Pozsonyi csata (907.07.04-07.)

  • Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.

    Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned.
  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.

    Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.

    Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.

  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.

    --- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---

    A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!

    Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz

    Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.

    Az új szabályzat teljes szövege itt olvasható el.

W

Wilson

Guest
Szombaton emlékezett meg a pozsonyi csata 1116. évfordulójáról a miniszterelnökség államtitkára Zalaegerszegen, vélhetően ezzel párhuzamosan bukkant fel a Magyarságkutató Intézet honlapján egy rövid közlemény, melyben gyakorlatilag elhatárolódtak a 2020-ban megjelent Pozsonyi csata című filmtől.

"Sajnálatos, hogy 2020-ban - a Magyarságkutató Intézet előző vezetése alatt - több szakmai figyelmeztetés ellenére elkészült egy olyan animációs film a csatáról, amely az akkori főigazgató irányításával egy torz, szakmai hitelességet nélkülöző képet mutat"

- olvasható a honlapon a közlemény, amely A pozsonyi csatáról csak az eseményhez méltó módon szabad megemlékezni címmel került fel. Ezután azzal folytatják, hogy nem javasolják, hogy A pozsonyi csatát oktatófilmként használják a jövőben, és semmilyen közösséget nem vállalnak az alkotással. A indoklás szerint:

az alkotás a Magyarságkutató Intézet új vezetése által képviselt hitelességnek, szigorú szakmai kritériumrendszernek nem felel meg.A Magyarságkutató Intézet vezetését idén márciusban vette át Kásler Mikós a főigazgatói posztot addig betöltő Horváth-Lugossy Gábortól. A Pozsonyi csata című filmet a 2020-as megjelenésekor sokan elborzadva fogadták, nemcsak a gyatra grafikája, megjelenése miatt, hanem a történelmi aránytalanságok, tévedések miatt is.


