Szálljatok már magatokba, mert amit itt az elmúlt napokban, hetekben leműveltetek mindkét oldalról az valami siralomvölgy.
Idénre zár a topik - és jó fej voltam...
Idénre zár a topik - és jó fej voltam...
[BIZTPOL] Oroszország (a Szovjetunió utódállama)
- Téma indítója Montezuma
- Indítva
Castel:
Itt pedig Szabó József szól be picit szbírónak.
Szabó József
2 n. ·
„Egy centivel sem keletre” — az emlékezet politikája és a felejtés ára
Sz. Bírót olvasok. (ÉS, Egy hamis mítosz. avagy A NATO bővítés tilalma. 2025. december 18-i szám).
Szeretem, amikor valaki elegánsan lesöpri az egész kérdést egy kézmozdulattal: „a NATO-bővítési ígéret? Ugyan kérem, ez csak mítosz!” Mintha a „mítosz” varázsszó volna, amely feloldja a kényelmetlen dokumentumokat, a tárgyalási jegyzőkönyveket, a visszaemlékezéseket, a diplomáciai levelezéseket. Csakhogy a történelemben a mítosz nem azt jelenti, hogy hazugság - inkább azt, hogy egy bonyolult történetet leegyszerűsítünk úgy, hogy ne kelljen vele szembenézni. Kényelmes, nem? Ha „mítosz”, akkor nem kell magyarázkodni, nem kell beszélni az amerikai ígéretekről, Kohl egykori német kancellár megjegyzéseiről, a biztosítékokról, a „nem mozdulunk egy centit sem kelet felé” típusú mondatokról. A mítosz ebben az esetben nem a valóság hiánya, hanem a felelősség alól való menekülés. Így lesz a kényelmetlen múltból higiénikusan csomagolt emlékezet: steril, veszélytelen... és félrevezető.
A mai európai közbeszéd egyik leginkább zavarba ejtő jelensége az, ahogyan a történelem egykori ígéretei hirtelen köddé válnak, mintha azok soha el sem hangzottak volna. Mindaz, amit a hidegháború végének nagypolitikai tárgyalásain rögzítettek, ma úgy jelenik meg, mint puszta félreértés, rosszul idézett mondat, vagy éppen orosz propaganda. (Ja, és bizonyos körök számára kötelező jelleggel miniszterelnökünket is belekeverve ebbe a katyvaszba). A globalista, háborúpárti narratívák rendre azt állítják: nem volt ígéret, nem volt kötelezettség, nem hangzott el semmi, ami korlátozta volna a NATO keleti bővítését.
Ám amikor az ember kézbe veszi a titkosítás alól feloldott jegyzőkönyveket, a diplomáciai feljegyzéseket, a vezetők visszaemlékezéseit, és nem a memóriánk, hanem a dokumentumok nyelvén próbál eligazodni, egészen más kép bontakozik ki. Ott találjuk James Baker volt amerikai külügyminiszter szavait, Gorbacsov pártfőtitkár válaszait, Genscher biztosítékait — mind ugyanabba az irányba mutatnak: az egyesült Németország NATO-tagságának ára az volt, hogy a NATO fennhatósága nem tolódik keletebbre. Nem gesztus volt ez, hanem feltétel, nem szívesség, hanem alku.
És itt nem lehet megállni a politikai síkon; a kérdés elkerülhetetlenül átvezet a nemzetközi jog világába, amely jóval árnyaltabb, mint amennyire ma sokan beállítani szeretnék. Sz. Bíró ezen a területen pedig már teljes egészében járatlan. Kedvelt érve így hangzik: „Nem volt szerződés, nem volt kötelezettség sem.”
Ez első hallásra elegáns érv; racionálisnak, mi több, jogásziasnak tűnik. Csakhogy, az 1969. évi bécsi egyezmény a nemzetközi szerződések jogáról - amely a nemzetközi szerződések „alaptörvényeként” funkcionál - éppen ennek mond ellent. Én még úgy tanultam annak idején a Budapesti Közgazdasági Egyetemen (a nemzetközi jog szigorlati tantárgyam volt), hogy a nemzetközi szerződések létrejöttének fogalmi elemei közé tartozik, hogy a.) nemzetközi jogalanyok között jöjjön létre; b.) a felek közös akaratmegegyezését rögzítő megállapodás szülessen, amely bármely formát ölthet (vagyis figyelem: lehet szóbeli is, noha az egyezmény 5. cikkelye az írásos formát preferálja); 3.) nemzetközi jogok és kötelezettségek létrehozására, módosítására vagy megszüntetésére irányuljon.
