Légvédelemi radarok működéséről általában

[ghostrider]

A P-35 lokátor elődje, a P-30 Kristály "П-30 Хрусталь". Külsőre az egyik különbség az elfordított hátsó antenna.
Az Őrjárat az égen repülős sorozatban is ez volt látható.

 

[ghostrider]

PRV-17 magasságmérő lokátor a fedezékével (Ez már digitális volt)

 

[ghostrider]

P-18 a legmagasabb oszloppal, mellette az NRZ-12 saját-idegen felismerő

 

[molnibalage]

PRV-17 magasságmérő lokátor a fedezékével (Ez már digitális volt)

A kisebb antennák mire szolgáltak?

 

[ghostrider]

A kisebb antennák mire szolgáltak?

A kisebb antennák zavarvédelemre szolgálnak. Lásd később.

PRV-17 Linejka (Vonalzó) 1RL141 "ПРВ-17 Линейка 1РЛ141" - Odd Group. 3. generációs magasságmérő lokátor állomás
Rendszeresítés: 1984
Hullámsáv: E-F
Maximális kisugárzott impulzus teljesítmény: 2,5 MW
Átlag teljesítmény: 41 kW
Ismétlődési frekvencia: 180 - 1.160 MHz
Impulzus szélesség: 1,1-9 µsec
Kisugárzott jelszélesség/magasság: 2,5/1,15 fok

Maximális felderítési távolság: 600 km
magasság szerint:
45 km/100 m
95 km/500 m
310 km/10.000 m
Maximális felderítési magasság: 85 km

Koordináta mérési pontosság:
Távolságban - 1.000 m
Oldalszögben - 2 fok
Magasságban - 300 m

Felbontás:
Távolságban - 1.500 m
Oldalszögben - 3 fok
Magasságban - 1 m

Zaj elnyomás:
Aktív - 8W/MHz
Passzív: csomag/100m - 1
Álló célok - 30 dB
Jelfeldolgozás: Analóg-digitális
Bekapcsolási idő: 5 perc

A lokátor állomás elemei:
C-01 - Adó-Vevő kabin az antenna rendszerrel
C-02 - Modulátor kabin
C-03 - Indikátor kabin
C-04 - 5e96 Elektromos áram termelő kabin - 2 db diesel aggregát 2×100 kW teljesítménnyel (400 V 50 Hz).
4 db KrAZ tehergépkocsi
Személyzet - 4 fő
Bekapcsolási idő: 5 perc
Folyamatos üzemeltetési idő: 4,5 óra

Az adóban már nem magnetront, hanem haladóhullámú-csövet alkalmaznak, ennek eredményeként nőtt a teljesítmény, stabilabban generálódtak a magas frekvenciájú rezgések, amelyek lehetővé tették az impulzus-szekvencia koherenciájának növelését a magnetron önoszcillátoros rezgéseivel összehasonlítva. Jelentősen megnövekedett a helyi tárgyak által generált és passzív zavarok elnyomásának képessége. Az aktív zavarás elleni védelem jellemzői jelentősen növekedtek. 3 antennán történik 4 frekvencián a kisugárzás, 1 fő üzemi és 2 zavarvédelmi (2+1 frekvencia). A zavarvédelem alapvetően digitális jelfeldolgozású.
Az adás-vétel kapcsolóban a PRV-13 25 dB-es leválasztása helyett itt már 90 dB. Az átviteli veszteség kevesebb, mint 3 dB. Az adó 4 frekvenciája megkövetelte, hogy a vevőben egy szélessávú nagyfrekvenciás erősítőt alkalmazzanak ami lehetővé tette a nagy érzékenység elérését. A többcsatornás előre beállított előválasztó, elektronikus vezérléssel, beépített középfrekvenciás előerősítővel rendelkezik. Az aktív zajzavarás elleni védelmi eszközként analóg többcsatornás kvadrát (4) korrelációs, automatikus kompenzátort használnak. A működtetés további csatornáit különálló, speciális vétel-útvonalú antennákkal látták el. Ezzel kompenzálták az oldalsó és hátsó oldali aktív zaj zavarást. A +27V már nem volt alkalmas a 3. generációs elemek számára, ezért egy ún. "Parancsvezérlő rendszer"-t (KSU) hoztak létre. Ez a koaxiális kábelen keresztül továbbított impulzusjelek szinkronizálásával történő időosztásos multiplexelés elvén alapul. Jelenleg egy 3D lokátor sem tudja azt a mérési pontosságot nyújtani 200 km felett, mint a PRV-17.

