Bezzeg a baloldal milyen jól megoldotta az egészségügy problémáit.
Ja nem!
Privatizálni akarta, aztán szép lassan (valami átmenet után) a nemfizetőket az útszélén hagyni.
Nem mellékesen ez a rendszer tényleg fenntarthatatlan. Erre már sokan rájöttek, csak nem merik meglépni. Átmeneti megoldás lenne, ha lehetővé tennék, mint a román rendszerben, hogy aki akarja a befizetéseit a magán eü-ben is felhasználhatja. Mondjuk egy műtét az államiban 700.000 ft, a magánban 1.2 millió. Ha úgy döntök, hogy magánban csináltatom, akkor a kártyán lévő összegből az egészségügyi pénztár utal 700.000 ft-ot, a többit pedig jómagam állom. Ilyen egyszerű. Csak az a nagy kérdés, hogy Romairóékkal mi lesz. Már pedig közeleg az igazság pillanat. Pl. a legtöbb elcigányosodott faluba már senki nem akar háziorvos lenni. És nem csak itt. A "magyar" orvosok által már a 90-es években mellőzött településeken az áttelepült erdélyi "román" orvosok látták el a feladatokat. Na azok zöme most utazik oszlóba. És a flancos hazafi magyar nem akar oda menni. Lesznek itt gondok rendesen, 10 éven belül.
"Privatizálni akarta, aztán szép lassan (valami átmenet után)
a nemfizetőket az útszélén hagyni. Nem mellékesen ez a rendszer tényleg fenntarthatatlan. Erre már sokan rájöttek, csak nem merik meglépni."
Sajnos ezzel kapcsolatban eszembe jutott a társadalom másik nagy problémája (a sok közül az egyik). Kimondva, kimondatlanul egyre több az ún. szellemileg, testileg halmozottan hátrányos egyén, akire születésétől kezdve elhunytáig csak költ a társadalom.
Igaz, hogy a társadalmunk a szociális támogatás elvén alapszik (nagyon helyesen), de amikor ezt kőbe vésték, akkor az ilyen eltartottak mennyisége 1000-ből 1 volt. A társadalmunk azon az elven működött, hogy a népesség aktív korban olyan tevékenységet végez, hogy a nagy kasszába járulékokat fizet és ebből a járulékokból tudják ellátni azokat az egyedeket, akiknek szükség van támogatásra. És a rendszer nem a legjobban, de működött.
Ma ez a rendszer megbukni látszik, mert kevés a befizető személy az ellátottakhoz képest.
Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy ma, amikor az esetek döntő többségében ki tudják mutatni, hogy a születendő gyerek egészséges lesz vagy nem, miért ragaszkodnak nagy számban ahhoz, hogy megszüljék, pedig tudják, hogy a gyerek önálló életre képtelen lesz. Jó, pici részük üzletet lát ebben.
Majd én gondoskodok róla, különben is olyan aranyosak az ilyen gyerekek, hangoztatják úton útfélen. Más meg imádkozik, jaj csak egészséges legyen a születendő baba.
Azután pár év múlva rájönnek, hogy a napi 24 óra felügyelet, csak nem annyira rózsás. No meg a férjük is otthagyta őket a kezdeti lelkesedés után, azután többnyire a munkahelyük is ugrik és jön a sírás, hogy az állam tartsa el őket. A szülőt is, mert neki állandóan ott kell lenni, meg a gyereket is mert az sokba kerül. Van, aki élete végéig pátyolgatja a "csecsemőt" van, aki feladja (megjegyzem saját eszem szerint jogosan), mert az élete teljesen becsődölt és beadja valami bentlakós otthonba. Akkor is odakerül, ha a szülő elhalálozik. A bentlakós otthonok fenntartása is sokba kerül az államnak.
Mielőtt valaki betámadna a szokásos tajgetoszt akarok dumával, nem nem akarok. De, ha valaki tudván tudja, hogy a mindennapi élethez életképtelen gyereket fog szülni, akkor ne az államra hárítsa át a költségeket. Pont elég teher azoknak a támogatása (kötelessége a társadalomnak), akik valamilyen betegség vagy baleset miatt vállnak gondozottakká.
Bocs az OFF-ért.