JA, végülis Augustusról azért is jegyezték fel két alkalommal is, hogy annyira kegyes császár, hogy két alkalommal is nem írtotta ki az ellenséges népeket.
ÉS azért ne feleldkezzünk már meg arról, hogy a 'britek' aligha fenyegették Rómát, mielőtt az szomorúan kénytelen volt meghódítani a területet.
A pannonok sem mentek rá dúvadként, hogy jól provincizálják maguknak. És bizony kellhetett némi szívós állati düh, ha a kiszemelt népre addig mész rá, addig zúzod a kereskedelmét, veszed meg az elöljáróit, ölöd a lakosságát, amíg meg nem törik, majdnem egy évszázad alatt. Bizonyosan a pannonok voltak az agresszorok. Bizonyosan a pannonok akarták vicsorogva megszállni az egész medencét.
Mondd, hogy Róma nem terjeszkedett bárki rovására, mondd, hogy nem tarolta le Karthágót a győzelme után. Ahogy meghódította a pannonokat, már jött volna tovább, de az itt élő népek miatt kerülniük kellett, mert nem tudtak tartósan betörni. Nem azok mentek hozzájuk. A dékokat állati dühvel, fél évszázadon át zúzták, mire megtörtek.
Nem állítom, hogy a medence és sztyeppe népei mindig csupa kedves nyálcsorgatóan békés retardáltak lettek volna, de ha megnézzük, hogy a beözönlőknék hogy is alakultak a dolgok, azért érezhető némi különbség abban, hogy a jazygok az itt élő maradékokkal és menekültekkel együtt alapították az államukat. Az északon bejött markomannokkal voltak villongásaik, de nem hódoltatták egymást, a dunai kvádokkal együtt építettek itt. HA róma megpróbált betörni, megtorolták és annyira útban voltak, hogy Marcus Aurelius ki akarta írtani őket. A nemességüket vette aztán el és osztotta be a birodalmába és telepedett a medencére Róma hatalma és mégis érkezett a következő hullám, ami nem az itt élőket írtotta, hanem rómára ment rá és vágta át magát rajta.
ÉS a mentalitáskülönbég? Nem égette porig. Nem hintette be sóval. Nem ölte meg az egész elitet, hogy rátelepedjen. Nem vonultatta fel diadalmenetben több tíz, vagy százezer rabszolgasorba alázott római élén a fogoly uralkodót. Alánok, akiknek az uradalmában nem rabszolgák voltak, hanem iráni oszétok, és török balkar és karacsáj törzsek, békében. Akik a saját uraik alatt, jász-alán szövetségben éltek. Ez az állam a 14. századig létezett.
Attila alatt a hun szövetségben gótok a saját királyuk alatt vonultak. ÉS bár európa megfeküdt Attila hatalma alatt és teljesen kiszolgáltatottá vált, nerm égettek porig, nem száműztek, írtottak ki, pusztítottak el a barbárok, nem meneteltettek rabszolgatömegeket és megalázott uralkodókat. Ez a nemes babárjaim különbsége a mindenkori róma gőgös kegyetlenségével szemben amit a vesztessel szemben mutatott.
Nem a pártusok rohantak először Rómára, az ment a határáig az erőszakosságával és azsidó lázadáskor nem a pártusok döntöttek úgy, hogy júdeát teljesen kiírtják. De amikor rájuk támadt Róma, csúnya leckéket adtak neki.
Nem az avarok döntöttek a szomszédos, római romokon heverő katolicizálódó téboly meghódításáról, hanem ahogy az elvesztett római dicsőség haderejének megfelelő támadóerő a rendelkezésre állt, már jöttek és jöttek és jöttek. ÉS büszkék rá.
És amikor mi érkeztünk, Attila örökét birtokba venni, amiért népek, szövetségek, rokonok, sokasága adta a vérét ezzel a Rómával szemben, mg épp csak elkezdtünk berendezkedni, ki sem hevertük a bolgárokkal szembeni vszteségeket, és Róma jött kiírtani, ugyanazzal a gőggel és kegyetlenséggel mint évzereddel azelőtt, vagy a későbbi térítései során. 907 után mehettünk volna településről településre, minden jogunk meglett volna a római gőggel való kiírtáshoz és az erőnk is megvolt hozzá. Hát ennyit a nemes barbárjaimról.