Visszatekintve a kanadai képzésre megállapítható, hogy ott két repülőgéptípuson is repültek a növendékek, akik alapképzését akkor is Szolnokon végezték a Zlin motoros kiképzőgépeken, adódhat a kérdés, miként lehet létrehozni egy színvonalas vadászpilóta képzést Magyarországon, egyetlen típussal a Skyfoxszal?
„Én azt mondanám, hogy az L-39NG egy félig-meddig öszvér megoldás, igazából már „Jet”, vagyis sugárhajtású gép, de gyakorlatilag nem rendelkezik akkora teljesítménnyel. Inkább a CT-156 Harvard II, az amerikai képzésben T-6 Texan II-esnek a teljesítményéhez hasonlítható, mégis attól egy kicsivel többet tud, magyarul a gépet egy sokkal nagyobb spektrumban tudjuk majd használni. Nem képviseli még a vadász részt annyira, viszont az alapképzésekhez tökéletes. A gépnek a kialakítása, a belső műszerezettsége lehetőséget ad, hogy az alapok oktatását, az alap műszeres oktatástól egészen a harcászati kiképzés bizonyos szintjéig lefedjük. Lesz egy típusunk az úgynevezett alapvető vadászmanőverek (BFM – Basic Fighter Maneuvers), sőt a haladó vadászmanőverek (AFM – Advanced Fighter Maneuvers) oktatásának végrehajtására is, egészen az olaszországi harcászati képzésig, melyen jelenleg az odáig eljutott pilótáink tanulnak. Pont jó arra, hogy ott egy nagyobb teljesítményű gépbe átülve lássák a pilóták mi hogyan változik, és ezt követően üljenek csak be a Gripenbe nálunk. Ha az NFTC fázisaihoz hasonlítanám, a tervünk az, hogy a négy fázisból az első hármat lefedjük a Zlin és L-39NG repülőgépekkel. Az egyes fázis a kiválasztás, a kettes fázis az alap repülés, eggyel komolyabb szint pedig a hármas fázis, a negyedik fázis pedig a teljes harcászati képzés, így csak ezt végeznék külföldön a magyar pilóták.” – árulta el a századparancsnok helyettes.
Ahhoz, hogy az új gépek gond nélkül repülhessenek és megvalósíthassák velük a kiképzési célokat, komoly repülőműszaki háttér és hajózó oktatóközpont is szükséges, ehhez infrastrukturális fejlesztések is megvalósultak az MH vitéz Szentgyörgyi Dezső 101. Repülődandár repülőterén. Régi hangárok és az egykori MiG-29-es szimulátor – ami anno végül sohasem lett beüzemelve – épülete is megújult. A Skyfoxhoz valamennyi kiszolgálóeszközt megvásárolták a beszerzés részeként, miután az L-39 korábbi változatához használt eszközök már nem kompatibilisek az új típussal. Nincs mese, meg kell érteni, ezek a gépek már tényleg nem azok a gépek, nem az Albák… Olyannyira nem, hogy a gyártó – persze a kor elvárásainak és a technikai vívmányok adta lehetőségeknek megfelelve – már gondolt a pilótaképzés, felkészítés segítésére is, így egy korszerű, sokrétű feladatokra használható szimulátor-bázist is kialakított a típushoz, amit a Magyar Honvédség is megvásárolt a repülőgépekhez. Ez a teljes körű felújításon átesett, egykori MiG-29-es szimulátor épületében kapott helyet, akárcsak – egyelőre átmenetileg – az L-39NG személyi állománya is, hiszen ha megvalósul a nemzetközi pilótaiskola, annak igényeit ez az objektum nem fogja tudni már kielégíteni.