Az egyezmény 3. cikkelye világosan rögzíti: az egyezmény alkalmazása - vagy annak hiánya - nem érinti más olyan megállapodások érvényességét, amelyek nincsenek írásba foglalva. Más szóval: az, hogy valami nem vált formális szerződéssé, még nem teszi semmissé a felek megállapodását. A 11. cikk pedig továbbmegy: kimondja, hogy az államok kötelezettségvállalását nemcsak írásos szerződés, hanem számos más forma is kifejezheti - beleértve a szóbeli megállapodásokat, a politikai biztosítékokat, a diplomáciai nyilatkozatokat.
A hidegháború végének kulcsfontosságú tárgyalásai pedig pontosan ebbe a körbe tartoznak.
A legmagasabb szinten, állam- és kormányfők között hangzottak el, és egy rendkívül konkrét geopolitikai ügyhöz kapcsolódtak: a szovjet csapatok kivonásához, a német egység elfogadásához és a biztonsági architektúra újrarendezéséhez. Ezeket úgy beállítani, mintha jelentéktelen, homályos beszélgetések lennének, nem egyszerű történelmi tévedés, hanem tudatos bagatellizálás.
Gorbacsov a korabeli tárgyalásokon világossá tette: hozzájárulása az egyesült Németország NATO-tagságához nem magától értetődő. A hozzájárulás feltételhez kötődött: nem lesz keleti irányú NATO-terjeszkedés. Ráadásul, ezt a feltételt nem is a szovjetek találták ki, az amerikai fél ajánlotta fel cserébe azért, hogy Németország egyesülhessen, és hogy az egyesült Németország a NATO tagja lehessen. Az USA megnyugtatta partnerét, és megkapta, amit akart: béke, stabilitás, csapatkivonás, „rendezetten” összeomló szovjet birodalom.
Ám amikor a geopolitikai tér felszabadult, amikor sorra jelentek meg azok az államok, amelyek érthető félelemmel és történelmi tapasztalattal a hátuk mögött nyugati garanciát kerestek, a korábbi ígéretek hirtelen kényelmetlenné váltak.
Ekkor lépett elő az „okos jogászkodás”: nem volt szerződés, nem kötelez semmi. Jogilag formális, politikailag kényelmes, morálisan indokolható, geopolitikailag azonban pusztító álláspont.
A nemzetközi politika elsődleges tőkéje ugyanis nem a papír, hanem a bizalom. És amikor egy nagyhatalom azt látja, hogy az egyszer elhangzott biztosítékokat relativizálják, átértelmezik, eltagadják, akkor elkerülhetetlenül olyan döntéseket kezd hozni, amelyek - saját logikája szerint - a biztonságát szolgálják. Innen indul el az a láncolat, amely végül konfliktusokba, háborúkba, összeomló kapcsolatokba vezet.
Ez nem felmentés Oroszországnak, és nem vádirat kizárólag a Nyugat ellen. Sokkal inkább annak felismerése, hogy a geopolitika világa nem azokkal a kategóriákkal operál, amelyekkel a közvélemény szeretné értelmezni a világ dolgait, különösen válságos időkben. Ebben a koordinátarendszerben az ígéretek nem „erkölcsi gesztusok”, hanem biztonsági alkuk, amelyek megszegése rendszerint - előbb vagy utóbb - árat követel.
Ezt az árat ma egész Európa fizeti. És talán éppen ezért kellene végre kimondanunk:
– igen, létezett ígéret;
– igen, ez politikai kötelezettségnek minősült;
– és igen, a megszegése meghatározó szerepet játszott abban, hogy a bizalom végleg felszámolódott.
Azok, akik ezt következetesen tagadják, a NATO-ígéretek történetét „mítosznak” minősítik, valójában nem a múltat vitatják, hanem a felelősséget próbálják letagadni.
u.i. Sz. Bíró téziseit akár egyetlen mondattal is cáfolni lehetne, csak Genscher volt német külügyminisztert kell idézni, aki egy korabeli tévéhíradóban kimondta: a NATO keleti terjeszkedésére vonatkozó ígéret általános érvényű, nem csak Kelet-Németország területére korlátozódik. Úgy látszik azonban, hogy unatkoztam és kedvem volt írni.