 

[molnibalage]

Ezt sem tudtam a P-18-ról.
Vajon akkor a Nyebo-M-nél mi lehet a helyzet? Vagy mai radaroknál ez már nem faktor, amik szűk nyalábbal legyeznek?

 

[Törölt tag 1945]

Ezt sem tudtam a P-18-ról.
Vajon akkor a Nyebo-M-nél mi lehet a helyzet? Vagy mai radaroknál ez már nem faktor, amik szűk nyalábbal legyeznek?

A Nebo-M méteres ha megfigyeled itt sem a dombon áll...

 

[molnibalage]

A Nebo-M méteres ha megfigyeled itt sem a dombon áll...

Ezért kérdeztem. Mert az OK, hogy forgatni is könnyebb sík terepen, de feltűnő, hogy mindig mindenhol türkörsima terepen volt csak.
Sajnos ennyire nem értek az radarok finomságaihoz, de azt mindig is sejtettem, hogy azért a radar nem csak annyi, hogy "felb*szom" magasra és majd jó messzire ellát.

 

[fip7]

molnibalage​

Azért szánalmas és sokat mondó, hogy nem voltak képesek akkoriban a P-18 működéséhez megfelelő helyet kialakítani.
Síkba tenni kb. 2 km-n a földet nem egy nagy szám. Szerintem. Eleve mondjuk közel alkalmas természetes helyet kellet volna kinézniük.

 

[molnibalage]

molnibalage​

Azért szánalmas és sokat mondó, hogy nem voltak képesek akkoriban a P-18 működéséhez megfelelő helyet kialakítani.
Síkba tenni kb. 2 km-n a földet nem egy nagy szám. Szerintem. Eleve mondjuk közel alkalmas természetes helyet kellet volna kinézniük.

Szerintem félreérted. Nem nagy szám az Alföldön. De az akkoriak valamiért úgy gondolták, hogy oda a dombra kell tenni. Azt meg nem simítod ki.
Ha máshonnan van AVR kapcsolatod, akkor saját P-18 nélkül is lehet élni.
A bibi az, hogy a magyar Dvináknak ilyen nem volt, csak a '80as évek korszerűsítésnél lett AVR kapcsolat.

Szóval én sem értem annyira a koncepciót, hogy miért pont oda tették. A civilek elől könnyebb volt rejteni. Az akkoriban sok más szempontot felülírt (?).

 

[Törölt tag 1945]

Ezért kérdeztem. Mert az OK, hogy forgatni is könnyebb sík terepen, de feltűnő, hogy mindig mindenhol türkörsima terepen volt csak.
Sajnos ennyire nem értek az radarok finomságaihoz, de azt mindig is sejtettem, hogy azért a radar nem csak annyi, hogy "felb*szom" magasra és majd jó messzire ellát.

A P-18 rádiólokátor állomás a méteres tartományban működik, ezért a lokációja kiválasztásakor figyelembe kell venni a terep hatását a lokátor nyalábjának kialakulására a függőleges síkban.
Az ideális lokáció egy lapos vízszintes terület, amelynek sugara 500-1000 m a szabadban vagy a víz felszínén.
Megengedett egyenlőtlenségek:
100 m távolságra az antennától - legfeljebb 1 m;
500 m távolságban - 3 m-ig;
1000 m távolságban - 5 m-ig.
A lokáció dőlése legfeljebb 0,5° – 2° lehet. A lokációt az erdőtől és a vidéki településtől legalább 1000 m-re, a városias településtől pedig legalább 2000 m-re kell megválasztani. Az egyes fák és apró cserjék nem befolyásolják az állomás működését. A zárószögek nem haladhatják meg a 15'-ot. A vízfelület növeli az állomás érzékelési tartományát. Ezért kívánatos az állomást a vízfelszín közelében, egy sík parton elhelyezni, a parttól legfeljebb 100 m-re, ahol a vízfelület szélessége legalább 400 m.

