T
torsen
Guest
Az lehet, de a „Citius, altius, fortius” (latin). Magyarul: „ gyorsabban, magasabbra, erősebben” (Pierre de Coubertin) NOB jelmondata.
Stratégiai, taktikai bombázó repülőgépek
- Téma indítója Celebra
- Indítva
Így nézett volna ki a Lockheed lopakodó bombázója - Ha a Lockheed Skunk Works legyőzi a Northrop-ot az Advanced Technology Bomber szerződésért folytatott versenyben, akkor ez lenne most a B-2A Spirit helyett...
Advanced Technology Bomber (ATB) program - Lockheed Skunk Works Senior Peg stealth bomber concept.
Advanced Technology Bomber (ATB) program - Lockheed Skunk Works Senior Peg stealth bomber concept.
Mennyire van jövője, egyáltalán, létjogosultsága a stratégiai bombázóknak?
(Stratégiai bombázó alatt a jelentős tömegű bombaterhet (min. 10-15 tonna bomba, nukleáris fegyver, föld-felszín rakéta) jelentős távolságra eljuttató repülőgépeket értem.)
A második világháború virágkorát követően a kategória utolsó fénykora az 1950-es évekre tehető, amikor olyan ikonikus vasak emelkedtek a levegőbe, mint a Tu-16, a Tu-95 (1952) és a Mjasziscsev M-4 (1953) a szovjet oldalon, valamint a B-52 (1952) és a brit V-bombázók Valiant (1951), Victor (1952), Vulcan (1952) Nyugaton. Aztán jött még a Tu-22 (1969), a B-1 Lancer (1974), a Tu-160 (1981), végül, új utakat keresve a B-2 Spirit (1989), de már utóbbi gyártását is lassan negyed évszázada, hogy beszüntették.
Beszédesek a darabszámok is. A B-52-esből 744, szovjet megfelelőjéből, a Tu-95-ből több, mint 500 db épült (közel ilyen számban készültek a Tu-22-esek is). A Tu-16-osból bő 1500-as példányszámot produkáltak, és a V-bombázókból is 329 db-ot gyártott le a brit hadiipar. A Lancerből azonban már csak 104, a Tu-160-ból már csupán 35, a Spiritből mindössze 21 db épült.
A britek vagy 30 éve kivonták az utolsó stratégiai bombázóikat, a kínaiaknak is csupán 120 db. Tu-16-os klónjuk van (70 éves konstrukció!), Oroszország és az USA szintén saját régi vasait repteti, vélhetően sokkal inkább a presztízs miatt, mint gyakorlati haszonnal.
Van még értelme az ilyen gépeknek a jelen (és a jövő) haditechnikai eredményei, fejlesztései mellett?
Rendszerbe áll-e valaha a B-21 Raider? Ha igen, milyen doktrína mentén? Hol lesz majd jobb, hatékonyabb, kifizetődőbb opció minden egyéb megoldás (hiperszonikus rakéták, cirkálórakéták, ICBM-ek, vagy (az ellenséges légierő lenullázása után) a közönséges, százesztendős bombakamionok) helyett?
(Stratégiai bombázó alatt a jelentős tömegű bombaterhet (min. 10-15 tonna bomba, nukleáris fegyver, föld-felszín rakéta) jelentős távolságra eljuttató repülőgépeket értem.)
A második világháború virágkorát követően a kategória utolsó fénykora az 1950-es évekre tehető, amikor olyan ikonikus vasak emelkedtek a levegőbe, mint a Tu-16, a Tu-95 (1952) és a Mjasziscsev M-4 (1953) a szovjet oldalon, valamint a B-52 (1952) és a brit V-bombázók Valiant (1951), Victor (1952), Vulcan (1952) Nyugaton. Aztán jött még a Tu-22 (1969), a B-1 Lancer (1974), a Tu-160 (1981), végül, új utakat keresve a B-2 Spirit (1989), de már utóbbi gyártását is lassan negyed évszázada, hogy beszüntették.
Beszédesek a darabszámok is. A B-52-esből 744, szovjet megfelelőjéből, a Tu-95-ből több, mint 500 db épült (közel ilyen számban készültek a Tu-22-esek is). A Tu-16-osból bő 1500-as példányszámot produkáltak, és a V-bombázókból is 329 db-ot gyártott le a brit hadiipar. A Lancerből azonban már csak 104, a Tu-160-ból már csupán 35, a Spiritből mindössze 21 db épült.
A britek vagy 30 éve kivonták az utolsó stratégiai bombázóikat, a kínaiaknak is csupán 120 db. Tu-16-os klónjuk van (70 éves konstrukció!), Oroszország és az USA szintén saját régi vasait repteti, vélhetően sokkal inkább a presztízs miatt, mint gyakorlati haszonnal.
Van még értelme az ilyen gépeknek a jelen (és a jövő) haditechnikai eredményei, fejlesztései mellett?
Rendszerbe áll-e valaha a B-21 Raider? Ha igen, milyen doktrína mentén? Hol lesz majd jobb, hatékonyabb, kifizetődőbb opció minden egyéb megoldás (hiperszonikus rakéták, cirkálórakéták, ICBM-ek, vagy (az ellenséges légierő lenullázása után) a közönséges, százesztendős bombakamionok) helyett?