 
  • Tetszik
  • Imádom
Reactions: Pogány and Halfdan

tong djagbu

Well-Known Member
2019. november 9.
2 941
19 451
113
Hetedik éve folyt a háborúskodása magyar nomádállam és a római keresztény hatalmak között. A hivatalos tudomány képviselői szerint dicső eleink zsákmányszerző rablóhadjáratokat indítottak Európai népei ellen, azonban a ránk maradt arab, bizánci, francia, német, olasz történeti feljegyzések azt a felfogást támogatják, miszerint nem elsősorban a zsákmányszerzés és nem is valamiféle öncélú kalandozási szándék volt a katonai akciók indítóoka. A hadjáratok tudatos politikai elgondolások megvalósítását célozták. Először az új szállásterület földjének megszerzését és minden irányú biztosítását. E mellett a Nyugat-Európa országai fölötti ellenőrzés megszerzése, ezen államok adóztatása volt a cél. Ennek érdekében igyekeztek megosztani a keresztény államokat, hol egyiket, hol másikat támogatván egymás ellen hatalmi harcaikban, így megelőzvén egy nagyon erős és veszélyes szomszéd megszületését. 899-900-ban adófizetésre kötelezték Berengár itáliai királyt. 901-ben meghódolt az Itáliába vezető úton fekvő keleti frank hűbéres Karantánia. A következő évben a morva fejedelemségnek adták meg a kegyelemdöfést. Ez az ország megszűnt létezni. Tehát a délnyugati (karintiai) irány után az északnyugatit is biztosították. Ez egyben a nyugati szlávok szomszédos és részben távolabbi csoportjai feletti ellenőrzést is jelentette. Jól jelzi ezt, hogy néhány évvel később már a Meissen-vidéki szláv dalemincek is a magyarok adózó "szövetségesei". Hasonló viszony alakult ki a Dél-Lengyelország és Galícia földjén élő fehér horvátokkal.
A keleti-frankok, németek ellentámadási kísérlete 903-ban kudarcot vallott, ezért kezdeményeztek béketárgyalást 904-ben. A magyar vezetők nyilván azért fogadták el a bajorok indítványát, mert addigi hódításaik jogi elismerését várták a megegyezéstől.
Időközben I.Berengár olasz királynak kritikusra fordult a helyzete. 904-ben sereget kellett küldeni, hogy kiűzze a Berengár ellen fellépő III.(Vak) Lajos császárt Itáliából. A másodízben Itáliában hadakozó magyar sereg újra az enyhe éghajlatú olasz földön töltötte a telet, majd 905-ben nagy győzelmet aratott a római császár felett, aki emiatt kénytelen volt feladni itáliai terveit. Ezzel stabilizálódott szövetségesük, I.Berengár olasz király helyzete (később, 915-ben X.János pápával császárrá is koronáztatta magát).
A bajor-magyar határvidéken tartott tárgyaláson azonban váratlan esemény történt. Kurszán fejedelmet és a kíséretében levő magyar főembereket a békekötést ünneplő lakomán a bajor küldöttség tagjai megölték. Ez átmenetileg belső nehézségekhez vezetett a magyar fejedelmek között. Valószínűleg ekkor került Tétény vezér a harmadik fejedelmi rangot jelentő "harka" méltóság birtokába. Az addigi - feltételezhető - harka, Huba vezér talán a Kurszánnal együtt legyilkolt előkelők egyike lehetett. A második fejedelmi poszton ekkor még nem következett be más változás, mint az, hogy az életét vesztett Kurszánt, fivére Kaplony válthatta fel. A hatalmi átrendeződéssel magyarázhatjuk, hogy 905-ben az Itáliában győztes had visszahívásán kívül nem került sor más jelentősebb külpolitikai cselekvésre.
Amikor 906-ban Henrik szász herceg megtámadta a magyaroktól laza függésben lévő Elba-vidéki szláv daleminceket, még mindig bizonyos zavarodottság jelei mutatkoztak. Két magyar seregrész indítása nem volt megfelelően összehangolva. A korábban érkezett egység daleminc földön volt kénytelen bevárni, amíg a később érkezett had is tesz egy szászországi felderítő, zsákmányoló körutat.
Nagy jelentőségű belső változást okozhatott Árpád nagyfejedelem halála. Ennek pontos évét hitelt érdemlő korabeli forrás nem jegyezte fel. Anonymus elbeszélésében - akiről megállapítható, hogy Gesta-jának évszámai általában légből kapottak - 907-re tette ezt. Véleményünk szerint itt "ráhibázhatott" a valóságra! Tudniillik az a hatalmas német támadás, ami a magyarok Kárpát-medencei honszerzésének felszámolását, az azt megelőző helyzet visszaállítását célozta, nem véletlenül indult éppen 907-ben. A nagyfejedelem halála megrendítheti a frissen Kárpát-medencébe települt törzsszövetség helyzetét, feltételezhették. Azaz Árpád nem a csatában vesztette életét, hanem éppen a Árpád halála volt a német hadjárat kiváltó oka.
p1.jpg

"Decretum...Ugros eliminados esse"

Liutpold őrgróf 907-es hadjáratának célja ennek megfelelően a magyarok kiűzése volt, amihez komoly segítséget kapott Gyermek Lajos királytól (ur. 900-911) – pontosabban a nevében kormányzó Hatto mainzi érsektől – a pápától és a német egyháztól is. Ezt azért túlzás összeurópai összefogásnak nevezni, amiként a köztudatban elterjedt mostanság. Az biztos, hogy Luitpold minimális célja Pozsony – akkori nevén Brezalauspurc – bevétele volt, amit a Duna két partján előrenyomulva, csellel akart végrehajtani; a déli(egyházi) seregcsoport felvonultatása a magyar főerők megtévesztését és lekötését szolgálta. A hadjárat későbbi szakaszában aztán valószínűleg a Felső-Pannónia többi várát akarta elfoglalni. A bajorok igen ravasz módon támadtak a törzsszövetségre, hiszen hadaik gyülekezőjét a szokásos ennsburgi hadi mustra időpontjára tették, így a magyar kémek hosszú ideig nem gyanítottak ellenséges szándékot. A németek két hadoszlopa – az őrgróf serege északon, Thietmár érseké délen – június 17-én indult el az Enns folyó partján fekvő vártól. Egy harmadik seregrész a Dunán hajókon követte az ékek felvonulását. A folyami hajóhadnak a hadrakelt sereg számára szükséges utánpótlás biztosításában volt kulcsszerepe. Egy negyedik (tartalék) seregcsoport Lajos királlyal Ennsburg várában maradt.
 

