MiG-21 Fishbed (Mikojan-Gurjevics,Szovjetunió) / J-7 , F-7 (Csengdu, Kína)

[ghostrider]

MiG-21Bis vadászrepülőgépek R-13 L-L rakétákkal

 

[Galcom]

Igen, és a típusból (az első MiG-21bis 1979-ben érkezett Vietnámba), valamit az oldalszámokból kiindulva, valamikor a nyolcvanas évek eleje és a kilencvenes évek eleje között készült a videó.

Azaz, ez már egy másik vietnámi háború volt, amit Kína ellen vívtak a nyolcvanas években, kis intenzitással a határ mentén.

 

[borisz]

Igen, és a típusból (az első MiG-21bis 1979-ben érkezett Vietnámba), valamit az oldalszámokból kiindulva, valamikor a nyolcvanas évek eleje és a kilencvenes évek eleje között készült a videó.

Azaz, ez már egy másik vietnámi háború volt, amit Kína ellen vívtak a nyolcvanas években, kis intenzitással a határ mentén.

Aminek én igazából nem is értem az okát.

 

[molnibalage]

Aminek én igazából nem is értem az okát.

A komancsok olyan állatfajták voltak, aki szerették az elvtársaikat is irtani adott országon belül is...
Meg, hát az örök recepet, ha baj van otthon, akkor háborúzz külföldön...

 

[ghostrider]

Azért ettől kicsit bonyolultabb volt a helyzet, amiből igazán egy "kiadós határincidens " lett. Kína bepróbálkozott, nem igazán jött össze. A komancsoknak azért volt/van kitől tanulniuk.

 

[Galcom]

Aminek én igazából nem is értem az okát.

A hatvanas évek végére a Szovjetunió és Kína a háború határára sodródott. A Szovjetuniónak meglévő haderejét, alig öt év alatt 50%-al kellett megnövelnie és ezt az erőt a Kínai határra vezényelnie, a hatvanas évek végén és hetvenes évek elején. Mindennek irtózatos költsége volt!

Időközben az USA kivonult a Dél-Kelet Indokínaiból, aminek megszerzésén elkezdett marakodni Kína és a Szovjetunió. A hetvenes évek végére az utóbbi került ki győztesen. A szovjet támogatású, egyesült Vietnám megszállva tartotta Laoszt és Kambodzsát is, a kína barát helyi erőket eltávolítva.

Vietnámi erők Kambodzsában 1983-ban.

Ez természetesen Kínának nagyon nem tetszett, így a hetvenes évek végétől kisebb nagyobb határincidensek voltak Kína és a Szovjet támogatású Vietnám között, egészen a nyolcvanas évek végéig! A Szovjetuniónak pedig mindez nagyon jól jött, hiszen Dél-Kelet Indokínában minimális katonai befektetéssel tehermentesíteni tudta, az északi kínai határ mentén állomásozó csapatait.

Például a Szovjetunió a nyolcvanas években, alig 200 darab harmadvonalbeli MiG-21bis/UM vadász és bő harminc Szu-22M felderítő bombázó leszállítása árán, tíz(!) kínai repülőhadosztályt kötött le itt, amik itt délen és nem északon a szovjet határ mentén állomásoztak.

Kína pedig igyekezett szabadulni a helyzettől, például még 1987-is löttek le Vietnámi MiG-21-es, a kínai határ közelében:

Nos, ebben a helyzetben készült a fenti videó.

 

[molnibalage]

Például a Szovjetunió a nyolcvanas években, alig 200 darab harmadvonalbeli MiG-21bis/UM vadász és bő harminc Szu-22M felderítő bombázó leszállítása árán, tíz(!) kínai repülőhadosztályt kötött le itt, amik itt délen és nem északon a szovjet határ mentén állomásoztak.

Kína pedig igyekezett szabadulni a helyzettől, például még 1987-is löttek le Vietnámi MiG-21-es, a kínai határ közelében:

Nos, ebben a helyzetben készült a fenti videó.

Fogalmazzunk úgy, hogy a szovjet légvédelemnek és elsővonalas vadászerőknek nem sok kihívást tartogatott volna MiG-23MF, ML és első MiG-29-cel halomra mészárolni a kínai MiG-17/19 másolatokat, aminek semmiféle passzív zavaró eszköz sem volt.

