Csak kibukkant a menóra a zsákból.
Egy részét igen, egy részét nem.
Meg kell nézni, hogy melyiket nem lehet? Melyikkel van a probléma. Azzal, akik klánszerűen élnek. Nem a kultúra társadalmilag nem káros részével van a baj, hanem azzal, ami összeférhetetlen. Erre sok módszer van. Ezek közül az egyik, de nem kizárólagos valóban a karhatalmi és az erő nyelve. De ott van mellette az oktatás, a munka, szociális stb. Egyik sincs a másik nélkül, mert úgy nem megy.
Igen, részben igazad van. De. A zsidók, mikor nagy tömegben voltak ugyan úgy kilógtak a társadalomból, mindig és mindenhol. Tetszik vagy sem, Tragikus módon és Izrael államba való alijázással oldódott meg, nem integrációval. Ott vannak a svábok, a svábok nagy tömegekben támogattak külföldi államot, lényegében sok helyen külön szigeteket alkottak és terjeszkedtek a magyar nemzet kárára - nem szabad elfelejteni, hogy a magyar fajvédők szinte ugyan olyan szinten emlegettek sváb kérdést, mint magyar kérdést. Ha tetszik, vagy sem, a "sváb kérdés" sem integrációval, hanem kitelepítéssel oldódott meg. A tótok inkább településenként alkottak szigeteket, tetszik, vagy sem, de részben kitelepítéssel, részben meg jelentős magyar tömegek közéjük telepítésével oldódott meg -és még szinte a mai napig van feszültség (mondta egy ilyen településen levő ismerősöm). A horvátok, szerbek megint csak nem alkottak nagy szigeteket, ők valóban integrálódtak, de például az oláhok is csak azért integrálódtak valamelyest, mert trianonban elszakították a tömb románságtól, de erős az identitásuk és hallottam már saját fülemmel, nekem, a román által mesélve, hogy azért nem adott tanácsot az egyik magyarnak mert "olyan nagy magyar".
És ezek a népek valahol csak szorosabban vett kultúrközösségben éltek a magyarokkal és kevésbé volt eltérő szokásaik, mint a cigányságnak -ami még önmagában is heterogén etnikum, tudat, szokás, nyelv, stb.
Igazából ebből a 400 évből jelentős részt kis számban éltek, egy-egy alkalomtól eltekintve a társadalom részéről sem volt szándék és az is sokszor csak az erőszak szervek működéséből állt. Mikor volt mellette más, mondjuk a szocializmusban munka, akkor ha nem is volt zökkenőmentes és mindenkire kiterjedő, de mégis csak sok sikersztorit is fel lehetett sorolni. Ebből részben volt egy cigányságnál nézve kb. két generációnyi kizökkenés és egy, vélhetően nem nagy számú, de erős identitás és közösségtudattal megáldott romániai betelepülés is.
Igazad van, de mi jár annak, akinek igaza van? A szája. Szokta anyám mondani.
Attól, hogy igazad van, és a cigányság kudarca (is), még nem oldódott meg semmi.
Nem, ehhez közösségeknek kellene lenni.
Tudod mijük van több a cigányoknak, mint a magyaroknak? Tudod miről lehetne példát venni? Hogy felismerték a család, meg a közösség erejét és érdekérvényesítési képességét. Nálunk meg mi a közösség? Az ország szegleteiben szétszórt emberek odamennek egy faluba, hogy majd jól megmutassák... ez nem közösségi erő, ez bohóckodás, és sokszor politikai haszonszerzés. De elmennek, a marinénik meg retteghetnek tovább. Megoldás? A frászt megoldás.