tong djagbu

Well-Known Member
2019. november 9.
2 941
19 451
113
A keleti frank hadsereg létszámáról és felépítéséről

Aventinus humanista történetíró hat évszázaddal később 100 ezer főre tette a német had létszámát. Ezt erős fenntartással kell kezeljük, ha megvizsgáljuk a korszak más konfliktusait:
-A fél Angliát meghódító és ott másfél évtizedig hadakozó(865-878) viking Nagy Pogány Hadsereg maximum 5-7 ezer főre volt becsülhető. Az országot két évszázaddal később elfoglaló norman hadsereg 7-10 ezer harcossal rendelkezhetett.
-Nagy Károly 2 ezer nehézlovasból, 2-3 ezer könnyű lovasból és 6-10 ezer főnyi gyalogságból álló támadó haderővel vívta meg hadáratait.
-A nyugati frank részeken 892-ben Montpensier-nél Odo (888-898) nyugati frank király 10 ezer lovasból és 6 ezer gyalogosból álló hadereje mért vereséget a vikingekre. A normannokat a lovasság előtt a gyalogos íjászok támadták meg. Ekkora haderő kiállítása az egykori neustrasiai területekről egészen rendkívülinek számított, hiszen például a 9.század derekán vívott breton-nyugati frank háborúk során általában 3-4 ezer fős hadseregek kerültek bevetésre.
  • Berengár 15 ezer főnyi serege szenvedett vereséget a magyarok harmadakkora seregétől a Brenta folyónál 899. szeptember 24-én megvívott ütközetben, tehát egy védelmi háborúban.
  • A német-római birodalom német tartományaiban 981 körül körülbelül 14.000 páncélos lovassal rendelkezhetett az "Indiculus Loricatorum"(Páncélos egységek lajstroma) alapján. Természetesen ezen erő maximálisan egyharmada volt bevethető egyidejűleg.

Amint ezen kis kitekintésből is látható a karoling utódkirályságok idején az átlagos seregméret néhány ezer főre tehető, egy 15 ezer fős haderő kiállítása egészen rendkívűli méretűnek tekinthető.
A hadjáratban felvonultatott erők gerincét a bajor hercegség csapatai adták, mellettük az egyházi előkelők (szintén főként bajor) csapatai, a korszak keleti frank viszonylatában legnagyobb létszámú és legjobban páncélozott lovasságával. Ezt egészíthették ki a hajóhad, és a királyi valamint az sváb, szász, friz, austráziai frank kontingensek. Ezek alapján a hazánk ellen felvonuló hadseregek létszámát maximálisan 15 ezer főre becsülhetjük.
p2.jpg

A keleti frank hadsereg

Minden harcos önmagát állította ki, így a háború az államnak nem került semmibe. Az uralkodó és minden feudális úr csak személyes hűbéreseit szerelte fel. A háborúhoz szükséges szekerek beszerzése, felszerelése, karbantartása és biztosítása a grófok, püspökök és apátok feladata volt. A legszámosabb fegyvernemet továbbra is a gyalogság jelentette. A teljesen egységes fegyverzetet nem ismerték. A legszegényebb közszabadok gyakran csak íjjal rendelkeztek. A leggyakoribb fegyver a lándzsa, a csatabárd és a kétélű kard volt. A kerek pajzs kőrisfából készült, és vékony lemez borította. A nehézgyalogság sisakot, mellvértet és hosszú pajzsot viselt. A gyalogság harcrendje tömör és zárt pajzsfalat alkotott. A pajzsfal az ókori falanxhoz hasonlítható leginkább, azonban a sorok mélysége nagyobb volt annál.