Az XB-51, Martin gyors bombázója (1. rész)
Az XB-51, Martin gyors bombázója (2/1. rész)
Mielőtt a második XB-70 katasztrófája után a hófehér stratégiai bombázó ismertetője ismét a program katonai vonatkozásaival folytatódna, két részben a Martin bő egy évtizeddel korábbi, és kisebb, de a maga korában szintén elég sok újdonságot felvonultató csapásmérő-bombázójának bemutatása…
Az XB-51, Martin gyors bombázója (2. rész)
modernwartech.blog.hu
Az XB-51, Martin gyors bombázója (2/2. rész)
Noha megindul az XB-51 berepülése, ami több balesettel és néhány módosítással jár, a kitörő koreai háború megváltoztatja a katonai környezetet, ami együtt a haderőnemek és érdekcsoportok rivalizálásával, a típus bukásához vezet. Ennek ellenére még évekig használják kísérleti célokra az...
Tupolev Tu-135 Mach 3 bomber, the Soviet XB-70 Valkyrie that never was...
theaviationgeekclub.com
en.wikipedia.org
The story of the Tupolev Tu-135 Mach 3 bomber, the Soviet XB-70 Valkyrie that never was
Triggered by concerns over the emerging XB-70 in the United States, the Soviets started the development of the Tupolev Tu-135 Mach 3 bomber.
theaviationgeekclub.com
Tupolev Samolyot 135 - Wikipedia
Ez egy gyögyörű hangú gép lehetett:
A koax légcsavar eleve hangosabb mint a normál, míg szárny mögötti áramlási képbe helyezett tolólégcsavar mindig zajosabb, mint a húzó. Ezen a csupszárny gépen négy darab koax-tolólégcsavar volt, amit egy-egy 72 literes, huszonnyolc hengeres csillagmotor hajtott. A motorok érdekessége, hogy bár léghűtéseseket voltak, a közvetlen befecskendezésnek, a motorkompresszornak és az emellé bedolgozó turbófeltöltőnek együttesen hála a 3000 lóerős felszálló teljesítményből 2550 lóerőt még elő tudtak állítani 12000 méteren.
Abból kiindulva, hogy egy átlagos II. világháborús léghűtéses csillagmotor esetében természetes volt, hogy a léghűtés miatt a motor felszállóteljesítményének csupán már csa a fele állt rendelkezésre 6000 méteren, ez egy igen komoly eredmény.
(Képzeljük el, hogy a brit Hawker Sea Fury vadászgép, ami Korea felett még egy MiG-15-öst is le tudott lőni, mire lett volna képes, ha a Bristol Centaurus motorja idejében megkapja a közvetlen befecskendező rendszert (2500 helyett 3200 lóerő felszállóteljesítményt mértek fékpadon, de ezt a változatot már nem építették be sehova) és a turbófeltöltőt is, amivel szintén kacérkodtak a tervezők)
A koax légcsavar eleve hangosabb mint a normál, míg szárny mögötti áramlási képbe helyezett tolólégcsavar mindig zajosabb, mint a húzó. Ezen a csupszárny gépen négy darab koax-tolólégcsavar volt, amit egy-egy 72 literes, huszonnyolc hengeres csillagmotor hajtott. A motorok érdekessége, hogy bár léghűtéseseket voltak, a közvetlen befecskendezésnek, a motorkompresszornak és az emellé bedolgozó turbófeltöltőnek együttesen hála a 3000 lóerős felszálló teljesítményből 2550 lóerőt még elő tudtak állítani 12000 méteren.
Abból kiindulva, hogy egy átlagos II. világháborús léghűtéses csillagmotor esetében természetes volt, hogy a léghűtés miatt a motor felszállóteljesítményének csupán már csa a fele állt rendelkezésre 6000 méteren, ez egy igen komoly eredmény.
(Képzeljük el, hogy a brit Hawker Sea Fury vadászgép, ami Korea felett még egy MiG-15-öst is le tudott lőni, mire lett volna képes, ha a Bristol Centaurus motorja idejében megkapja a közvetlen befecskendező rendszert (2500 helyett 3200 lóerő felszállóteljesítményt mértek fékpadon, de ezt a változatot már nem építették be sehova) és a turbófeltöltőt is, amivel szintén kacérkodtak a tervezők)
Egy példa,hogy mennyire jók az orosz mérnökök
Szuhoj T4MS200 modelje.3M sebességű,alacsony (fűnivós) behatoló képességgel is rendelkező,csökkentett RCS értékű stratégiai nehézbombázó terve-1974ből.......
A fejlesztést félbehagyták,mert a szovjetorosz ipar képtelen lett volna a legyártására.
De kismillió másik példát lehetne hozni.Gyakorlatilag bármilyen ipari szegmensben.
T-14 motor...Egy példa,hogy mennyire jók az orosz mérnökök
Szuhoj T4MS200 modelje.3M sebességű,alacsony (fűnivós) behatoló képességgel is rendelkező,csökkentett RCS értékű stratégiai nehézbombázó terve-1974ből.......
A fejlesztést félbehagyták,mert a szovjetorosz ipar képtelen lett volna a legyártására.
De kismillió másik példát lehetne hozni.Gyakorlatilag bármilyen ipari szegmensben.
Orosz mérnökök megprobáltak egy olyan motort tervezni,ami elég erős,és le is tudja gyártani az orosz ipart-nem jött össze.
Meg pechjük is van.Harkovi 6TD-III motor már 1800 lóerőnél jár.Csak az meg nincs a birtokukban már (meg mostara már szét is lőtték).Mire kiforrott a harkovi motor,szétesett a Su.