem halott, és a légi harckocsipiac ennek megfelelően reagál.
Másodszor, az MBT programok sokfélesége lehetővé teszi az egyes üzemeltetők egyedi igényeinek kielégítésére testreszabott képességek kínálását. Ami még fontosabb, hogy vannak (és továbbra is lesznek) különböző árképzési lehetőségek, amelyek lehetővé teszik az AFV-k költségvetési korlátokon alapuló kiválasztását. Például azok az országok, amelyek az MGCS-t túlsúlyban tartják az igényekhez képest, alternatív terveket választhatnak, amelyek továbbra is növelik MBT flottáik képességeit. Ugyanakkor a meglévő programok komponenseinek túlnyomó többsége (a tisztán elméleti MARTE kezdeményezés kivételével) ugyanazon szállítóktól származik, mint például a KNDS, a Rheinmetall, a Hensoldt és mások. Ezek a komponensek integrálhatók, hogy magas szintű közös jellemzőket biztosítsanak a különböző platformok között.
Harmadszor, az MGCS programnak nincsenek valódi alternatívái Európában vagy nemzetközi szinten, és jelenleg egyetlen európai nemzet sem rendelkezik a következő generációs MBT önálló fejlesztéséhez szükséges technológiai vagy ipari kapacitással. Egy hipotetikus forgatókönyv, amelyben egy nem európai gyártó fejleszt ki egy következő generációs MBT-t, és európai ügyfeleket szerez meg, mindezt ugyanabban az időkereten belül, mint az MGCS, az európai páncélozott járműipar stratégiai jelentőségének jelentős csökkenését jelentené. Más szóval, az időnyomás miatt az MGCS felhagyása valószínűleg a belátható jövőben minden jövőbeli MBT-ambíció végét jelentené Európában. Ezenkívül egy ilyen döntésnek hosszú távú negatív következményei lehetnek, beleértve a nemzetközi piaci részesedés esetleges elvesztését a versenytársakkal szemben.
Az MGCS program késedelmeivel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy ezek végső soron előnyösnek bizonyulhatnak. Míg a modern és jövőbeli hadviselés számos taktikai és technológiai aspektusát már a 2010-es években is elképzelték, a harctéri környezet és a légi harcjárműveket fenyegető veszélyek teljes spektrumának átfogó ismerete csak az elmúlt években alakult ki. A követelmények kidolgozásának és a CONOPS finomításának lassabb üteme előnyösnek bizonyulhat az MGCS program egésze, valamint a jövőbeli üzemeltetői számára is.
A közelmúltbeli előrelépések ellenére az MGCS program továbbra is jelentős, elsősorban politikai jellegű kockázatokkal néz szembe. Az eltérő nemzeti prioritások, az ipari érdekek és a változó stratégiai kilátások továbbra is kihívást jelentenek a fejlesztése szempontjából. Egy másik kritikus kérdés az ipari skálázhatóság kérdése: Képes-e az európai védelmi ipar egyszerre megvalósítani az MGCS programot, a hazai üzemeltetők számára ideiglenes megoldásokat kínálni, és kielégíteni az MBT-k iránti növekvő nemzetközi keresletet?
Az azonban egyértelmű, hogy Európa rendelkezik mind a technológiai szakértelemmel, mind a pénzügyi erőforrásokkal, amelyek szükségesek az MGCS program befejezéséhez. Sőt, jelenleg nincs olyan életképes alternatíva, amely megfelelne a program ambícióinak vagy stratégiai értékének. Ebben az összefüggésben az MGCS program nem csupán a katonai képesség kérdése, hanem Európa stratégiai autonómiájának és ipari versenyképességének megőrzése a páncélozott hadviselés területén.
MGCS Várható üzembe helyezés 2040-2045 körül.
Leopárd 2A7 Gyártásban, a szállítások folyamatosak.
Leopárd 2A8 A gyártás 2025-ben kezdődött. [18]
Leopárd 3/2AX Műszaki tanulmányok folyamatban, a működési terv várhatóan 2030-ra indul. [19]
Leclerc XLR Gyártás alatt, legalább 34 darabot szállítottak le 2024-2025-ben. [20]
KF-51 A fejlesztés alatt álló sorozatgyártás várhatóan 2025-ben kezdődik. [21]
MARTE Kutatási program, további ütemterv ismeretlen.