A nehézlovasság felemelkedését hagyományosan a 732.évi poitiersi csatához szokták kötni, mindez azonban félrevezető, ugyanis egyrészről az arab rohamok éppen a frank gyalogság masszív hadrendjén törtek meg, másrészről frank nehézlovasság sikeres alkalmazásáról van tudomásunk jóval korábbról, még 626-ból egy frank-szász háború kapcsán. Az avar hatásra elterjedt vaskengyelnek köszönhetően hatékonyabbá váló nehézlovasság szerepének növekedésével párhuzamosan, éppen a 730-as évektől figyelhető meg a földbirtokok katonai szolgálatért történő eladományozása, ami végső soron a hűbéri rend kialakulásához vezetett. Egy vazallus eltartásához nagyjából 30 teleknyi földbirtok jövedelmére volt szükség. A 810-es évekre kb. 10 ezer olyan királyi hűbéres (Vassi Domici) volt az akkor még többé-kevésbé egységes Frank birodalomban, aki ekkora földbirtokkal rendelkezett. Keleti frank birodalomra elmaradottabb archaikus viszonyok voltak jellemzőbbek, ezért itt csak I.(Madarász) Henrik reformfai révén terjedt el szélesebb körben a nehézpáncélos lovagi hadviselés.
A sisak, a sodronying, a hosszúkás fémpajzs és lábvért csökkentette a harcos sebezhetőségét. Támadó fegyverei a döfésre és hajításra egyaránt használható lándzsa, a kétélű kard és a csatabárd voltak. A nehézlovasság fölényt élvezett más fegyvernemekkel szemben, viszont igen költséges volt a felszerelése, és fejlett fémipart, fegyverkereskedelmet feltételezett. Egy nehézlovas felszerelése, lóval együtt 50-60 tehén árával volt egyenértékű. A nehézlovasság 50 fős csoportokra tagolódott, és csapattesteket hagyományosan ékalakba formálták. Más esetekben a nehézlovasság vonalban állt fel. A vonal 3-4 soros volt, egy kilométer hosszúságban így 1000-2000 lovas tudott felállni. Ez volt a csatasor. Ezen belül voltak taktikai egységek családi, nemzetségi vagy hűbéri alapon egy-egy zászló, csatakiáltás vagy parancsnok vezetésével. A sorok nagyon szorosak voltak. Egy ilyen vonal ritkán támadott egyszerre, inkább csoportonként. Gyakori hogy a jobbszárny kezdi a támadást. A csoportok adott jelre lassan indultak el a sorokat megőrizve, aztán gyorsították a rohamot, s az összecsapáskor érték el a maximális sebességet. Ha a támadás nem járt sikerrel, a lovasok visszafordultak, s a szomszédos alakulatokkal együtt megújították a támadást. Ha egy csatavonalban nem fértek el a lovasok, 10 méterrel hátrébb újabbat állítottak fel. Olykor jobb és balszárnyat is felállítottak az oldalak védelmére, az ellenség bekerítésének feladatával.
A helyi milíciák (Heerbann) lovasai és a kisebb vazallusok gyakran hiányos fegyverzettel vonultak hadba, csak lándzsával, hajítódárdával, pajzzsal és csatabárddal vagy karddal felszerelve. A létszámuk általában felülmúlta a páncélos lovasságét. További könnyű lovasságot jelentettek a főként hajítódárdákkal felszerelt baszk, breton, szász és kisebb mértékben egyéb keleti frank kontingensek.

Egy becslés szerint egy karoling-kori lovas egy vezetéklóval, arra felszerszámozott 10 napi élelemmel és abrakkal, hatótávolsága 225 km, míg harctevékenység folytatása esetén mindössze 135 km. Nagyobb lovassági erők 30-40 kilómétert, míg kisebb egységek 50-60 kilómétert voltak képesek megtenni naponta. A legnagyobb problémát a kor infrastrukturális, ellátási és utánpótlási viszonyai okozták. A ritka és rossz minőségű úthálózat csak fokozta a hadtáp nehézségeit. A legfőbb gondot az utánpótlás mennyisége okozta. Bernard Bachrach számításai szerint Hódító Vilmos seregének(14 ezer fő, ebből 7000 harcos, 3000 ló) táplálék szükségletét havi 4000 tonnára becsülte.
Az ellátmány főként sózott húsból, halból, gabonából, sörből és borból, valamint lótakarmányból állt. Az utánpótlást szállító kétkerekű kétökrös szekerek 500 kg, míg a lassabb, de nagyobb, négykerekű 650 kg szállítási kapacitással rendelkezett. Egy szekér gabona nagyjából 500 harcos egy napi ellátmányát jelenthette. Nagyban megkönnyítette a csapatok ellátását, ha hajózható folyó mentén vonulva, a vizi utat vehettek igénybe az utánpótlás szállítására, mint ahogy az avarok elleni 791.évi, vagy a magyarok elleni 907. évi hadjárat során is történt.
p3.jpg
 

tong djagbu

Well-Known Member
2019. november 9.
2 941
19 451
113
A felvonulás utolsó szakasza és a csata helyszínei