Itt pedig Szabó József szól be picit szbírónak.
Szabó József
2 n. ·
„Egy centivel sem keletre” — az emlékezet politikája és a felejtés ára
Sz. Bírót olvasok. (ÉS, Egy hamis mítosz. avagy A NATO bővítés tilalma. 2025. december 18-i szám).
Szeretem, amikor valaki elegánsan lesöpri az egész kérdést egy kézmozdulattal: „a NATO-bővítési ígéret? Ugyan kérem, ez csak mítosz!” Mintha a „mítosz” varázsszó volna, amely feloldja a kényelmetlen dokumentumokat, a tárgyalási jegyzőkönyveket, a visszaemlékezéseket, a diplomáciai levelezéseket. Csakhogy a történelemben a mítosz nem azt jelenti, hogy hazugság - inkább azt, hogy egy bonyolult történetet leegyszerűsítünk úgy, hogy ne kelljen vele szembenézni. Kényelmes, nem? Ha „mítosz”, akkor nem kell magyarázkodni, nem kell beszélni az amerikai ígéretekről, Kohl egykori német kancellár megjegyzéseiről, a biztosítékokról, a „nem mozdulunk egy centit sem kelet felé” típusú mondatokról. A mítosz ebben az esetben nem a valóság hiánya, hanem a felelősség alól való menekülés. Így lesz a kényelmetlen múltból higiénikusan csomagolt emlékezet: steril, veszélytelen... és félrevezető.
A mai európai közbeszéd egyik leginkább zavarba ejtő jelensége az, ahogyan a történelem egykori ígéretei hirtelen köddé válnak, mintha azok soha el sem hangzottak volna. Mindaz, amit a hidegháború végének nagypolitikai tárgyalásain rögzítettek, ma úgy jelenik meg, mint puszta félreértés, rosszul idézett mondat, vagy éppen orosz propaganda. (Ja, és bizonyos körök számára kötelező jelleggel miniszterelnökünket is belekeverve ebbe a katyvaszba). A globalista, háborúpárti narratívák rendre azt állítják: nem volt ígéret, nem volt kötelezettség, nem hangzott el semmi, ami korlátozta volna a NATO keleti bővítését.
Ám amikor az ember kézbe veszi a titkosítás alól feloldott jegyzőkönyveket, a diplomáciai feljegyzéseket, a vezetők visszaemlékezéseit, és nem a memóriánk, hanem a dokumentumok nyelvén próbál eligazodni, egészen más kép bontakozik ki. Ott találjuk James Baker volt amerikai külügyminiszter szavait, Gorbacsov pártfőtitkár válaszait, Genscher biztosítékait — mind ugyanabba az irányba mutatnak: az egyesült Németország NATO-tagságának ára az volt, hogy a NATO fennhatósága nem tolódik keletebbre. Nem gesztus volt ez, hanem feltétel, nem szívesség, hanem alku.
És itt nem lehet megállni a politikai síkon; a kérdés elkerülhetetlenül átvezet a nemzetközi jog világába, amely jóval árnyaltabb, mint amennyire ma sokan beállítani szeretnék. Sz. Bíró ezen a területen pedig már teljes egészében járatlan. Kedvelt érve így hangzik: „Nem volt szerződés, nem volt kötelezettség sem.”
Ez első hallásra elegáns érv; racionálisnak, mi több, jogásziasnak tűnik. Csakhogy, az 1969. évi bécsi egyezmény a nemzetközi szerződések jogáról - amely a nemzetközi szerződések „alaptörvényeként” funkcionál - éppen ennek mond ellent. Én még úgy tanultam annak idején a Budapesti Közgazdasági Egyetemen (a nemzetközi jog szigorlati tantárgyam volt), hogy a nemzetközi szerződések létrejöttének fogalmi elemei közé tartozik, hogy a.) nemzetközi jogalanyok között jöjjön létre; b.) a felek közös akaratmegegyezését rögzítő megállapodás szülessen, amely bármely formát ölthet (vagyis figyelem: lehet szóbeli is, noha az egyezmény 5. cikkelye az írásos formát preferálja); 3.) nemzetközi jogok és kötelezettségek létrehozására, módosítására vagy megszüntetésére irányuljon.