A szovjet csapatlégvédelemnek sem ezek a gépek jelentették volna a célpontok csúcsát...

 

[Galcom]

Így van. A légierő kiemelve azért lett, mert a MiG-21-es topikban vagyunk.

Ha a légierőn kívül, a szárazföldi erőket is nézzük, a Szovjetunió nyolc hadseregével, Kína tíz hadseregcsoportja nézett szembe! Döbbenetes túlerő! Ebben a helyzeten jól jött a Szovjetunió számára, a Dél-Kelet Indokínában lekötött négy kínai hadseregcsoport. És mindez szovjet szemmel fillérekből.

 

[ghostrider]

MiG-21Bis UPG

 

[molnibalage]

Így van. A légierő kiemelve azért lett, mert a MiG-21-es topikban vagyunk.

Ha a légierőn kívül, a szárazföldi erőket is nézzük, a Szovjetunió nyolc hadseregével, Kína tíz hadseregcsoportja nézett szembe! Döbbenetes túlerő! Ebben a helyzeten jól jött a Szovjetunió számára, a Dél-Kelet Indokínában lekötött négy kínai hadseregcsoport. És mindez szovjet szemmel fillérekből.

Ezt sem tudom értelmezni.

Szutyok kínai T-54/55 klónok vs. szovjet ATGM - csont nélküli kilövi az összes kínai hk-t - és még 15+ éves T-64A, T-72A is a szart kipofozta volna a kínai hk-ból.
Ok, hogy nem minden szovjet erő ilyen volt, de kb. 1-2 hadosztály is kb. gamechanger ezen a téren.

Légvédelemnél Krug, Kub, Sztrela-1M/10M már a '70-es évek legvégén is, meg Silka. Az összes kínai gép belerepült ebbe, mert azok akkor kb. UB blokkozni és kis magasságból bombázni tudtak, semmi többet.

Vadászgépek, lásd odafent, szovjet szemmel 25-30 éves MiG-17/19 legfeljebb R-3Sz szerű rakétákkal. Ez ellen a MiG-23MF is overkill és brutális az R-23R + R-60M-mel.

Ha engem kérdezel sok lapot nem osztottak volna egy hagyományos fegyverekkel vívott háborúban Kínának. A számok szép nagyok, de a szovjet másodvonal szintjét sem érték el.
Legrosszabb esetben átvezényelnek oda néhány alakulatot az NDK-ból és annyi.
Kínai csapatlégvédelem szovjet szemmel kvázi nem létezett a '80-as években.

 

[Allesmor Obranna]

Ezt sem tudom értelmezni.

Szutyok kínai T-54/55 klónok vs. szovjet ATGM - csont nélküli kilövi az összes kínai hk-t - és még 15+ éves T-64A, T-72A is a szart kipofozta volna a kínai hk-ból.
Ok, hogy nem minden szovjet erő ilyen volt, de kb. 1-2 hadosztály is kb. gamechanger ezen a téren.

Légvédelemnél Krug, Kub, Sztrela-1M/10M már a '70-es évek legvégén is, meg Silka. Az összes kínai gép belerepült ebbe, mert azok akkor kb. UB blokkozni és kis magasságból bombázni tudtak, semmi többet.

Vadászgépek, lásd odafent, szovjet szemmel 25-30 éves MiG-17/19 legfeljebb R-3Sz szerű rakétákkal. Ez ellen a MiG-23MF is overkill és brutális az R-23R + R-60M-mel.

Ha engem kérdezel sok lapot nem osztottak volna egy hagyományos fegyverekkel vívott háborúban Kínának. A számok szép nagyok, de a szovjet másodvonal szintjét sem érték el.
Legrosszabb esetben átvezényelnek oda néhány alakulatot az NDK-ból és annyi.
Kínai csapatlégvédelem szovjet szemmel kvázi nem létezett a '80-as években.

