"A Super Hornettet azért nem rendszeresítenék szerintem mert minek még egy 4. generációs típus nekik. Az F-16os ugye nem játszik szóval maradt az F-15, és az F-35..."
Nem világos, hogy a Super Hornet nem elég jó, mert 4. generációs és több mint 500 darab áll már belőle szolgálatban, míg az F-15SE jó lehet, mert szintén 4. generációs és még egyetlen egy darab se épült meg belőle.
A Super Hornet inkább 4+ generációs, igaz az F-15SE-t is ilyennek, vagy méginkább 4++ generációsnak, meg 4.5 generációsnak remélik, de ha ezt nézzük, van ugye a Silent Hornet koncepció, ami szintén ugyanez lenne.
Egy a lényeg, se Silent Eagle, se Silent Hornet nincs, csak Super Hornet van, a Boeing saját maga erőforrásait osztja meg, minek után a Super Hornet programot (szerintem) ideje korán tekintették 1999-ben sorozatgyártásra érettnek. Anno a Super Hornet program egyik nagy előnye az alap Hornet hatótávolságának és csapásmérő potenciáljának a kiterjesztése lett volna úgy, hogy a sebesség és hatótáv paramétereket inkább igazítják a majdan leváltandó F-14-esekhez, a manőverjellemzőket pedig megtartva a kormányozhatóságot jelentősen javítják. Értsd, ugyanolyan gyors irányváltoztatásokra lesz képes a nagyobbra méretezett Super Hornet, mint a kisebb előd, csak növelik a maximális állásszöget, csökkentik az átesés sebességét, növelik az orsózó szögsebességet az átesési sebesség közelében (nagyobb, hatékonyabb kormányok, mégfejlettebb kormányvezérlő rendszer felügyelete mellett), megtartva az amúgy kiváló maximális orsózó képességet.
Mi lett mindebből?
Állászög növekedett, nagy állásszögön javult a kontrollálhatóság, de csökkent a gép végsebessége, csúcsmgassága, orsózó szögsebessége a teljes szub- és szuperszonikus tartományban (lomhább lett a madár), gyorsuló képessége romlott, hatótávja pedig nem nőtt meg arra a szintre amit elvártak tőle. A Super Horror és Super Bug gúnyneveket ekkor ragasztották rá a típusra, az előbbi a nem realizálódott képességek, és az F-14D-től elmaradó szuperszonikus teljesítmény, az utóbbi meg nyilván a kezdeti időszak amúgy minden más típusára jellemző gyermekbetegségei miatt értendő.
A Boeing mintegy megfeledkezve erről a malőrről(?) - ne feledjük, több száz gépet adtak át a Navy-nek, amelyik így nyugdíjazni tudta az amúgy már körülményes (bár korántsem régi (1991- 9? körül gyártott) F-14D-ket - inkább az F-15-ös egy újabb újragondolásába fektette erőforrásait, majd miután a Super Hornettel nem tudott az ausztrál bizniszen kívül máshol piacot szerezni, az MMRCA tender mintegy finisében előállt a Silent Hornet ötletével.
Véleményem szerint a Silent Hornet-nek úgy kb 2005 körül kellett volna megjelennie, talán mára gép is lenne belőle (figyelem! a gép alapját képező F414EPE még soha nem volt gépbe építve, az összes teszt idáig a földön zajlott és ez a verzió már 2004-2005 óta létezik) és hiába nem volt rá Navy-igény, most egy sokkal meggyőzőbb ajánlat lehetne mint az alap Super Hornet vagy a fiktív Silent Eagle.