Az egyezmény 3. cikkelye világosan rögzíti: az egyezmény alkalmazása - vagy annak hiánya - nem érinti más olyan megállapodások érvényességét, amelyek nincsenek írásba foglalva. Más szóval: az, hogy valami nem vált formális szerződéssé, még nem teszi semmissé a felek megállapodását. A 11. cikk pedig továbbmegy: kimondja, hogy az államok kötelezettségvállalását nemcsak írásos szerződés, hanem számos más forma is kifejezheti - beleértve a szóbeli megállapodásokat, a politikai biztosítékokat, a diplomáciai nyilatkozatokat.
A hidegháború végének kulcsfontosságú tárgyalásai pedig pontosan ebbe a körbe tartoznak.
A legmagasabb szinten, állam- és kormányfők között hangzottak el, és egy rendkívül konkrét geopolitikai ügyhöz kapcsolódtak: a szovjet csapatok kivonásához, a német egység elfogadásához és a biztonsági architektúra újrarendezéséhez. Ezeket úgy beállítani, mintha jelentéktelen, homályos beszélgetések lennének, nem egyszerű történelmi tévedés, hanem tudatos bagatellizálás.
Gorbacsov a korabeli tárgyalásokon világossá tette: hozzájárulása az egyesült Németország NATO-tagságához nem magától értetődő. A hozzájárulás feltételhez kötődött: nem lesz keleti irányú NATO-terjeszkedés. Ráadásul, ezt a feltételt nem is a szovjetek találták ki, az amerikai fél ajánlotta fel cserébe azért, hogy Németország egyesülhessen, és hogy az egyesült Németország a NATO tagja lehessen. Az USA megnyugtatta partnerét, és megkapta, amit akart: béke, stabilitás, csapatkivonás, „rendezetten” összeomló szovjet birodalom.
Ám amikor a geopolitikai tér felszabadult, amikor sorra jelentek meg azok az államok, amelyek érthető félelemmel és történelmi tapasztalattal a hátuk mögött nyugati garanciát kerestek, a korábbi ígéretek hirtelen kényelmetlenné váltak.
Ekkor lépett elő az „okos jogászkodás”: nem volt szerződés, nem kötelez semmi. Jogilag formális, politikailag kényelmes, morálisan indokolható, geopolitikailag azonban pusztító álláspont.
A nemzetközi politika elsődleges tőkéje ugyanis nem a papír, hanem a bizalom. És amikor egy nagyhatalom azt látja, hogy az egyszer elhangzott biztosítékokat relativizálják, átértelmezik, eltagadják, akkor elkerülhetetlenül olyan döntéseket kezd hozni, amelyek - saját logikája szerint - a biztonságát szolgálják. Innen indul el az a láncolat, amely végül konfliktusokba, háborúkba, összeomló kapcsolatokba vezet.
Ez nem felmentés Oroszországnak, és nem vádirat kizárólag a Nyugat ellen. Sokkal inkább annak felismerése, hogy a geopolitika világa nem azokkal a kategóriákkal operál, amelyekkel a közvélemény szeretné értelmezni a világ dolgait, különösen válságos időkben. Ebben a koordinátarendszerben az ígéretek nem „erkölcsi gesztusok”, hanem biztonsági alkuk, amelyek megszegése rendszerint - előbb vagy utóbb - árat követel.
Ezt az árat ma egész Európa fizeti. És talán éppen ezért kellene végre kimondanunk:
– igen, létezett ígéret;
– igen, ez politikai kötelezettségnek minősült;
– és igen, a megszegése meghatározó szerepet játszott abban, hogy a bizalom végleg felszámolódott.
Azok, akik ezt következetesen tagadják, a NATO-ígéretek történetét „mítosznak” minősítik, valójában nem a múltat vitatják, hanem a felelősséget próbálják letagadni.
u.i. Sz. Bíró téziseit akár egyetlen mondattal is cáfolni lehetne, csak Genscher volt német külügyminisztert kell idézni, aki egy korabeli tévéhíradóban kimondta: a NATO keleti terjeszkedésére vonatkozó ígéret általános érvényű, nem csak Kelet-Németország területére korlátozódik. Úgy látszik azonban, hogy unatkoztam és kedvem volt írni.
Orosz propaganda szöveg fordításával készült, történelmi és jogi tévedésekkel, teljesen alaptalan az egész magyarázkodás.
Eleve a Szovjetunió nem létezik. Az olaszok követelőzhetnek a római birodalom idején elhangzott beszélgetések kapcsán?
