Ma és holnap van az Idegenlégió legnagyobb ünnepének, a Camerone-i csatának a 150-ik évfordulója.
Általában 29-én miséket tartanak az elesettekért, 30-án, a tényleges évfordulón, mindenhol ahol légiós garnizon, állomáshely van a világon, de akár a Légió nyugdijas otthonában is, ünnepségeket tartanak, fegyveres tisztelgéssel, parádéval, politikusokkal, vendégekkel, mindennel aminek igazából semmi köze a dologhoz.
Mert Camerone lényege ugyanaz, mint a Légió zászlajának az aranybetűs felirata: Becsület és Hűség. Camerone legendája gyújtotta be a gránáton a lángot, ez az a dolog, ami a mai napig egy tiszteletreméltó katonai alakulattá teszi a legendás francia Idegenlégiót, dacára annak, hogy hány hazug háry jánoska meséli el az újságok hiénáinak, vagy akár a sarki kocsmában, a sosem volt történeteit.
Magáról a csatáról, aminek a közhiedelemmel ellentétben számos túlélője volt, nem mondanék semmit, minden megtalálható az interneten. Az ünnepség programjai is elérhetőek, videón megnézhetők, a franica újságok cikkei sem titkosak. De szeretnék megemlékezni egy magyar vonatkozásról.
Az ünnep egyik mozzanata, amikor is a camerone-i légiós század parancsnokának, Jean Danjou kapitánynak- aki ezen a Camerón de Tejadai haciendán halt hősi halált, a fakezét (amit még 1853 ban vesztett el egy expedicióban, miközben a puskája felrobbant a kezében) körbeviszi három (általában) volt vagy aktiv légiós.
Egy "porteur" és két kisérő.
Ennél nem sok megtisztelőbb dolog érhet egy légióst életében, általában nyugalmazott katonák, akikre azért esik a választás, mert annyi kitüntetést szereztek szolgálatuk közben, hogy Brezsnyev is hasra esne tőle.
Legjobb tudomásom szerint, eddig egyetlen magyar lett kijelölve erre a feladatra, ő mindjárt kétszer is, ami olyan ritka, hogy lehetséges, nem is volt még ilyen. A Sors fintora, hogy gyakorlatilag egyszer sem vihette a camerone-i ünnepélyen az ereklyét.
Kemencei János törzszászlósról van szó, az indokinai, algériai háború Becsületrend parancsnoki fokozatával kitüntetett katonájáról, aki megsebesült Indokinában kétszer is, kétszer esett Viet Mihn fogságba, másodszor Dien Bien Phu elvesztésekor (miután ejtőernyővel ugrottak le a körbezárt területre erősitésként). Elhunyt parancsnokának, akiről a 2 Idegen Ejtőernyős ezred mai laktanyáját elnevették,ő volt az egyik koporsóvivője. Szolgálati idejét az 1. ejtőernyős zászlóaljnál, majd a 2. nál, később a 2. ejtőernyős ezrednél töltötte. Nagysikerű könyvet irt francia nyelven, Előre légiós ! cimen, ami a kezdetektől, 1945-től 1962- ig bezárólag szól a légiós éveiről.
(Itt jegyezném meg, ha valamelyik kiadónak eszébe jutna kiadni, talán a magyar átlagolvasó nem volt segédírnok köcsögök "Hogyan gyilkoltam
a Légióban" cimű könyveiből szerezné a tudását a Légióról. És főleg nem ámulna azon a Becsületrenden, ami pont úgy néz ki mint egy Tengeren túli szolgálati emlékérem, amit az összes francia katona megkap, aki bement már valamelyik afrikai kuplerájba.
Miközben kapásból fel tudok sorolni egy csomó magyart, akik annyi Becsületrendet meg harci kitüntetést szereztek, hogy ebben az új hobbitos filmben a sárkány lepetézne tőle. Mindjárt kezdhetnénk a Légió történetének három, legtöbbször kitüntetett altisztjével.)
Szóval, hogy miért is nem vitte egyszer sem, miközben kétszer (se) vitte János bácsi az Ereklyét.
Legelőször akkor volt kijelölve, mikor 1962 ben a Légió kivonult a "fővárosából" a Bel-Abbes i Quartier Vienotból, a képen (aminek a linkjét próbálom betenni, ha nem sikerül, sorry)
http://tenes.info/galerie/LEGQUISIDI/la_l_gion_quitte_Sidi_Bel_Abb_s
elől látható adj/chef Kemencei, a három koporsóban Rollet tábornok, a "Légió atyja" , egy Rosenborg nevű dán herceg és légiós tiszt és egy Zimmerman nevű légiós hamvai vannak.
De mivel ez a rendkivüli alkalom- nem mindennap költözik komplett az egész Légió, igazából két eset jut eszembe- 1962 szeptemberében volt, nem Camerone-kor, igy nem került fel a "hivatalos" ereklyevivők listájára az öreg, tekintve hogy a listán az ünnepségen részt vevők szerepelnek.
Másodszor 2008- ban érte a megtiszteltetés, vagy Danjou-t, ezen lehet vitatkozni, de sajnos akkor már annyira megromlott az egészsége, hogy végül is nem ő vitte a kezet, bár a neten sok helyen az ő neve áll, még a helyettes altiszt fényképe alatt is.