Azért ne labor körülmények közt gondolkodj. Számold bele a frontvonal nagyságát és az emberi tényezőt is. Kína esetében az iszonyatos néptömeg borzasztó komoly tényező.
Hogy mást ne mondjak, Afganisztánban se a haditechnikával bírták távozásra a szovjet hadsereget a mudzsahed harcosok, hanem a fanatizmusukkal.
Ez a kínai-szovjet meccs esetében pedig a lokális létszámfölény és a fanatizmus kombinációja lett volna.
Hullhatott volna tucatszám az égből alá a lelőtt kínai repülőerő, éghettek volna az elavult harckocsik, de a kínai haderőt nem tartotta volna féken az orosz hagyományos haditechnika.
És akkor még megemlíthetjük a szovjetek - bár kétség kívül korszerűbb - hadfelszerelésének megbízhatóságát vs kínai számbeli fölényt.

Ha megindult volna ezerszám a kínai múzeális haditechnika, vele szemben meg besül egy-két korszerű R-13M és R-60-as, netán páncéltörő fegyver, akkor a szovjetek megszívták volna.

A kínai-szovjet ellentétre mindig is a nukleáris elrettentés volt a legjobb gyógyír.

 

[Gungnir (F1End)]

A koreai háború tapasztalatai alapján azt mondanám, hogy Kína elég jó eséllyel indult volna a szovjetek ellen. Előbbinél is egyértelmű technikai fölényben voltak az ENSZ erők, mégis visszatolták őket a kezdőpontik és kihoztak egy döntetlent a végére.

Bár a kínai-vietnámi háború alapján meg inkább a szovjeteknek állt volna a zászló, valószínűleg a kulturális forradalom tisztogatásai/átszervezései miatt (még a katpol blogon volt erről egy jó cikk sorozat).

Egyébként nekem úgy rémlik, hogy keleten a szovjetek is inkább másodvonalbeli eszközöket használtak, a cscstechnika a nyugati területekre volt koncentrálva.

 

[Galcom]

Ezt sem tudom értelmezni.

Szutyok kínai T-54/55 klónok vs. szovjet ATGM - csont nélküli kilövi az összes kínai hk-t - és még 15+ éves T-64A, T-72A is a szart kipofozta volna a kínai hk-ból.
Ok, hogy nem minden szovjet erő ilyen volt, de kb. 1-2 hadosztály is kb. gamechanger ezen a téren.

Légvédelemnél Krug, Kub, Sztrela-1M/10M már a '70-es évek legvégén is, meg Silka. Az összes kínai gép belerepült ebbe, mert azok akkor kb. UB blokkozni és kis magasságból bombázni tudtak, semmi többet.

Vadászgépek, lásd odafent, szovjet szemmel 25-30 éves MiG-17/19 legfeljebb R-3Sz szerű rakétákkal. Ez ellen a MiG-23MF is overkill és brutális az R-23R + R-60M-mel.

Azért ne labor körülmények közt gondolkodj. Számold bele a frontvonal nagyságát és az emberi tényezőt is. Kína esetében az iszonyatos néptömeg borzasztó komoly tényező.
Hogy mást ne mondjak, Afganisztánban se a haditechnikával bírták távozásra a szovjet hadsereget a mudzsahed harcosok, hanem a fanatizmusukkal.
Ez a kínai-szovjet meccs esetében pedig a lokális létszámfölény és a fanatizmus kombinációja lett volna.

• Valóban a kínai erők a Hidegháború alatt, több generációs elmaradásban voltak a Szovjethez képest.
• És igen, a földrajzi méretek és a kínai erők hatalmas mennyiségi fölénye is óriási volt, egyetértek.

Ami talán a leginkább visszafoghatta volna a kínai haderőt, az a saját vezetése. A központosítás még az oroszt is messze felülmúlta. A kínai katonai felsővezetés, például a légierőre, mint nagyhatótávolságú tüzérségre tekintett csupán. 1985-ig a Kínai Hadsereg jelölte ki a légierő vezetőjét, a saját szempontjai szerint.

Mindez a nyolcvanasévek közepétől változott meg. Jelentősen átszervezték a kínai haderőnemeket. Például a Kínai Légierőnél a régi típusokkal repülő alakulatokat felszámolták. Mindez önmagában egy körülbelül 40%-os, egyoldalú(!) csökkenést jelentett 1985-ben! A régi MiG-15, MiG-17 és IL-28-as típusokat kivonták, azok csak a kiképző alakulatok kötelékében maradtak meg.