De komolyra fordítva a szót, Putyin hogy akar egy szóbeli ígéretet számon kérni, amikor ő maga az írásos kötelezettségeit sem tartja be?!
Mondjuk kezdjük egy Oroszország által 1994-ben aláírt Budapesti Memorandummal !!!
Kiba....tt gáz ez a propaganda , ami ennyire hülyének nézi az embereket.
Szégyellheti magát ez a szabó a Marx Károly egyetemen szerzett diplomájával....
Miért kell ez?
A belarusz védelmi szövetség létrejöttekor sem kérte ki Putyin a szomszédos országok véleményét!
Fordítva miért kellett volna?
Akkor mit akar a NATO csatlakozás után 20-30 évvel?
Nagyon gáz, ha ezt magyarázni kell...
Orosz propaganda szöveg fordításával készült, történelmi és jogi tévedésekkel, teljesen alaptalan az egész magyarázkodás.
Eleve a Szovjetunió nem létezik. Az olaszok követelőzhetnek a római birodalom idején elhangzott beszélgetések kapcsán?
De komolyra fordítva a szót, Putyin hogy akar egy szóbeli ígéretet számon kérni, amikor ő maga az írásos kötelezettségeit sem tartja be?!
Mondjuk kezdjük egy Oroszország által 1994-ben aláírt Budapesti Memorandummal !!!
Kiba....tt gáz ez a propaganda , ami ennyire hülyének nézi az embereket.
Szégyellheti magát ez a szabó a Marx Károly egyetemen szerzett diplomájával....
Miért kell ez?
A belarusz védelmi szövetség létrejöttekor sem kérte ki Putyin a szomszédos országok véleményét!
Fordítva miért kellett volna?
Akkor mit akar a NATO csatlakozás után 20-30 évvel?
Nagyon gáz, ha ezt magyarázni kell...
Nyilván a kikúrt villát kell védeni, nem Putyint... Nyilván Putyin meg nem mozog soha sehova onnan...
Imádom amilyen magabiztossággal oltod a többieket, kicsit benéztem de látom nem változott semmi, BUÉK
!
Szerinted a halom Pncír meg EW megy mindenhova Putyinnal?Nyilván a kikúrt villát kell védeni, nem Putyint... Nyilván Putyin meg nem mozog soha sehova onnan...
Imádom amilyen magabiztossággal oltod a többieket, kicsit benéztem de látom nem változott semmi, BUÉK
A Terminátor világa jött el, a levegő tele van halállal – Demkó Attila év végi gyorsmérlege a világról
A szakértő nem szépíti a valóságot: Európa 1945 óta nem látott ilyen borzalmat, miközben az amerikai és európai elit még mindig csodára vár. Demkó Attila szerint a béke útja nehezebb a vártnál, és bár Trump új reményt hozott, a világ még mindig lángokban áll – Afrikától a Közel-Keletig.
mandiner.hu
"Persze mindig kérdés, mi az objektív valóság. Trumpnak az, hogy Ukrajna és Oroszország esetében utóbbi a nagyobb és erősebb ország, ezért előbb-utóbb győzni fog, és a háború mielőbbi lezárása voltaképpen Ukrajna megmentése. De hiába fogott nagy lendülettel békeközvetítésbe januárban Washington, az év végéig nem ért el áttörést. A Biden-adminisztráció kezét megkötő tényezők – a sajtó, az európai szövetségesek, a szavazótábor és egyes lobbicsoportok – nem vagy kevésbé kötik Trumpot, azaz a lehetőség az ukrajnai háború lezárására vagy legalább egy tartós tűzszünetre sokkal inkább megvan, mint korábban. De hogy mikor jön el a pillanat, holnap vagy hónapok múltán, kiszámíthatatlan.
Az ukrajnai háború 2025-ben még szörnyűbb lett, mint korábban. A dróntámadások elhozták a Terminátor világát. A front mentén van egy-egy 20 kilométeres sáv, ahol minden célpont, ami mozog. A levegő tele van halállal. Kamerák figyelik a mozgást éjjel és nappal, csak a szürkület és a hajnal hoz némi biztonságot. Akkor nem látnak olyan jól a gépi szemek, az éjjellátók és a hagyományos kamerák. A hőkamera elől meg a különleges poncsó rejti a katonaembert – ideig-óráig. A sebesülteket napokig, van, ahol hetekig nem lehet evakuálni, ami példátlan az utóbbi évtizedek háborúiban. Sokan meghalnak, akik egyébként menthetők lennének – mind a két oldalon. Összesítve bizonyosan millió felett van a halottak és a súlyos sebesültek száma. Ilyen háborút tényleg nem látott Európa 1945 óta.