 

[Törölt tag 1945]

Szerintem félreérted. Nem nagy szám az Alföldön. De az akkoriak valamiért úgy gondolták, hogy oda a dombra kell tenni. Azt meg nem simítod ki.
Ha máshonnan van AVR kapcsolatod, akkor saját P-18 nélkül is lehet élni.
A bibi az, hogy a magyar Dvináknak ilyen nem volt, csak a '80as évek korszerűsítésnél lett AVR kapcsolat.

Szóval én sem értem annyira a koncepciót, hogy miért pont oda tették. A civilek elől könnyebb volt rejteni. Az akkoriban sok más szempontot felülírt (?).

A Dvinák jellemzően sík terepen települtek, a Zsámbéki állás már a Volhovra való átfegyverzéskor épült.

 

[molnibalage]

A Dvinák jellemzően sík terepen települtek, a Zsámbéki állás már a Volhovra való átfegyverzéskor épült.

Ez tök jó, de akkor a telepítésekor tudták, hogy a P-18 nem fog működni adott irányban.

 

[Törölt tag 1945]

Ez tök jó, de akkor a telepítésekor tudták, hogy a P-18 nem fog működni adott irányban.

1978 decemberére készült el a Zsámbéki megerősített TÁS, a Zsámbéki hegy tetején.
Az egész tüzelőállás 300x400m-es területet foglalt el, és ugyan igyekeztek a lokátorokat elpakolni (kép jobb alsó sarkába) az eredményt a volt osztályparancsnok beszámolójából (a fenti videóban) ismerhetjük.

(érdemes a képbe belenagyítani - 20Mb)

Jól látszik a Cikloida antennája, az SzNR, és három "álcázható" indítóállvány a hatból.

 

[fip7]

Hpasp​

Ezek azért nem megugorhatatlan követelmények. Szerintem.
Meg lep, hogy akkoriban nem sikerült megfelelően kiválasztani a telepítési helyet.
Nekem ez ilyen tipikus "arab szindrómának" tűnik. Hiába van jó fegyvered/eszközöd, ha hülye vagy hozzá nem ér semmit.

 

[ghostrider]

Nekem jutott abban az időben (1989) az a "megtisztelő" feladat, hogy a P-18 és a P-15 lokátorok felderítési diagramjait elkészítsem. Hát ..., finoman fogalmazva, nem a lokátorok számára volt ideális a települési hely, de eleve a Budapest körül települt osztályoknál nagyon nem is lehetett. Ez alól talán a Szigethalmi Nyeva, vagy a Felsőpakonyi Volhov osztály volt kivétel. Ezeknél a P-18 lokátor számára elég nagy sík terület volt.
Alapvetően a helykiválasztást elsősorban a légvédelmi rakéta technika lehetőségeihez próbálták igazítani. Így is volt olyan irány a Zsámbéki osztálynál, ahol a fő szektoron belül 0 volt a megsemmisítés esélye. Misi különben elég maximalista és következetes követelmény támasztó volt.
Éles helyzetben több (3) települési hely volt kijelölve az osztály számára, illetve egy, a gyakorló kitelepülésekhez. Kemény évek voltak, a "Yugo" balhé alatt.

 

[TtK]

Na de ezt nem értem. Mert a resoultion akkor az micsoda? Nem értem, hogy akkor helyik határozza meg a távolság-szög paraméteres "raszterrácsot".

A pontosság (accuracy) a mérés hibáját mutatja meg.
A felbontás (resolution) pedig azt, hogy két célt mikor tud megkülönböztetni egymástól.

Egyébként sziasztok

 

[TtK]

