Balázs bazzzmeg... Most komolyan, tudnék neked mit írni, de teljesen felesleges, mert még mindig ugyanaz vagy, mint voltál 10 éve. Saját magadba vagy szerelmes, menthetetlenül...
Szu-75 / Su-75 Checkmate - Új orosz könnyű vadászgép (Szuhoj)
- Téma indítója nyugger
- Indítva
Nem tudom feltűnt-e, hogy a fejlett nyugat ellenében mennek. Nyugatiak csak régi koszlott szarokat visznek oda.
Te ideológiád szerint néznénk, akkor csak ennyire képes a nyugat. Koszlott bradleykre.
A t62 romos kövület bradleyk ellen tökéletesek. Bár már azok is kifogytak.
A nyugati légvédelem pedig korlátozott mennyiségű sparrowokkal próbálkozik.
Nagyon korlátozott a gondolatmeneted.
Ez melyik háború?
Vagy ukránoknak küldött elavult, talán működő szarokra lőnek elsővonalas orosz fegyverekkel? Így gondoltad? Vagy hogy érted?
Az megvan, hogy 120 Orion drónt kap az orosz hadsereg?
Ami mi is ott az ukránok kezében? Melyik az a harckocsi, amivel nem bír el a T-62M? Javelinnek, Faust3, Nlawnak meg tökmindegy. Ja, annak a Tarasznak is, akinek 125 helyett csak 115 milis malac pottyan be az ablakon.
Szinte mind szovjet időkben elkezdett fejlesztés,vagy szovjet fegyverzet továbbfejlesztése.
De ez nyugaton is elég általános.90 után nagyon takarékra lettek téve a fejlesztések.
A T-62M-nek esélye sincs semmivel szemben, legyen az harckocsi vagy pánceltörő rakéta. Ez a modernizált orosz tankokról nem mondható el, azokban van sanszod felvenni érdemben a harcot.
A szovjet eredet nálam azt jelenti, hogy a rendszeresítés szovjet időkben történt még. A fenti példák mindegyikét vagy 1991 után kezdték fejleszteni, vagy legalább a prototípus (vagy első példány) építését bőven az összeomlás után kezdték el.
Az egy kivétel (ahogy írtam is) a H-101, de annak sincs sok köze már a H-55-höz.
Ha van know-how a szovjet időkből, nyilván nem dobják ki. Ez az egész polémia meg kb arról szól, hogy az orosz gazdaság még a sokszoros (ön)tökönrúgások közben is tudott innoválni a hadiiparban, illetve hogy hazug dolog azt állítani, hogy amit használnak most az mind szovjet eredetű.
Mivel szemben van esélye a modernizált orosz harckocsinak? Ha oldalba kúrják Panzerfaust 3-al, vagy szemből bejön/felülről egy Stugna/Javelin?
A T-62M-arra amire használják, gyalogsági harcot támogató lövegnek, meg hajkuraszni a Kozakokat, BTR-4-eket, belövöldözni a fő fegyverével a nyolcadikon lévő géppuskafészket a panellakás nagyszobájában felállítva, arra pont megfelel. Majd ha ott lesznek TÖMEGESEN az Abramsek/Leopardok az ukránok kezében, akkor fog ez változni szerintem. Erről bár én igyekszem napra kész lenni, szó nincs, kb. Bradley/Marder szinten mozog a legújabb mutatvány is, nos, hát arra is elég a T-62M, ha úgy alakulna.
Azért van egy halom videó amikor túleltek találatokat, de ne szűkítsd le ennyire. Egy modernizált orosz harckocsiban sokkal jobb a situation awerness, tehát sokkal több infód van a harctérről így sokkal hatékonyabban tudsz működni, amibe az is beletartozik, hogy akár indítás előtt detektálod a páncéltörő fenyegetést.
Pedig az.pl az Avantgárd fejlesztése már a 60as években elkezdődött,abbahagyták, újrakezdték többször is,közben a program év is többször valtozott.Pansir a Tunguzka PVOs változata,csak anno a pénzhiány miatt már nem kapott prioritást.Stb.
Szó se róla,az orosz mérnökök jók.
Igen, ezeket a nagy veretes hozzászólásokat is legtöbb esetben értetlenül nézem, amelyek a kettős mérce bűvkörében fogannak:
Szu-35 az SZU eredet, elavult szar /= Az F-16-os milyen kurva jó alap, milyen faszán skálázható, mindenre IS alkalmas lett idővel
Régi szar SZU eredetű SZ-300 RENDSZEREN nyugszik az SZ-400, gyakorlatilag átevezett PMU2, bezzeg a Patriot, az milyen csúcs szinten ki lett futtatva mint project, ott aztán a GEM, PAC, THAAD az mind mind külön fejlesztés, teljesen másra jók, de mégis nagy szabadság van, ide oda pakolhatóak, variabilitás is van, királyság.
A T-90 szar, régi alapokon nyugszik, de az ABRAMS az nem régi, csak bevált, nincsenek olyan gyerekbetegségei mint a komolytalan T-14 Armatának, ami nyilván el kell ismerni hogy új, de még kiforratlan, szar.
Így azért nehéz érdemben vitázni...
Ez ÍGY vitán felül igaz! Csak hát a helyzet az, hogy 1000km+ a frontszakasz, SZÜKSÉG van a T-62-re is, hogy legyen létszám, egyre inkább meggyőződésem Dudi, hogy az orosztól sokkal gazdagabb országok haderejei sem tudnák csinálni máshogy.