A szimulátor központ – egy igazi virtuális high-tech világ a repülőtéren belül, ami több külön egységet tartalmaz, különböző szimulációs célok megvalósításához – hatalmas előrelépés Magyarországon, a magyar katonai repülőképzés, mi több a növendékek kiválasztása szempontjából is. Mindeddig ilyen jellegű eszközök nem álltak rendelkezésre, leszámítva a Gripent, melynek van Kecskeméten szimulátora, ám annak részletei nem ismertek, miután a gyártó titkosította. A hőskorban ugyan voltak a szovjet technikákhoz különböző trenázs berendezések, „szimulátorok”, de azok már évtizedekkel ezelőtt elavultak, üzemképtelenek voltak és nem voltak alkalmasak azon új eljárások – akár csak egy polgári repülőtéri műszeres megközelítési eljárására gondolva – vagy épp különleges esetek begyakorlására, melyeket a modern kiképzési tematikák megkövetelnének, nemhogy NATO szabvány harcászati elemek szimulációjára. A modern szimulációs berendezések megjelenése mindeddig csak Szolnokon hozott megújulást a H145M helikopterek megjelenésével, valamint a közelmúltban a Nemzeti Közszolgálati Egyetem szolnoki campusára érkeztek oktatást és kutatás-fejlesztést elősegítő szimulációs eszközök, mindezek azonban nem érik el – persze nem is ez a céljuk – az új L-39NG repülőgéphez beszerzett szimulációs központ összetett képességeit, így mindenképp mérföldkőnek tekinthető megjelenése.
„Többfajta szimulátorunk is van, gyakorlatilag három különböző szintű. Kezdve az alapvetőbb dolgok begyakorlására használható, egyszerűbb kialakításútól, egészen a Full Mission Simulator-ig (FMS). Ez egy az egyben a repülőgép kabinjának a replikája, ami egy félgömb alakú vetítőrendszerben, úgynevezett dome-ban helyezkedik el és megfelel az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) előírásai szerinti kettes szintű repülőkiképző eszköznek (FTD Level 2 – Flight Training Device Level 2), ami azt jelenti, hogy hivatalosan is alkalmas oktatásra, valamint a benne töltött idő valós repült időnek is elszámolható.” – mesélte érdeklődésünkre Csák Sándor őrnagy.
Ezt a szimulátort egyébként a Lom Praha, cseh repülőgépipari cég leányvállalata, a VR Group fejlesztette. Hivatalosan egy pilótafülkéből, az azt körülvevő, a környezetet, a repülés képét vízszintesen 300°-os, függőlegesen 120°-os, gömb alakú területre vetítő kupolából, nyolc darab 4K felbontású lézerprojektort tartalmazó vetítőegységből és egy oktatói munkaállomásból áll. Természetesen a kapcsolók, gombok, kezelőszervek működése teljesen modellezve van, még a kormányszervekre ható erők is, a különböző manőverek jelentette terhelésekkel együtt, a valós repülések érzetét keltve. A rendszer az igazi repülőgép szoftvereit használja, azonos funkciókkal és természetesen a magyarországi domborzati és repülőtéri sajátosságokat is tartalmazza. A további két szimulátorral kapcsolatban Csák Sándor őrnagytól megtudtuk: „Van egy szimulátorunk a pilótafülkében szükséges eljárások gyakorlására (CPT – Cockpit Procedures Trainer), ez érintőképernyőkből és monitorokból áll, szintén képes a repülőgép valamennyi funkcióját szimulálni, de a repülést csak monitorokon látjuk és a kabin berendezései érintőképernyőkön lettek kialakítva. Ez a műszeres eljárások, a repülőgépben használatos eljárásrendek gyakorlásához tökéletesen használható. Ezen felül pedig vannak asztali taktikai szimulátoraink (DTT – Desktop Tactical Trainer) ezek a legegyszerűbbek az előzőekhez képest, VR szemüveggel és a kormányszervek replikáival használhatóak és egyben a legolcsóbb, legköltséghatékonyabb rendszer mindhárom közül, mégis bármikor, bárki megismerkedhet a repülőgéppel virtuális környezetben, gyakorolhatja az összetett fedélzeti rendszerek kezelését, a kijelzők működését, a navigációs rendszert, gyakorlatilag önállóan, oktató nélkül.”