Szóval, ha befér ide a Hadtröténelem részbe, talán érdemes a rövid poszt erejéig megemlékezni ezen a napon erről a rendkivüli honfitársunkról, aki 2009 december 16-án került fel a Paradicsomba, ahol a jó Szent Péter valószinűleg azt mondta: "Holnap az előirt ruházat zöld stóla és fehér fénykoszorú"
Általában 29-én miséket tartanak az elesettekért, 30-án, a tényleges évfordulón, mindenhol ahol légiós garnizon, állomáshely van a világon, de akár a Légió nyugdijas otthonában is, ünnepségeket tartanak, fegyveres tisztelgéssel, parádéval, politikusokkal, vendégekkel, mindennel aminek igazából semmi köze a dologhoz.
Mert Camerone lényege ugyanaz, mint a Légió zászlajának az aranybetűs felirata: Becsület és Hűség. Camerone legendája gyújtotta be a gránáton a lángot, ez az a dolog, ami a mai napig egy tiszteletreméltó katonai alakulattá teszi a legendás francia Idegenlégiót, dacára annak, hogy hány hazug háry jánoska meséli el az újságok hiénáinak, vagy akár a sarki kocsmában, a sosem volt történeteit.
Magáról a csatáról, aminek a közhiedelemmel ellentétben számos túlélője volt, nem mondanék semmit, minden megtalálható az interneten. Az ünnepség programjai is elérhetőek, videón megnézhetők, a franica újságok cikkei sem titkosak. De szeretnék megemlékezni egy magyar vonatkozásról.
Az ünnep egyik mozzanata, amikor is a camerone-i légiós század parancsnokának, Jean Danjou kapitánynak- aki ezen a Camerón de Tejadai haciendán halt hősi halált, a fakezét (amit még 1853 ban vesztett el egy expedicióban, miközben a puskája felrobbant a kezében) körbeviszi három (általában) volt vagy aktiv légiós.
Egy "porteur" és két kisérő.
Ennél nem sok megtisztelőbb dolog érhet egy légióst életében, általában nyugalmazott katonák, akikre azért esik a választás, mert annyi kitüntetést szereztek szolgálatuk közben, hogy Brezsnyev is hasra esne tőle.
Legjobb tudomásom szerint, eddig egyetlen magyar lett kijelölve erre a feladatra, ő mindjárt kétszer is, ami olyan ritka, hogy lehetséges, nem is volt még ilyen. A Sors fintora, hogy gyakorlatilag egyszer sem vihette a camerone-i ünnepélyen az ereklyét.
Kemencei János törzszászlósról van szó, az indokinai, algériai háború Becsületrend parancsnoki fokozatával kitüntetett katonájáról, aki megsebesült Indokinában kétszer is, kétszer esett Viet Mihn fogságba, másodszor Dien Bien Phu elvesztésekor (miután ejtőernyővel ugrottak le a körbezárt területre erősitésként). Elhunyt parancsnokának, akiről a 2 Idegen Ejtőernyős ezred mai laktanyáját elnevették,ő volt az egyik koporsóvivője. Szolgálati idejét az 1. ejtőernyős zászlóaljnál, majd a 2. nál, később a 2. ejtőernyős ezrednél töltötte. Nagysikerű könyvet irt francia nyelven, Előre légiós ! cimen, ami a kezdetektől, 1945-től 1962- ig bezárólag szól a légiós éveiről.
(Itt jegyezném meg, ha valamelyik kiadónak eszébe jutna kiadni, talán a magyar átlagolvasó nem volt segédírnok köcsögök "Hogyan gyilkoltam
a Légióban" cimű könyveiből szerezné a tudását a Légióról. És főleg nem ámulna azon a Becsületrenden, ami pont úgy néz ki mint egy Tengeren túli szolgálati emlékérem, amit az összes francia katona megkap, aki bement már valamelyik afrikai kuplerájba.
Miközben kapásból fel tudok sorolni egy csomó magyart, akik annyi Becsületrendet meg harci kitüntetést szereztek, hogy ebben az új hobbitos filmben a sárkány lepetézne tőle. Mindjárt kezdhetnénk a Légió történetének három, legtöbbször kitüntetett altisztjével.)
Szóval, hogy miért is nem vitte egyszer sem, miközben kétszer (se) vitte János bácsi az Ereklyét.
Legelőször akkor volt kijelölve, mikor 1962 ben a Légió kivonult a "fővárosából" a Bel-Abbes i Quartier Vienotból, a képen (aminek a linkjét próbálom betenni, ha nem sikerül, sorry)
http://tenes.info/galerie/LEGQUISIDI/la_l_gion_quitte_Sidi_Bel_Abb_s
elől látható adj/chef Kemencei, a három koporsóban Rollet tábornok, a "Légió atyja" , egy Rosenborg nevű dán herceg és légiós tiszt és egy Zimmerman nevű légiós hamvai vannak.
De mivel ez a rendkivüli alkalom- nem mindennap költözik komplett az egész Légió, igazából két eset jut eszembe- 1962 szeptemberében volt, nem Camerone-kor, igy nem került fel a "hivatalos" ereklyevivők listájára az öreg, tekintve hogy a listán az ünnepségen részt vevők szerepelnek.
Másodszor 2008- ban érte a megtiszteltetés, vagy Danjou-t, ezen lehet vitatkozni, de sajnos akkor már annyira megromlott az egészsége, hogy végül is nem ő vitte a kezet, bár a neten sok helyen az ő neve áll, még a helyettes altiszt fényképe alatt is.
Szóval, ha befér ide a Hadtröténelem részbe, talán érdemes a rövid poszt erejéig megemlékezni ezen a napon erről a rendkivüli honfitársunkról, aki 2009 december 16-án került fel a Paradicsomba, ahol a jó Szent Péter valószinűleg azt mondta: "Holnap az előirt ruházat zöld stóla és fehér fénykoszorú"