Sokak hitével ellentétben a frontok mozognak, és általában nem Ukrajna javára. Az oroszok a mennyiségi fölény megteremtése után a technológiában is utolérték a Nyugat támogatta ukránokat. Drónjaik legalább olyan jók, mint az ellenfélé. Ez döntő változás. Az amerikai elit Trump képviselte része megértette a valóságot, az európai elit viszont 2025-ben még mindig reménykedett a csodában. De az, hogy valami talán majd történik Moszkvában, nem stratégia. A cél csak a még több halál és a még nagyobb pusztulás megelőzése lehet, a menthető mentése, ez azonban alighanem 2026-ra marad."
Budapesti memorandum????Orosz propaganda szöveg fordításával készült, történelmi és jogi tévedésekkel, teljesen alaptalan az egész magyarázkodás.
Eleve a Szovjetunió nem létezik. Az olaszok követelőzhetnek a római birodalom idején elhangzott beszélgetések kapcsán?
De komolyra fordítva a szót, Putyin hogy akar egy szóbeli ígéretet számon kérni, amikor ő maga az írásos kötelezettségeit sem tartja be?!
Mondjuk kezdjük egy Oroszország által 1994-ben aláírt Budapesti Memorandummal !!!
Kiba....tt gáz ez a propaganda , ami ennyire hülyének nézi az embereket.
Szégyellheti magát ez a szabó a Marx Károly egyetemen szerzett diplomájával....
Miért kell ez?
A belarusz védelmi szövetség létrejöttekor sem kérte ki Putyin a szomszédos országok véleményét!
Fordítva miért kellett volna?
Akkor mit akar a NATO csatlakozás után 20-30 évvel?
Nagyon gáz, ha ezt magyarázni kell...
A semleges Ukrajnára gondolsz, ahol a nagyhatalmak szavatolják a semleges Ukrajna határait?
A Nato csatlakozás az semlegesség?
A rossz jó? Az igen az nem…?
De ismerős valahonnan…
Miért kellett volna Ukrajnának semlegesnek lenni? Ukrajna szuverén államként ahhoz a szövetségesi rendszerhez csatlakozhat amelyikhez akar. Ezt a Budapesti Memorandum sem tiltotta meg.
Szemmel láthatóan nincs fogalmad sem a NATO, sem az EU, sem másmilyen szervezet működéséről.
Nemhogy a valóságról.
Amúgy te miért szeretnéd, ha Ukrajna csatlakozna a NATO-hoz és az EU-hoz ?
Nem tiltotta meg de semlegességet vállalt, szóval ezt így erős csúsztatás.
Szerintem azt a területet, objektumot védik jobban ahol éppen van, igen. Ezek a rendszerek azért elég szép számmal vannak náluk jelen, s eleve igen mobilra tervezték őket, pont annyira nehéz velük helyszínt változtatni mint egy kamionnak, random teherautónak. Mert gyakorlatilag ezek azok, csak konténer tornacipő helyett rakéta van rajta.
Moszkva környékén (de lehet, hogy csak a városban) Putyin autóval közlekedik, mindenhová máshová repülővel vagy helikopterrel emgy. Egyszerűen nem tudnának ezek az eszközök vele lépést tartani. Moszkva környékén, pedig általában ugyanoda megy így felesleges elmozgatni őket és azt is vegyük figyelembe, hogy amennyiben mindíg mozognának ezek az eszközök, akkor elég lenne csak a legvédelmi rendszereket nyomonkövetni és máris tudnád hol az elnök.
A szerződés biztonsági garanciái Ukrajna, Fehéroroszország és Kazahsztán területi integritását vagy politikai függetlenségét érintő fenyegetés, illetve erőszak alkalmazása esetére vonatkoznak.
A narancsos “forradalmak” beavatkozások e?
A megvállasztott kormányzat megpuccsolása beavatkozás e?
Amikor Uktajna atomfegyvert akart az megszegése e a memorandumnak?
Beleragadtaál a történetbe mint varacskosdisznó a sárba dudi.