A déli sereg megindulását követő ötödik napon megindult a Luitpold herceg vezette északi seregtest is. A seregek napi 20-25 kilómétert tettek meg. A német csapatok térben és időben elkülönülve vonultak fel, ami jelentősen megkönnyítette a magyar határvédelmi erők dolgát. A egyházi előkelők vezette déli seregcsoport június 24-én érte el a bécsi erdő nyugati szegélyét, és két nappal később került harcérintkezésbe a magyar gyepűt őrző csapatokkal. Miután egyes német előkelőségek halálát a nekrológok június utolsó napjaira teszik, feltételezhetjük, hogy a gyepűt védő harcosok már felvonulás közben is zaklatták Thietmar érsek csapatait, hogy időt nyerhessenek a magyar főseregek összegyűjtésére. A portyázók állandó zaklatásaikkal kifárasztották a déli bajor hadsereget, és színlelt megfutásaikkal folyamatosan maguk után csalták Thietmar erőit.Június 28-án nagyobb ütközetre került sor amelyben Thietmár salzburgi érsek, valamint Ottó freisingi és Zakariás sabeni püspük is életét vesztette. A déli sereg maradékai ennek ellenére folytatták az előrenyomulásukat egyenesen bemasírozva a magyar főerők által előkészített csapdába. A magyar csel aztán Pozsonnyal szemben hozott eredményt, ahol az előőrsök bevezették a támadókat egy elzárt medencébe, és a környező magaslatokról támadva tömegével nyilazták, majd vágták le a német harcosokat. A következő csapást a flottára mérték, amikor a hajókat gyújtónyilakkal lángra lobbantották. Az égő pokolból Sieghardt is csak szerencsével menekült ki néhányadmagával.
p4.jpg

A magyar hadsereg

Ezen a ponton érdemes egy pillanatra megszakítanunk az események elmesélését, hogy alaposabban megismerkedjünk a korabeli magyar hadszervezettel.

A magyar sereg a nemzetségek önvédelmi miliciáiból, a törzs és nemzetségfők állandó kiséretéből, és a etnikai alapon szervezett határőrség alakulataiból állt össze. A honfoglaló magyar haderő teljes egészében, egységes felszerelésű lovasság volt. A kortárs VI. (Bölcs) Leó bizánci császár így ír erről: „Fegyverzetük kard, bőrpáncél, íj és kopja, s így a harcokban legtöbbjük kétféle fegyvert visel, vállukon kopját hordanak, kezükben íjat tartanak, és amint a szükség kívánja, hol az egyiket, hol a másikat használják.” Fő fegyverük visszacsapó íj volt, amellyel pásztázó lövést 200-250 méterre , közvetlen célra irányzott laposlövéssel 60-70 méterre lehetett lőni. A honfoglaló magyarok összetett reflexíja műszaki szempontból nem volt sem jobb, sem rosszabb az európai népek egyszerű botíjainál. Fölényét nem a nagyobb relatív teljesítménye adta, hanem az, hogy vágtató lórol is lehetett használni. Kalandozó őseink hadi sikereiket főként szervezettségüknek köszönhették és annak, hogy tökéletes, de legalább is az ellenfélénél tökéletesebb összhangba tudták hozni a hadviselés egyes elemeit: a fegyverzetet, a stratégiát, a taktikát és a logisztikát. Regino prümi apát 908 táján jegyezte le a következőket „A magyarok sok ezreket ölnek meg nyilaikkal, amelyeket olyan ügyesen lőnek ki szaruíjaikból, hogy lövéseik ellen alig lehet védekezni.” A lovaskatona első számú közelharci fegyvere a kopja, a pusztai népeknél vívólándzsa. A közelharc másik fő fegyvere a szablya. Mivel a szablya viszonylag ritka a honfoglalás kori vitézek sírjaiban, nagyon valószínű, hogy nem csak a halotti felszerelésben, hanem a földi harcokban sem mindenki rendelkezett vele. A 70-90 cm hosszúságú, kb. fél kg súlyú, ívelt pengével és fokéllel rendelkező fegyvernek rangjelző szerepe is lehetett. A kevésbé rangos harcosok kezében éppen a lemezsisakkal és a gyűrűspáncéllal vagy fémpikkelyes bőrpáncéllal felszerelt ellenséggel szemben volt hatékony fegyver a fokos. A 6.-10. század között a sztyeppei népek legfőbb védőfelszerelése a pikkelyes páncél volt, amely nemezzel és/vagy bőrrel kibélelve meglehetősen jó védelmet nyújt mind a nyílvesszők, mind az ütőfegyverek ellen. Mivel az említett századokban a pusztai népeknél többféle közelharci fegyvert (fokosok, fokosbárdok) találunk, mint az európai letelepült népeknél, gyaníthatóan a páncélozottság foka is magasabb volt.