„Én azt mondanám, hogy az L-39NG egy félig-meddig öszvér megoldás, igazából már „Jet”, vagyis sugárhajtású gép, de gyakorlatilag nem rendelkezik akkora teljesítménnyel. Inkább a CT-156 Harvard II, az amerikai képzésben T-6 Texan II-esnek a teljesítményéhez hasonlítható, mégis attól egy kicsivel többet tud, magyarul a gépet egy sokkal nagyobb spektrumban tudjuk majd használni. Nem képviseli még a vadász részt annyira, viszont az alapképzésekhez tökéletes. A gépnek a kialakítása, a belső műszerezettsége lehetőséget ad, hogy az alapok oktatását, az alap műszeres oktatástól egészen a harcászati kiképzés bizonyos szintjéig lefedjük. Lesz egy típusunk az úgynevezett alapvető vadászmanőverek (BFM – Basic Fighter Maneuvers), sőt a haladó vadászmanőverek (AFM – Advanced Fighter Maneuvers) oktatásának végrehajtására is, egészen az olaszországi harcászati képzésig, melyen jelenleg az odáig eljutott pilótáink tanulnak. Pont jó arra, hogy ott egy nagyobb teljesítményű gépbe átülve lássák a pilóták mi hogyan változik, és ezt követően üljenek csak be a Gripenbe nálunk. Ha az NFTC fázisaihoz hasonlítanám, a tervünk az, hogy a négy fázisból az első hármat lefedjük a Zlin és L-39NG repülőgépekkel. Az egyes fázis a kiválasztás, a kettes fázis az alap repülés, eggyel komolyabb szint pedig a hármas fázis, a negyedik fázis pedig a teljes harcászati képzés, így csak ezt végeznék külföldön a magyar pilóták.” – árulta el a századparancsnok helyettes.
Ahhoz, hogy az új gépek gond nélkül repülhessenek és megvalósíthassák velük a kiképzési célokat, komoly repülőműszaki háttér és hajózó oktatóközpont is szükséges, ehhez infrastrukturális fejlesztések is megvalósultak az MH vitéz Szentgyörgyi Dezső 101. Repülődandár repülőterén. Régi hangárok és az egykori MiG-29-es szimulátor – ami anno végül sohasem lett beüzemelve – épülete is megújult. A Skyfoxhoz valamennyi kiszolgálóeszközt megvásárolták a beszerzés részeként, miután az L-39 korábbi változatához használt eszközök már nem kompatibilisek az új típussal. Nincs mese, meg kell érteni, ezek a gépek már tényleg nem azok a gépek, nem az Albák… Olyannyira nem, hogy a gyártó – persze a kor elvárásainak és a technikai vívmányok adta lehetőségeknek megfelelve – már gondolt a pilótaképzés, felkészítés segítésére is, így egy korszerű, sokrétű feladatokra használható szimulátor-bázist is kialakított a típushoz, amit a Magyar Honvédség is megvásárolt a repülőgépekhez. Ez a teljes körű felújításon átesett, egykori MiG-29-es szimulátor épületében kapott helyet, akárcsak – egyelőre átmenetileg – az L-39NG személyi állománya is, hiszen ha megvalósul a nemzetközi pilótaiskola, annak igényeit ez az objektum nem fogja tudni már kielégíteni.