Bár jelenleg lehetetlen megjósolni ezen programok jövőjét még rövid távon sem, levonhatunk néhány következtetést az európai MBT és AFV környezet jövőbeli alakulásáról.
Először is, a harckocsizási programok hatalmas száma az európai nemzetek körében a hagyományos páncélozott képességek fejlesztése iránti növekvő érdeklődést jelzi, ami egy globális trend része. Sok nemzet keres megoldásokat meglévő légi harckocsiflottáinak korszerűsítésére, sőt bővítésére is. Köztudott, hogy a tank nem halott, és a légi harckocsipiac ennek megfelelően reagál.
Másodszor, az MBT programok sokfélesége lehetővé teszi az egyes üzemeltetők egyedi igényeinek kielégítésére testreszabott képességek kínálását. Ami még fontosabb, hogy vannak (és továbbra is lesznek) különböző árképzési lehetőségek, amelyek lehetővé teszik az AFV-k költségvetési korlátokon alapuló kiválasztását. Például azok az országok, amelyek az MGCS-t túlsúlyban tartják az igényekhez képest, alternatív terveket választhatnak, amelyek továbbra is növelik MBT flottáik képességeit. Ugyanakkor a meglévő programok komponenseinek túlnyomó többsége (a tisztán elméleti MARTE kezdeményezés kivételével) ugyanazon szállítóktól származik, mint például a KNDS, a Rheinmetall, a Hensoldt és mások. Ezek a komponensek integrálhatók, hogy magas szintű közös jellemzőket biztosítsanak a különböző platformok között.
Harmadszor, az MGCS programnak nincsenek valódi alternatívái Európában vagy nemzetközi szinten, és jelenleg egyetlen európai nemzet sem rendelkezik a következő generációs MBT önálló fejlesztéséhez szükséges technológiai vagy ipari kapacitással. Egy hipotetikus forgatókönyv, amelyben egy nem európai gyártó fejleszt ki egy következő generációs MBT-t, és európai ügyfeleket szerez meg, mindezt ugyanabban az időkereten belül, mint az MGCS, az európai páncélozott járműipar stratégiai jelentőségének jelentős csökkenését jelentené. Más szóval, az időnyomás miatt az MGCS felhagyása valószínűleg a belátható jövőben minden jövőbeli MBT-ambíció végét jelentené Európában. Ezenkívül egy ilyen döntésnek hosszú távú negatív következményei lehetnek, beleértve a nemzetközi piaci részesedés esetleges elvesztését a versenytársakkal szemben.
Az MGCS program késedelmeivel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy ezek végső soron előnyösnek bizonyulhatnak. Míg a modern és jövőbeli hadviselés számos taktikai és technológiai aspektusát már a 2010-es években is elképzelték, a harctéri környezet és a légi harcjárműveket fenyegető veszélyek teljes spektrumának átfogó ismerete csak az elmúlt években alakult ki. A követelmények kidolgozásának és a CONOPS finomításának lassabb üteme előnyösnek bizonyulhat az MGCS program egésze, valamint a jövőbeli üzemeltetői számára is.
A közelmúltbeli előrelépések ellenére az MGCS program továbbra is jelentős, elsősorban politikai jellegű kockázatokkal néz szembe. Az eltérő nemzeti prioritások, az ipari érdekek és a változó stratégiai kilátások továbbra is kihívást jelentenek a fejlesztése szempontjából. Egy másik kritikus kérdés az ipari skálázhatóság kérdése: Képes-e az európai védelmi ipar egyszerre megvalósítani az MGCS programot, a hazai üzemeltetők számára ideiglenes megoldásokat kínálni, és kielégíteni az MBT-k iránti növekvő nemzetközi keresletet?
Az azonban egyértelmű, hogy Európa rendelkezik mind a technológiai szakértelemmel, mind a pénzügyi erőforrásokkal, amelyek szükségesek az MGCS program befejezéséhez. Sőt, jelenleg nincs olyan életképes alternatíva, amely megfelelne a program ambícióinak vagy stratégiai értékének. Ebben az összefüggésben az MGCS program nem csupán a katonai képesség kérdése, hanem Európa stratégiai autonómiájának és ipari versenyképességének megőrzése a páncélozott hadviselés területén.