Az 1RL115 P-90 Pamír (Flat Flace) távolfelderítő lokátor rendszerről (radar osztály) néhány adat.
Több ilyen deciméteres hullámsávú 3D (távolság, oldalszög-azimut, magasság) lokátort telepítettek a Szovjet légvédelmi erőkben. Az 1950 évek közepén kezdődött a fejlesztése és az 1970 évek végéig üzemeltek.
Két frekvenciát használt egyidejűleg a passzív interferencia (mostantól: zaj) kiküszöbölésére és a dupla antenna rendszer használatával megkétszereződött a légi célokról szolgáltatott adatok mennyisége. A beépített elektronikus védelmi berendezésekkel ki tudták szűrni az ellenség által generált aktív zajokat és a saját lokátorok által létrehozott aszinkron zajokat.
A 130 tonnás forgó szerkezet (APU) 16 db gyűrűsínen (gyűrű sínenként 16 hengeren) mozgott a vasbeton alapon (OPU), 2,5-5 fordulat/perc között bármilyen értéken beállítva. Egy önbeálló görgőscsapágy volt az APU közepén elhelyezve. 4 gyűrűsínen volt az elektromos összeköttetés. 4 db egyenáramú motor 2 db sebességváltó mozgatta az APU-t. A P-90 lokátor rendszer háromféle indikátorral rendelkezett: kör alakú mutató, azimut-tartomány indikátor és magasság jelző indikátor. Mindhárom szerkezetileg és elektromosan is egy indikátor szekrényben volt elhelyezve. A radarállomáshoz 7 indikátor szekrény tartozott. A lokátorhoz tartozott egy 2 km-re felállított 110m magas segédtorony, amely az antenna rendszerek összehangolását segítette. Rengeteg konténerben és pótkocsiban voltak elhelyezve a berendezések.
A Levkoy-2 rádiórelé, valamint a Vozduh-P rendszer Kaskad és Pautina berendezéseinek az összekapcsolásával a lokátor összes információját torzítás mentesen tudták továbbítani az állomástól 400 km-re található harcálláspontokra.
Adatok:
Telepítési idő: 15 nap
Maximális detektálási távolság magasság szerint: (MiG-17 típusú vadászgép esetén)
48 km - 100 m
90 km - 500 m
225 km - 3000 m
294 km - 10000 m
Maximális detektálási magasság: 50 km
660 db blokkban:
10.700 db elektron-vákuumcső
196 db katódsugárcső
140 db potenciáloszkóp

Most egy kis szakmai rész következik.
Mindegyik antennarendszer egy adó- és vevő radarantennából, egy saját-ellenség felismerő adóantennából, egy vevőantennával kombinálva, valamint egy külön antennából állt, az interferencia-csillapító rendszer számára. Az adóantenna 13,5x5 m méretű kettős ívű tükör volt, amely a függőleges síkban koszekant-négyzet diagramot hozott létre. Az adóantennák tükrei 13,5x7 m méretűek voltak. A vevő antenna 18x15 m méretű gömb-parabolikus tükörből és egy többcsatornás előtolásból állt. A válaszzaj elnyomására szolgáló rendszer antennáját sík-párhuzamos sugárzó formájában készítették, aszimmetrikus parabolikus fallal. Az antenna függőleges mérete (az adagolónyílás hossza) 4 m. A vízszintes méret (a lemezek távolsága) 0,3 m.
Az állomás adója egy kvarc stabilizált mester oszcillátorból, egy impulzusos üzemmódban működő többlépcsős frekvencia szorzóból, egy modulátorból és egy nagy teljesítményű klisztron erősítőből állt. Az adó kimenő teljesítménye 2,7-3 MW között volt. A lokátor 4 db adóból állt (mindegyik antenna rendszerhez kettő). A legújabb fejlesztésű elektron-vákuumcsöket használták az adóberendezésben, egy nagy teljesítményű, 3 MW-os folyadékhűtéses erősítő klisztronban és a modulátorban, egy kapcsoló tiratronban.
A lokátor 42db vevőből állt (mindkét antennarendszer részdiagramjainak számával megegyezően). A vevő készülék kétcsatornás és két frekvenciájú jelek egyidejű vételére, erősítésére és feldolgozására szolgált (az első antenna "A" és "B", a második antenna "G" és "D").
A személyi állományt század-szakasz alegységekbe szervezték.

Előtolás = primer sugárzó
Sík-párhuzamos sugárzó = (vélhetően) tölcsérparaboloid antenna, egy parabola-reflektor és egy tölcsérantenna összeházasítása
Adagolónyílás = apertúra (ahol kijön az elején a sugárzás)

 

[ghostrider]

1978 decemberére készült el a Zsámbéki megerősített TÁS, a Zsámbéki hegy tetején.
Az egész tüzelőállás 300x400m-es területet foglalt el, és ugyan igyekeztek a lokátorokat elpakolni (kép jobb alsó sarkába) az eredményt a volt osztályparancsnok beszámolójából (a fenti videóban) ismerhetjük.