A kínai oktatást is átszervezték. Míg korábban az repülőiskolák csak alapképzést nyújtottak, harci kiképzést az éles alakulatoknak kellet elvégeznie. (Ezek voltak a MiG-15-össel, MiG-17-essel repülő ezredek a hadosztályok kötelékében, a nyolcvanas évek közepéig) 1989-től felállítottak specializált kiképző központokat, amik végezték az újonc személyzet harci képzését, de ez már csak a Hidegháború után hozta meg a gyümölcsét.

Egyébként nekem úgy rémlik, hogy keleten a szovjetek is inkább másodvonalbeli eszközöket használtak, a cscstechnika a nyugati területekre volt koncentrálva.

A Hidegháború idején, döntően nem volt különbség a kelet német, vagy például a bajkáli körzetbe szállított fegyverzetek között. A hatvanas évek vége és a hetvenes évek elején, amikor a közel semmibők kellett hadosztályokat felállítani természetesen még elavult technikákat halmoztak fel a szovjetek a kínai határ mentén. A légierő MiG-17 vadászbombázó, IL-28-as frontbombázó, és a nyugatról kikopott MiG-21PFSz/PFM frontvadászokat alkalmazta. A hadseregnél a T-34-es és Sztálin harckocsik domináltak.

Viszont a hetvenes évek közepétől, a nyolcvanas évek végig, nem volt jelentős eltérés a kínai határ menti, vagy nyugati alakulatok számára szállított haditechnikák között. (Természetesen voltak más sokadvonalbéli helyek, de a kínai határ nem tartozott ezek közé.) A nyolcvanas évek második felétől látszódtak csak különbségek, például a kínai határmenti alakulatok, már nem kapták meg a MiG-29-es típust és 1988-tól jelentős leépítéseken estek át.

 

[Galcom]

Kicsit más! Három érdekes fotó, Irán kínai gyártású MiG-21-eseiről:

Az első kétüléses kínai MiG-21-esek megrendeléséről, Irán 1986-ban írt alá szerződést. Régi nyugati források és azok szolgai másolói 1986-as szállításokról írnak, de ez természetesen nem igaz, hiszen a kétüléses FT-7-esnek ekkor még csak az első prototípusa emelkedett épp a levegőbe és 1988-ig nem is kezdődött meg a kétüléses változat gyártása. Akkor is először Irak kapott (Jordánián keresztül), majd Pakisztán vett át a kétüléses kínai gyártású MiG-21-eseket.

A valósághoz közelebbi adat, hogy először együléses F-7N repülőgépeket kapott Irán 1990 és 1991 között. A Pakisztán számára, az F-7M Airguard típusból kifejlesztett F-7P, lebutított változatát szállította Kína, Irán számára. Mivel az Iráni légierő, épp az Oroszországból szállított MiG-29 9.12B vadászok és Szu-24MK bombázók átvételével volt elfoglalva, nem tartott igényt a kínai MiG-21F-13-as fejlesztésre. Így az iráni F-7N repülőgépeket az Iráni Köztársasági Gárda légiereje vette át a kilencvenes években.

A több mint húsz kétüléses FT-7N MiG-21-es a kilencvenes évek első felében érkezett meg , ezeket már átvette az Iráni Légierő. Elsődleges feladatuk az Iráni Légierőben, a régi F-5B Freedom Fighter-ekkel együtt, az újonc pilóták alap kiképzése volt. A Beech F33 Bonanza, majd Pilatus PC-7-es légcsavaros gépekkel közel 200 órát repülő iráni újoncok kerültek át erre a kínai típusra.

Majd az ezredforduló után, az Iráni Köztársasági Gárda légiereje úgy döntött, hogy kínai MiG-21-eseit lecseréli, az inkább profiljába illő (Haditengerészeti csapásmérő!!!) Szu-25-ös típusra, melyeket az Irakból 1991-ben átrepült és Oroszországból 2003-ban használtan beszerzett példányok közül válogattak össze, majd újítottak fel.