A harcos felszerelése kb. 45 kg. Ebben a súlyban ruházatán könnyű tiszafa-vázra feszített bőrnyergén, "kalim" nyeregtakaróján és szíjazatán, a nyeregre csatolt rövidnyelű fokosán A 9. századi magyar könnyű lovas teljes felszerelése hat heti élelemmel együtt mintegy, derékszíjára csatolt kardján, puzdráján (20-25 nyílvesszővel), ugyancsak derékszíjára csatolt bőrtokban hordott íján, a nyakába akasztott, de általában a hátán viselt könnyű bőrpajzsán és egy zsákocskában tartott 20-25 tartalék nyílhegyen kívül hat heti élelme, mintegy 6 kg-nyi húspor, ugyanannyi tejpor, ugyanannyi köles, 1 kg-nyi só, a főzőedény és a vizeskobak is benne van.
A felsorolt dehidrált táplálóanyag vízben megfőzve mintegy 120-130 kg-nyi táplálékot jelent, amit gyümölccsel s a lehetőség szerint friss hússal egészítettek ki. A magyar lovas reggelenként egy maroknyi tejport szór kobakjába azt teletölti vízzel és a nyergére akasztja. A nap folyamán az állandó rázástól ez a tejemulzióvá oldódik és a harcos ezt issza egész nap, meghagyva a következő reggelre egy adagot.
p5.jpg

A magyar nomádállam állandó hadseregét a törzs- és nemzetségfők kíséretei jelentették. Ők adták a nemzetségi miliciák tisztikarát és az elit csapatokat. A nemzetségfői kíséretek létszáma átlagosan 50-100 fő lehetett. A törzsfők kiséretei ennél nagyobbak 200-400 harcossal. A magyar nomádállam teljes katonai potenciája 50 ezer fegyverforgatóra becsülhető. Ennek maximum negyede vehetett részt a pozsonyi csata műveleteiben. A német megtévesztő művelet hatásaként, a csatában a Dunántúli és felvidéki magyar csapatok vehettek részt, a többi erők még felvonulás alatt lehettek. (A krimi tatár analógia szerint 2 hét szükséges a csapatok mozgósításához és összevonásához) A térben és időben elkülönülve felvonuló ellenség megsemmisítése részenként történt, ami lehetővé tette magyar hadvezetés számára helyi erőfölény kialakítását az egyes ütközetekben.
p6.jpg