(érdemes a képbe belenagyítani - 20Mb)

Jól látszik a Cikloida antennája, az SzNR, és három "álcázható" indítóállvány a hatból.

Egy kis leírás a 11/3. Légvédelmi Rakéta Osztály rakéta bázisához (Alias Kókusz).
Balra lent volt az bejárat, az EÁP (Ellenőrző Áteresztő Pont). A kerítésen belül az őrség épülete. Egyenesen haladva a keskenyebb úton jobbra letérve volt a P-15 lokátor telepítve, egyenesen pedig a 2. TZM fedezék a 3. és 4. indító állványokhoz. Minden TZM fedezékben volt egy üres, amelynek a rakétája az állványon volt, a másik TZM-en rakéta volt az üres állványhoz. A széles úton a kereszteződés után balra volt a "10 épület, amelyben az ügyeletes állomány (sorállomány + ügyeletes pk.) irodája volt. Az ü.pk. 2. fokban volt a területen. A "10 épület" felett volt a rakéták tároló épülete, amelyben kész (feltöltött) rakéták voltak és üres rakéták TZM-ken. Tőle jobbra a gépjárművek tárolója volt. Tőle balra pedig a "O" és "G" töltő helyek. Szemben fent (balra és jobbra) egy álca, kitelepíthető Dvina komplexum volt. A gépjármű tároló épület alatt volt az 1. PU. indító állvány, tőle az óra mutató járásával ellentétesen volt a 2. 3. 4. 5. 6. indító állvány. 2 indító állvány tartozott egy indítós szakaszhoz. 3 indító szakasz és 1 töltő szakasz tartozott az indító rendszerhez (századhoz). A gépjármű tároló épülettől jobbra volt az 1. TZM fedezék, amely az 1. és 2. indító állványhoz tartozott. A jobb alsó sarokban volt a P-18 lokátor telepítve, tőle balra lejjebb volt a 3. TZM fedezék, az 5. és 6. indító állványokhoz. Jól kivehető, hogy a 3. 4. 5. indító állványokhoz tartozott fedezék (de minek?). Az indító állványok közepén volt a PV (antenna) kabin beton fedezékben. Új kabin volt, mert az előző 1985-ben leégett. A "PV domb" alatt voltak az irányító rendszer (század) kabinjai (Taszt kabin, UV, AV kabin, diesel aggregátor kabinok), a vezetési századhoz tartozó Illesztő kabinnal (a Cikloida és UV kabin közötti összeköttetésre (AVR) és balra lent a HÁP (harcálláspont), ahol 3. fokú (készültségen kívül) az 3 rendszernél lévő tiszthelyettesek, 2. fokú készültségben a levizsgázott tisztek voltak, mint harcálláspont váltásparancsnok. Ők rávezetők voltak 1. fokban. Az ügyeletes tisztek a század parancsnokok, a parancsnok és helyettesei (törzsfőnök, technikai és politikai helyettes) voltak. Ők lövők voltak 1. fokban. A "PV domb" mellett balra volt a 5Ja63 Cikloida, külön dombon. Az 5Ja63 esetén 3 irány volt (két szomszédos osztály + dandár HÁP.), az 5Ja62 esetén csak átjátszó volt két szomszédos osztály között. 3 őrkabin volt, az 1. a P-15 lokátor fedezéken, a 2. jobb oldali "csücsökben", a 3. a rakéta tároló épület bal oldalával szemben. A kerítést kívülről nagyjából 50m-re engedték megközelíteni. A "PV domb" előtti beton placcon volt péntekenként a 2. fokú szolgálatba lépés zászló felvonással, illetve egy héttel később a zászló levonással. A kép 1988 szeptember után készült.

Problémák: A HÁP-on semmilyen vizes lehetőség nem volt kialakítva, pedig fedezékként szolgált. A nagy vasajtók nem igazán működtek normálisan A 2. indítóállványnál 1988-ban derült ki, hogy nem lehet rakétát rátölteni, mert a beton fedezék köríve kisebb volt a kelleténél. A TZM-t nem lehetett elfordítani. Akkor még kalapáccsal kellett lebontani az állománynak.

 

[ghostrider]

Lena (P-14) lokátor az Sz-200 légvédelmi rendszerhez

PRV-17 magasságmérő lokátor