A helikopteres repülés történetében nekem a legjobb reduktor tervező csapat a Mi-26-ost fejlesztő kollektíva volt, akik eleve nem is értettek hozzá, mert nem ők foglalkoztak a Mil és Kamov helikopterek reduktoraival.
Csakhogy, mikor a gép főkonstruktőre, a Mi-6-ostól a Mi-12-esen át a Mi-8-ason és Mi-24-esen is dolgozó Marat Tyiscsenko közölte a reduktort tervező irodával, hogy most nekik egy 2x 11300 lóerőt a forgószárnyra átvinni képes reduktor kell, de akkora, ami a Mi-26-osba bele is fér, egyből el lett utasítva, mondván, ez lehetetlen.
Erre a gép tervezőcsoportja nekilátott, hogy akkor terveznek ők egyet, holott odáig ilyet nem csináltak.
Az eredmény egy úgynevezett split-torque dizájn lett, amelynek a hatásfoka 97%-os volt. Azaz a 22600 lóerő közel 97%-át hasznosítja, igaz, ebből lejön a faroklégcsavar amúgy szintén elég impozáns 500 lóerős hajtásigénye.
És nem sok problémáról jön hír a Mi-26-osok reduktorával kapcsolatban.