Onnan indultunk, hogy szerinted azzal, hogy az oroszok lövöldöztek az ukrán drónokra elárulták a helyzetüket.
Erre írtam neked, hogy nem fák azok, hogy ne lehessen arrébvinni őket.
Jöttél azzal, hogy dehogy viszik, azok bizony nem vándorcirkuszok hanem biza le vannak betonozva.
Néhányan jelezték feléd, hogy nem olyan biztos az a lebetonozás, meg valószínűleg jó része mozgatható lesz annak.
Ezen a ponton jutottál oda, hogy ha cipelnék Putyinnal ( a légvédelmet- itt már sírtam - )akkor nyomon tudnák követni a mozgását neki.
Mindegy, lényeg, hogy eljutottál addig, hogy ezek azért mozgatható rendszerek, már csak azt kell elfogadnod, ha mozgatható, akkor mozgatják is mivel nem teljesen hülyék.
Ja meg még azt, hogy ha Putyin elhagyja a dácsáját, akkor a következő tartózkodási helyénél nagy valószínűséggel nem a saját dácsájához közeli légvédelmi eszközök fogják védeni, hanem adott helyhez közeliek.
Nyefoid körökben ez a hivatalos narratíva szembeköpése.
Orosz = hülye
ukrán = hülye, de kevésbé, mert STANAG
nyeto = amit csinálnak az csak jó lehet, illetve amit nem csinálnak az csak hülyeség lehet
Ember! Volt egy szarkasztikus megjegyzésem arra vonatkozóan, hogy Putyin villája körül 100%-os (állítólag) az oroaz legvédelem biztos azért, mert ott van az egész, miközben fél Oroszorazágot eredményesen lövik az ukránok drónokkal CM-ekkel stb...
Te meg fogtad magad és elkezdted túlgonolni...
Az 56-os forradalom beavatkozás volt vagy a nép felkelése a ruszki uralom ellen?
Nézhetjük bárhogy de a majdanig mindkét fél befolyásolással akarta megszerezni Ukrajnát, az oroszok is, bár ezt nem szeretitek tudomásul venni. A majdan óta viszont az oroszok háborút indítottak, ők eszakalálták erre a szintre a konfliktust. Viszont még totális háborúval se sikerült nekik az ami szerintetek a nyugatnak sima befolyásolással igen. Akkor hogy is van ez?
Hányszor fogsz előrukkolni Ukrajna kapcsán 56-al ? És miért ?
Továbbá miért olyan szintű különbséget akarsz ábrázolni az ukrán és az orosz között, mint a svéd, és a szomáliai között ?
56 esetében egyrészt szovjet volt, nem orosz, másrészt Jalta szelleme kísértett, harmadrészt vaskalapos diktatúra volt. Addig Ukrajnánál 2004-ben, nemhogy 2014-ben Mi volt ? Van személyes élettapasztalatod a 2014 előtti Ukrajnáról ? Milyen volt 1991 - 2014 között az élet Ukrajnában ? Továbbá az ukrán az nagyrészt orosz, kisrészt lengyel, és kevés az "igazi" ukrán.
Rendben dudi, ha túlgondoltam, akkor túlgondoltam.
Boldog Újévet kívánok.
Kedves meszike!
Logikai bakugrásaidat nem könnyű egyszerű halandónak követni, de megpróbálom.
Szóval a majdant, 1956-tal összehasonlítani nem szerencsés, azért mert nem lehet. Ugyanis ukrajnának volt az a bizonyos semlegességi vállalása a budapesti memorandumban, nekünk viszont semmiféle vállalásunk nem volt 1956-ban.
Tehát az ukránok által vállalt semlegességre valóban próbált Oroszország rásegíteni a rendkívül kedvező energia árakkal, de, hogy értsd nem megvenni akarta a semlegességet, hiszen azt amúgy már korábban vállalták a memorandumban az ukránok.
A nyugat, elsősorban az usa viszont pont a memorandumban vállalt semlegesség felrúgására biztatta az ukránokat, valamint a háttérben kiképzett nekik lekötelezett embereket, akik feladata Ukrajna nyugati elköteleződésének biztosítása volt.
Tehát teljesen hamis az az állításod, miszerint egy független ország "kegyeiért" egy fair versenyfutás zajlott a nyugat és oroszország között.
Ez egyszerű történelemhamisítás.
Viszont BÚÉK neked is.