Vagy hogy Európai példában gondolkozzak, még így sem...
gyerekek menjetek a tankos szobába ez nem az a a szoba
Nem lehet,hogy inkább vonalas előítélettel olvasol?Molni peldul nagyon is csodálja a szovjet orosz légvédelmi technikát.En meg azt írtam,hogy ez nyugaton sincs másképpen.A fegyverzet döntően meg hh-s fejlesztések alapjain állnak.A PzH is egy meg hh alatti program eredménye.Csak már utána érett be.
Nem. Nem kettőtökről írtam, hanem általánosságban. Amit írtál legutóbb, azzal semmi baj nincsen, egyet is értek vele, nyilván a HH öröksége érett be mindenkinél, utána meg kb. mostanáig SATUFÉK volt az USA-t leszámítva mindenhol. Pl. a Rafinak is kellett 30 év, hogy exportsikernek lehessen nevezni!
Molni meg, több tisztelettel beszél egy pár éve a SZU légvédelmi vonalról, nekem az a megérzésem hogy főleg HPASP miatt, de saját maga bűvköréből nem képes kilépni. Ez tényleg nem az én gondom amúgy, nagyon mostanra már meg sem hat. Írja a kis cikkeit, semmi bajom nincs velük, sokan szeretik is, a Militavia amúgy jó, színvonalas, de azért na - bár volt, talán van is némi személyiségfejlődés - kutyából nem lesz szalonna.
Nekem nem a Militavia fogja megmondani ezek után sem, hogy mi merre van a HT-ben, mert megtalálom/hozzáférek én is azokhoz a forrásokhoz, amihez Ő is...
Azt hiszem leírtam a kritériumot, ami szerint szerintem szovjet eredetű valami vagy sem.
Ennyi erővel az (amerikai) Saturn rakétacsalád náci eredetű, csak mert von Braun felhasználta a peenemündei eredményeit is (nem az, bár vB az volt).
vB egy DERÉK AMERIKAI hazafi volt
!!!Mai szemmel megítélni, hogy ki milyen jó mérnök volt a 60-as, 70-es években nagyon nem egyszerű. Vagyis nagyon egyszerű félreérteni.
A 60-as, 70-es évek volt a mérnöki tudoményok és mérnöki diadalok talán utolsó csúcskorszaka, még a digitalizáció előtt.
Akkoriban a ma is ismert feladatok és kihívások nem szoftveresen és nem egy magasan standardizált hardver környezetben jelentkeztek, hanem mindent makro szinten, elképesztően egyedi és kreatív módon kellett megoldani.
Az elektro- és hidromechanikus vezérlő és szabályzó rendszerek méret-, tömeg- és helyigénye komplex látásmódot követelt meg, ismerni kellett minden kérdéskör mechanikai, anyagszerkezeti és áramlástani vonzatait, következményeit.
És ehhez a tervezési metódus sem volt se digitalizálva, se standardizálva, hanem magasabb rendű matematikai műveletek, logarléc és képletek révén jutottak el egy-egy egyedi és vadonat új, korábban még nem alkalmazott megoldáshoz.
Ehhez képest napjainkban magasan standardizált digitális környezetben, Big Data adatbázisból "csemegézve", kvázi lego kockákból válogatva dolgoznak ki megoldásokat, a végrehajtó-szabályzó rendszerek pedig hardver szinten egyfelől már nem képviselnek tömeg-, méret- és anyagszerkezeti kihívást, illetve maguk a berendezések is mint architektúrák nem sokban módosulnak. Processzorok tranzisztorai igazából csak méretben zsugorodnak, leskálázódnak, darabszámuk növekszik, de továbbra is a jól ismert memória és adattároló modulokkal együttesen alkotják a berendezést.
A fejlesztési kihívás leszűkűlt a szoftver területére, de ha valami, akkor pont ez az, ami meg eleve mindig is egy könnyen "szabványosuló" környezet volt.
És ehhez képest érdekes, hogy mennyivel hosszabb idő kihozni napjainkban egy-egy újabb rendszert, terméket, dizájnt.
A 60-as, 70-es évek volt a mérnöki tudoményok és mérnöki diadalok talán utolsó csúcskorszaka, még a digitalizáció előtt.
Akkoriban a ma is ismert feladatok és kihívások nem szoftveresen és nem egy magasan standardizált hardver környezetben jelentkeztek, hanem mindent makro szinten, elképesztően egyedi és kreatív módon kellett megoldani.
Az elektro- és hidromechanikus vezérlő és szabályzó rendszerek méret-, tömeg- és helyigénye komplex látásmódot követelt meg, ismerni kellett minden kérdéskör mechanikai, anyagszerkezeti és áramlástani vonzatait, következményeit.
És ehhez a tervezési metódus sem volt se digitalizálva, se standardizálva, hanem magasabb rendű matematikai műveletek, logarléc és képletek révén jutottak el egy-egy egyedi és vadonat új, korábban még nem alkalmazott megoldáshoz.
Ehhez képest napjainkban magasan standardizált digitális környezetben, Big Data adatbázisból "csemegézve", kvázi lego kockákból válogatva dolgoznak ki megoldásokat, a végrehajtó-szabályzó rendszerek pedig hardver szinten egyfelől már nem képviselnek tömeg-, méret- és anyagszerkezeti kihívást, illetve maguk a berendezések is mint architektúrák nem sokban módosulnak. Processzorok tranzisztorai igazából csak méretben zsugorodnak, leskálázódnak, darabszámuk növekszik, de továbbra is a jól ismert memória és adattároló modulokkal együttesen alkotják a berendezést.
A fejlesztési kihívás leszűkűlt a szoftver területére, de ha valami, akkor pont ez az, ami meg eleve mindig is egy könnyen "szabványosuló" környezet volt.
És ehhez képest érdekes, hogy mennyivel hosszabb idő kihozni napjainkban egy-egy újabb rendszert, terméket, dizájnt.