Persze, ez csak egy szög volt a koporsóban.ez sorkatonaságtól függetlenül lett így szvsz. Anélkül is lehetne máshogy, de Mo-n nem így lett.
1848-49 kivételével a magyarság 300 éven át idegen érdekekért hullatta a vérét. A XVIII. század dinasztikus háborúiban, afféle ügyek miatt, hogy például Szilézia Habsburg vagy porosz fennhatóság alatt álljon-e, azután a napóleoni háborúkban, később Solferino-nál, Königratz-nél meg Schleswig-Holstein földjén. Az I. világháború sem az ezeréves határok védelmében, hanem Galíciában, a Balkánon és az Isonzónál fogyasztotta el a magyar életeket - német vezényszóra... A Vörös Hadsereget sem a haza védelmére, hanem a világforradalom ábrándjai után vezették. A II. világháborúban aztán megint kihajtották dédapáinkat a Kárpátokon túlra, egészen a Donig és bámulatos virtussal sikerült hadat üzennünk még Amerikának is. Végül a Néphadsereget is egy szovjet irányítással, csehszlovák-román szövetségben(!) megvívott atomháborúra trenírozták.
Persze, hogy megszoktuk, hogy az egyenruha egyet jelent az idegen érdekek lakájgúnyájával, a katonaság pedig a magyar vér nemzetközi csapolásának intézményével.
Így amint megszűnt a hadsereg fenntartását kikényszerítő külső nyomás, azon nyomban le is mondtunk róla, esélyt sem adva annak, hogy esetleg egyszer végre lehetne saját, nemzeti, honvédő haderőnk.