A felszabaduló együléses F-7N könnyűvadászokra, az embargó által sújtott Iráni Légierő kénytelen volt ráfanyalodni, a kétezres évek vége óta ők üzemeltetik, a ma már 30 éves repülőgépeket.

Jenleg egy iráni aktív alakulat, a TFB.8 három százada, valamint a TFB.5 egyik vegyes harci kiképző százada (innen a fotók) alkalmazza a kínai gyártmányú MiG-21-eseket. Kérés meddig repülnek majd még, és mennyi maradhatott még üzemképes?

A lenti fotón a kiképzőközpont 2013-ban lezuhat FT-7N repülőgépe látható, de 2016-ban és 2019-esben is zuhant le ettől az alakulattól FT-7N kétüléses.

 

[borisz]

Kicsit más! Három érdekes fotó, Irán kínai gyártású MiG-21-eseiről:

Az első kétüléses kínai MiG-21-esek megrendeléséről, Irán 1986-ban írt alá szerződést. Régi nyugati források és azok szolgai másolói 1986-as szállításokról írnak, de ez természetesen nem igaz, hiszen a kétüléses FT-7-esnek ekkor még csak az első prototípusa emelkedett épp a levegőbe és 1988-ig nem is kezdődött meg a kétüléses változat gyártása. Akkor is először Irak kapott (Jordánián keresztül), majd Pakisztán vett át a kétüléses kínai gyártású MiG-21-eseket.

A valósághoz közelebbi adat, hogy először együléses F-7N repülőgépeket kapott Irán 1990 és 1991 között. A Pakisztán számára, az F-7M Airguard típusból kifejlesztett F-7P, lebutított változatát szállította Kína, Irán számára. Mivel az Iráni légierő, épp az Oroszországból szállított MiG-29 9.12B vadászok és Szu-24MK bombázók átvételével volt elfoglalva, nem tartott igényt a kínai MiG-21F-13-as fejlesztésre. Így az iráni F-7N repülőgépeket az Iráni Köztársasági Gárda légiereje vette át a kilencvenes években.

A több mint húsz kétüléses FT-7N MiG-21-es a kilencvenes évek első felében érkezett meg , ezeket már átvette az Iráni Légierő. Elsődleges feladatuk az Iráni Légierőben, a régi F-5B Freedom Fighter-ekkel együtt, az újonc pilóták alap kiképzése volt. A Beech F33 Bonanza, majd Pilatus PC-7-es légcsavaros gépekkel közel 200 órát repülő iráni újoncok kerültek át erre a kínai típusra.

Majd az ezredforduló után, az Iráni Köztársasági Gárda légiereje úgy döntött, hogy kínai MiG-21-eseit lecseréli, az inkább profiljába illő (Haditengerészeti csapásmérő!!!) Szu-25-ös típusra, melyeket az Irakból 1991-ben átrepült és Oroszországból 2003-ban használtan beszerzett példányok közül válogattak össze, majd újítottak fel.

A felszabaduló együléses F-7N könnyűvadászokra, az embargó által sújtott Iráni Légierő kénytelen volt ráfanyalodni, a kétezres évek vége óta ők üzemeltetik, a ma már 30 éves repülőgépeket.

Jenleg egy iráni aktív alakulat, a TFB.8 három százada, valamint a TFB.5 egyik vegyes harci kiképző százada (innen a fotók) alkalmazza a kínai gyártmányú MiG-21-eseket. Kérés meddig repülnek majd még, és mennyi maradhatott még üzemképes?

A lenti fotón a kiképzőközpont 2013-ban lezuhat FT-7N repülőgépe látható, de 2016-ban és 2019-esben is zuhant le ettől az alakulattól FT-7N kétüléses.

És mivel tudnák helyettesíteni?

 

[Galcom]

És mivel tudnák helyettesíteni?

Ugyan itt OFF

A kérés talán inkább, hogy akarják-e? Az elmúlt negyed évszázad légierőfejlesztése, kimerült a Köztársasági Gárda Légierejének háromszori típuscseréjében, Mad Max kohószökevény típusokra.