A határőrség

A határőrizetes gyepüőrség fontos részét képezte a magyar seregnek.
A honfoglalás hadműveleteinek a lezárása után a magyar vezetés előtt álló legfontosabb feladat a megszerzett területek katonai biztosításának megszervezése volt. Az ország északnyugati, északi, északkeleti, keleti és délkeleti részei, a Kárpátok erdőkkel borított, lakatlan hegyláncai jelentős természetes védelmet biztosítottak. Délen a folyók (Száva, Dráva, Sárvíz és a Duna) és mocsaraik biztosítottak kedvező feltételeket a behatolókkal szemben. Az ország legvédtelenebb részét, a legveszedelmesebb szomszéd, a teuton királyság által határolt nyugati országrész jelentette.
A szállásterületek kijelölése után megkezdődött határvédelem kiépítése. A gyepü mesterséges akadályokkal (árok, sövényfal, fatorlasz, sánc) megerősített határzár. A behatolásra alkalmas helyeken, főként a völgyekben épült gyepük országos szinten egységes láncolatot alkottak. A kivezető utakon kapukat állítottak fel. A gyepü külső oldalán széles, lakatlan sáv húzódott az úgynevezett gyepüelve. A határőrség emberanyagát a katonai segédnépek biztosították. Nemzetségeik a gyepün kaptak szállásterületet, míg a gyepüelvén őrségeik, előőrseik tartottak fenn őrségeket és fejtettek ki járőr tevékenységet. Háború idején a katonai segédnépek biztosították a magyar sereg elő és utóvédjeit is.

A magyar nomád állam főbb katonai segédnépei a kovári (helytelenül kabar) nevezet alatt összevont három törzs: a kálizok, a székelyek és a besenyők.
p7.jpg
 

tong djagbu

Well-Known Member
2019. november 9.
2 941
19 451
113
A csata második szakasza

A magyar fősereg fősereg miután megsemmisítette a déli sereget és felgyújtotta a német flottát, július 5-re virradó éjszaka, feltehetően gázlókon keresztül, átkelt a Duna északi partjára a bajor tábortól keletre és nyugatra. A hajnali támadáshoz a folyó északi oldálán eddig halogató harcot folytató magyar csapatok is csatlakoztak. Rátámadtak a gyanútlan bajorokra, és halomra ölték őket álmukban a táborhelyükön, ami a hajnali meglepetésszerű támadás klasszikus esete. Ezt követően a menekülők kíméletlen üldözésébe kezdtek, akiket egészen Ennsburgig kergettek. Sokan talán nem is az ütközetben, hanem az azt követő fejvesztett menekülés közben vesztették életüket. Az ellenséges sereg a fővezérrel, Luitpold herceggel és Eisengrin fő-asztalnokkal, valamint 19 bajor főúrral (köztük Iring, Gumpold, Megiwald és Papo grófok) együtt gyakorlatilag teljesen megsemmisült.
p8.jpg

Csata Ennsburgnál

A magyarok az Ennsburgig terjedő gyepü területén lévő fürkész-hírvivő tizedeknek köszönhetően pontosan értesültek az Ennsburg közelében állomásozó tartaléksereg nagyságáról és mozgásáról.
Némi pihenő után a magyarok Ennsburg felé vették az irányt. Útközben felégették Szent Pölten monostorát. A magyar hadvezetés csapdát készített elő a németek számára. Az Ennsburghoz küldött martalék maga után csalogatta az ellenfél lovasságát, amelyet a magyar főerők Ludwigsdorfnál lerohantak és megsemmisítettek. Lajos királynak is csak kevesedmagával, nagy nehézségek árán sikerült Passauba menekülnie. A magyarok átúsztattak az Ennsen, kifosztották és felégették Szt. Flórián monostorát. Azután Mattinghofent a királyi palotával együtt, valamint a Mattseei kolostort fosztották ki és tették tönkre Salzburg közelében. Ezután a Salza folyón átkelve Öttingen, chimsee monostor következett. Kifosztották és felégették Tegerseet, gazdag monostorával eggyütt a tiroli határ közelében. Ekkor döltek romba a schlierseei, schaftlarni, benediktbeureni, kochelseei, schlechdorfi, staffelseei, pollingi, diesseni, sandaui, siverstati, thierhaupteni és westbrunni monostorok is. Ezután Freising, majd a Duna túlpartján, Nürnberg környéke következett. Regensburg közelében Abbach vára mellett bajor csapatok lepték meg a magyarokat. A magyarok azonban könnyűszerrel gyorsan szétverték a bajorokat. A vezérük Schwarzenberg gróf és több más előkelő foglyul esett. Az ellenség busáspénzért ki akarta váltani őket, de a magyarok a regensburgi polgárok szeme láttára lenyilazták őket. A seregünk hazafelé vezető útján kifosztotta és felégette Osterhofen és Ober-Pfalz monostorait.

Az ellenség veresége teljes volt.
p9.jpg