A szimulátor központ – egy igazi virtuális high-tech világ a repülőtéren belül, ami több külön egységet tartalmaz, különböző szimulációs célok megvalósításához – hatalmas előrelépés Magyarországon, a magyar katonai repülőképzés, mi több a növendékek kiválasztása szempontjából is. Mindeddig ilyen jellegű eszközök nem álltak rendelkezésre, leszámítva a Gripent, melynek van Kecskeméten szimulátora, ám annak részletei nem ismertek, miután a gyártó titkosította. A hőskorban ugyan voltak a szovjet technikákhoz különböző trenázs berendezések, „szimulátorok”, de azok már évtizedekkel ezelőtt elavultak, üzemképtelenek voltak és nem voltak alkalmasak azon új eljárások – akár csak egy polgári repülőtéri műszeres megközelítési eljárására gondolva – vagy épp különleges esetek begyakorlására, melyeket a modern kiképzési tematikák megkövetelnének, nemhogy NATO szabvány harcászati elemek szimulációjára. A modern szimulációs berendezések megjelenése mindeddig csak Szolnokon hozott megújulást a H145M helikopterek megjelenésével, valamint a közelmúltban a Nemzeti Közszolgálati Egyetem szolnoki campusára érkeztek oktatást és kutatás-fejlesztést elősegítő szimulációs eszközök, mindezek azonban nem érik el – persze nem is ez a céljuk – az új L-39NG repülőgéphez beszerzett szimulációs központ összetett képességeit, így mindenképp mérföldkőnek tekinthető megjelenése.
„Többfajta szimulátorunk is van, gyakorlatilag három különböző szintű. Kezdve az alapvetőbb dolgok begyakorlására használható, egyszerűbb kialakításútól, egészen a Full Mission Simulator-ig (FMS). Ez egy az egyben a repülőgép kabinjának a replikája, ami egy félgömb alakú vetítőrendszerben, úgynevezett dome-ban helyezkedik el és megfelel az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) előírásai szerinti kettes szintű repülőkiképző eszköznek (FTD Level 2 – Flight Training Device Level 2), ami azt jelenti, hogy hivatalosan is alkalmas oktatásra, valamint a benne töltött idő valós repült időnek is elszámolható.” – mesélte érdeklődésünkre Csák Sándor őrnagy.
Ezt a szimulátort egyébként a Lom Praha, cseh repülőgépipari cég leányvállalata, a VR Group fejlesztette. Hivatalosan egy pilótafülkéből, az azt körülvevő, a környezetet, a repülés képét vízszintesen 300°-os, függőlegesen 120°-os, gömb alakú területre vetítő kupolából, nyolc darab 4K felbontású lézerprojektort tartalmazó vetítőegységből és egy oktatói munkaállomásból áll. Természetesen a kapcsolók, gombok, kezelőszervek működése teljesen modellezve van, még a kormányszervekre ható erők is, a különböző manőverek jelentette terhelésekkel együtt, a valós repülések érzetét keltve. A rendszer az igazi repülőgép szoftvereit használja, azonos funkciókkal és természetesen a magyarországi domborzati és repülőtéri sajátosságokat is tartalmazza. A további két szimulátorral kapcsolatban Csák Sándor őrnagytól megtudtuk: „Van egy szimulátorunk a pilótafülkében szükséges eljárások gyakorlására (CPT – Cockpit Procedures Trainer), ez érintőképernyőkből és monitorokból áll, szintén képes a repülőgép valamennyi funkcióját szimulálni, de a repülést csak monitorokon látjuk és a kabin berendezései érintőképernyőkön lettek kialakítva. Ez a műszeres eljárások, a repülőgépben használatos eljárásrendek gyakorlásához tökéletesen használható. Ezen felül pedig vannak asztali taktikai szimulátoraink (DTT – Desktop Tactical Trainer) ezek a legegyszerűbbek az előzőekhez képest, VR szemüveggel és a kormányszervek replikáival használhatóak és egyben a legolcsóbb, legköltséghatékonyabb rendszer mindhárom közül, mégis bármikor, bárki megismerkedhet a repülőgéppel virtuális környezetben, gyakorolhatja az összetett fedélzeti rendszerek kezelését, a kijelzők működését, a navigációs rendszert, gyakorlatilag önállóan, oktató nélkül.”