Ugyan az embargók is belejátszanak, de még inkább az, hogy a jelenlegi vezetés önön hatalmát, a világ felé más módon próbálja legitimálni:

Egyrészt „kicsiben”, proxyháborúk támogatása Szíriától, Jemenig, vagy drónos támadások szaudi olajlétesítmények ellen. Ebbe még olyan vicces extrémitások is beleférnek, minta az US csapatokkal válvetve küzdés az ISIS ellen Irakban.

Másrészt „nagyban”, atomfegyver birtoklásával.

Mindezek mellett, jól láthatóan és érthetően, lényegtelen kategóriába süllyedt a Légierő típusváltása.

 

[borisz]

Ugyan itt OFF

A kérés talán inkább, hogy akarják-e? Az elmúlt negyed évszázad légierőfejlesztése, kimerült a Köztársasági Gárda Légierejének háromszori típuscseréjében, Mad Max kohószökevény típusokra.

Ugyan az embargók is belejátszanak, de még inkább az, hogy a jelenlegi vezetés önön hatalmát, a világ felé más módon próbálja legitimálni:

Egyrészt „kicsiben”, proxyháborúk támogatása Szíriától, Jemenig, vagy drónos támadások szaudi olajlétesítmények ellen. Ebbe még olyan vicces extrémitások is beleférnek, minta az US csapatokkal válvetve küzdés az ISIS ellen Irakban.

Másrészt „nagyban”, atomfegyver birtoklásával.

Mindezek mellett, jól láthatóan és érthetően, lényegtelen kategóriába süllyedt a Légierő típusváltása.

De előbb-utóbb valamit muszáj lesz lépniük, mert semmi sem húzza örökké.
Valamikor felreppent egy pletyka, hogy J-10-ből vásárolnak be, aztán nem lett belőle semmi.

 

[Bleroka]

Azért ne labor körülmények közt gondolkodj. Számold bele a frontvonal nagyságát és az emberi tényezőt is. Kína esetében az iszonyatos néptömeg borzasztó komoly tényező.
Hogy mást ne mondjak, Afganisztánban se a haditechnikával bírták távozásra a szovjet hadsereget a mudzsahed harcosok, hanem a fanatizmusukkal.
Ez a kínai-szovjet meccs esetében pedig a lokális létszámfölény és a fanatizmus kombinációja lett volna.
Hullhatott volna tucatszám az égből alá a lelőtt kínai repülőerő, éghettek volna az elavult harckocsik, de a kínai haderőt nem tartotta volna féken az orosz hagyományos haditechnika.
És akkor még megemlíthetjük a szovjetek - bár kétség kívül korszerűbb - hadfelszerelésének megbízhatóságát vs kínai számbeli fölényt.

Ha megindult volna ezerszám a kínai múzeális haditechnika, vele szemben meg besül egy-két korszerű R-13M és R-60-as, netán páncéltörő fegyver, akkor a szovjetek megszívták volna.

A kínai-szovjet ellentétre mindig is a nukleáris elrettentés volt a legjobb gyógyír.

Állítólag Mao Ce Tung-nak volt egy mondása a koreai háború alatt:

A Népi Felszabadító Hadsereg 1000 méteren belül a világ bármelyik haderejét megsemmisíti.

 

[Galcom]

Kína az új és nyugati fedélzeti berendezésekkel felszerelt F-7M Airguard típusát, a számára akkor még egzotikusnak számító dél-amerikai piacon is promózta.

Brazilia épp olcsó vadászrepülőgépeket keresett, ezért vizsgálta használt Mirage III és F-5 Tiger II típusok beszerzését. A brazil küldöttség 1986. december 11-én érkezett meg Kínába, ahol helyi repülő tanfolyam után terveztek repülni a kínai MiG-21-essel. Sajnos a rossz meteorológiai körülmények miatt, csak az egyik brazil pilótának sikerült rövid időre felszállnia. A pilóta úgy jellemezte, hogy "hasonló" a brazil Mirage III-hoz vagy a F-5 Tiger-hez, de az F-7M-nek jobb volt a repüléstechnikája, és több lehetősége volt a fegyverzet szempontjából.

A Kínaiak 30 darab MiG-21-est, hozzá alkatrészeket és kiképzést ajánlottak 160 M USD-ért. Egy darabig lebegtették az üzletet, majd miután 1989-ben az Egyesült Államok 26 darab használt F-5E/F Tiger II-est ajánlott - mindössze 13 M USD-ért - utóbbit fogadták el. Ugyan ezek alapos felújításra szorultak, de ezt helyben tudták elvégezni a brazilok, hiszen üzemeltették már Tiger típust.

A Kíniak Argentínát is megkeresték az új F-7M Airguard típussal a nyolcvanas években. Az Argentin küldöttség 1987-ben utazott Kínába, kipróbálni a típust. 1987-ben öt, Mirage és Skyhawk típuson repülő pilóta és több műszaki kapott lehetőséget kipróbálni a kínai MiG-21-est. Körülbelül negyven napot töltöttek repülési tanfolyamokon és tanulmányozták a repülőgép minden aspektusát. A kínaiak nyolc repülési órát biztosítottak pilótánként.

Kisebb konfliktust okozott, hogy Kínaiak vonakodva engedélyezték csak a kétüléses repülőgépeken a tesztelést. Ami annyiban érthető, hogy még nem kapták meg a típusra a minisztériumi engedélyeket. Sőt egy évvel később, 1988-ban még a prototípusok berepülését is leállították, az utánégető kikapcsolása után tapasztalt nem várt belengések miatt. Az Argentinok, ettől függetlenül ragaszkodtak a kipróbálásához.

Az értékelés eredményei közepesek voltak, a repülőgép képességei hasonlóak voltak az Argentin Légierőnek akkori típusaihoz, karbantartási filozófiája pedig egészen más volt, mint az ottani szabvány. Viszont a repülőgép rendkívül olcsó volt, és Kína jó pénzügyi lehetőséget kínált a fizetésére. Végül az 1989-es gazdasági válság és a különféle költségvetési megszorítások miatt az argentin ügyletet törölték.

 

[Galcom]

Kína a nyolcvanas évek közepétől végig roadshow-zta, nyugati fedélzeti berendezésekkel felszerelt F-7M Airguard repülőgéptípusával Dél-Ázsia nem szovjet elkötelezettségű országait. Pakisztán 1985-ben, majd később Irán és Banglades is megrendelést írt alá a típusváltozatra.

Fotó: A 89140-es Thaiföldön 1989-ben. Ez a repülőgép egy teljes értékű F-7M Airguard prototípus volt. Mind a nyugati fedélzeti rendszereket, mind a MiG-21MF-ből átvett sárkányszerkezeti módosításokat megkapta.


A roadshow részeként, 1989. március 22-én Sanghaj kikötőjéből hajóval indítottak útjára Thaiföld felé, két együléses F-7M és egy kétüléses korai FT-7 kínai bemutató repülőgépet. Megérkezésük után, az F-7-eseket összeszerelték és lehetőséget nyújtottak a Thai Légierő szakembereinek, pilótáinak a repülőgépek vizsgálatára, berepülésére.

A Királyi Thai Légierő látva a pakisztáni tapasztalatokat, ahol meglévő F-16A/B Falcon mellé állították hadrendbe, az olcsóbb kínai típust, kíváncsi volt az Airgurad-ra. Összesen 24 darab kínai gyártású F-7M Airguard-ra kapott Thaiföld kormánya ajánlatott, de az üzlet végül nem jött létre. 1990-ben Thaiföld további F-16A/B vadászgépeket vett át az Egyesült Államoktól.

Fotó: A 89141-es együléses a valóságban egy J-7IIA változat, amit eredetileg a Kínai Légierő számára terveztek, majd a program átalakítása után, bevontak a F-7M Airguard programba, de a sárkányszerkezeti módosításokat nem kapta meg. Míg a kétüléses FT-7 demonstrátor, egy nagyok korai prototípusból lett átalakítva, ebben a kialakításban nem került sorozatgyártásba.

Fotó: Az 1989-es thaiföldi bemutatón részt vett kínai Shaanxi Y-8 (Antonov An-12BP) és Harbin Y-12 (DHC-6 Twin Otter) is

Fotó: Chengdu F-7M Airguard mögött, a Thai Királyi Légierő C-47 Dakota szállítógépe gurul 1989-ben


Kérdés a tisztelt fórumtársakhoz: Van-e igény a Chengdu F-7M Airguard történetének rövid bemutatására?