Azt írja Jeszy a linkelt Csurkás cikkben:
"Antall József pontosan azt a munkát végezte, amit annak idején Szent István is, aki kiegyezett mind a már konszolidálódott nyugat-európai, mind a stabil államisággal még nem rendelkező, keleti erős népekkel, lehetőségeket adott nekik, de a megfelelő feltételeket szabva, s ezzel nemcsak pacifikálta, hanem fel is tette a térképre Magyarországot. Koppány alternatívája az eljelentéktelenedést, majd pedig a gyors megsemmisülést jelentette volna. De, nemcsak a „nosztalgikus búsmagyarkodásnak” nem lett volna semmi értelme, hanem eleve az egyébként jó szándékú, tisztességes, de szerényebb politikai képességű „ős MDF-eseket” a világ dolgaiban jártas, dörzsölt, nyelveket beszélő (mégha masszív akcentussal is), a keleti kommunista és a nyugati neomarxista hálózatokban egyaránt jól mozgó (sőt, a kettő összekötésében is fontos szerepet játszó) SZDSZ-esek keresztbe lenyelték." Azt hiszem tökéletes látlelet.
(...)
"Akik a pálya széléről néznek és kiabálnak, korlátok és felelősség nélkül, sokszor olcsó népszerűségre is szert téve gyakorlatilag bármit előadhatnak. Nem köti őket a valóság sem. Nagyon sok (rész)igazságot mondanak ki, látványosan és hangzatosan, Bogártól Szaniszlón át Drábikig (nagyjából ebben a sorrendben durvul a helyzet) az olyan népszerű „ikonok”, akik azonban kissé egydimenziósan gondolkodva (néha önmaguk hatása alá is kerülve), a „háttérkép” rajzolása közben épp a nagyobb képet, a politikai realitásokat nem látják. "
(...)
"Egyik klasszikus, máig élő legenda például, hogy Ukrajna átadta volna Kárpátalját Magyarországnak, de Antallék ezt visszautasították. Tény és való, hogy a Szovjetunió szétesésével kialakuló új államok határai sok helyütt tűnhettek egy rövid ideig képlékenynek. (Az örmény-azeri konfliktus a mai napig nem rendeződött megnyugtatóan.) Kárpátalja Magyarországhoz csatolásának sajnos soha nem volt semmilyen realitása. Mert még ha lett is volna ilyen valós szándék Ukrajna részéről (ami nem volt) és, ha ez meg is történik, a szomszédos országok (Románia, illetve az akkor még létező Csehszlovákia és Jugoszlávia) felől olyan nemzetközi össztűz zúdult volna Magyarországra (jó nyugati kapcsolataiknak köszönhetően sikeresen), véres kardként mutogatva Kárpátalját, hogy lám-lám, a magyarok valóban határrevíziókat akarnak, veszélyesek az európai status quo-ra, hogy nemcsak Kárpátalja visszacsatolását akadályozták volna meg, de Magyarország egész diplomáciai mozgásterét a nullára csökkentették volna, a náluk élő magyarok végzetes vegzálásáról, teljes ellehetetlenítéséről nem is beszélve. Antall azt gondolta, mindezt – és általában a valóságot, a realitásokat – az emberek belátják, s nem fordított kellő hangsúlyt a kommunikációra. Tévedett. (Nem mintha az akkori médiaviszonyok között sok esélye lett volna erre.) Sokan tehát – mégha időnként fontos dolgokat is mondanak ki – elefántok a porcelánboltban; nehéz és bonyolult kérdésekre adnak könnyű és olcsó válaszokat, s nem értik kellően a (reál)politikát. A 90-es évektől kezdve elsősorban Csurka köré csoportosuló radikális körök pontosan ilyenek voltak, s maga Csurka sem tudta megérteni és elfogadni, hogy hiába van Antall is maximálisan tisztában a globalisták törekvéseivel, Magyarországnak először is el kell kerülnie az államcsődöt, majd pedig meg kell erősödnie, s ehhez számos kompromisszum szükséges. Ahogy például az Orbán-kormány is hatalmas külföldi beruházásokat hoz Magyarországra, ezzel egyre megkerülhetetlenebbé téve minket az ellátói láncolatokban, eközben olyan saját, helyi kapacitásokat is létrehozva, amelyek viszont az ugyanezen láncolatoktól való függőségünket is csökkentik. (Szemben a baloldali kormányok gyakorlatával, ahol a multinacionális érdekeltségek feltétel nélküli beengedése elsősorban szabad rablást, de legalábbis a piac letarolását jelentette, magyar gyárak bezárásával, saját termékeik bevezetésével, természetesen komoly egyéni hasznot hozva néhány együttműködő vállalatvezér és egyéb privatizátor számára, de hosszútávon nem sokat hozzátéve a nemzetgazdasághoz.)"
Most lehet felnagyítani, hogy Trump és Bolsonaro országaiban mennyire elqurták, lehet, de nézzük már meg a nem jobbos kedvenceket: franciák, belgák, hollandok, svédek, stb! Ezeknél nagyon nem firtatták mennyire balfék módon történt a járvány elleni védekezés, csak ott van ez médiaterítéken, ahol "ott kell lennie". Bármilyen szar lehetsz, ha szocilibsi vagy, minden meg van bocsájtva, vagy legalábbis nem firtatjuk, összezárunk, megvédünk, éljél Olaszországban, Franciaországban, Belgiumban, Svédországban. Legalábbis a médiában. Beszámolnak, de nem elemeznek liberális részről. Ellenben folyamatosan elemeznek ha Trumpnak, Bolsonaronak vagy Orbánnak hívnak. Ilyenkor előjön a miért így, miért nem úgy, miért ekkor, miért nem akkor, miért ennyi, miért nem annyi, minek így, miért nem úgy történet. Miért? Mert még mindig megtehetik. Ha csak a tehetségen múlna, már évtizedekkel ezelőtt sehol se lettek volna, de nem csak azon múlik, hanem a médián. A "kultúrharcon".
Ahogy írod, ez egy "kultúrharc". Csak sem itthon, nem máshol nem úgy, nem abban a szerepben, ahogy elsőre látszik.
Nem mondom, hogy a hatalom közeli körök nem tömik a zsebüket. Korábban is mindig tömték amióta a civilizáció fennáll. Akik jönnének, a lilák itthon, már a számláik kapcsán megbuktak anno, és még sehol sincsenek, nemhogy a hazai parlamentben. De valahogy mindig - hogy is írtad - "megmagyarázzák a bizonyítványt". De ezt valahogy jobban elhiszed nekik, mint azoknak, akik ugyanúgy tesznek, mint előttük tett bárki más is, csak neked nem szimpatikusak. Csakhogy, baromi egyszerű lemérni, hogy történt-e a jobbik irányba előremozdulás gazdasági vagy egyéb értelemben, vagy sem! Ki kell menni az utcára, mászkálni az országban, és megnézni, összehasonlítani azzal, ami korábban ott volt. És ha az több, jobb, mint volt, akkor el kell felejteni az "ezek ugyanúgy működnek és dolgoznak, mint a korábbiak, semmi sem változott" hozzáállást, mert nem igaz, csak a "kultúrharc" során ezt próbálják meg lenyomni a torkodon. A minden szarabb, semmi sem változott történet akkor jön ugyanis elő, és ha ez nem igaz, mert te is tudod hogy nem az, főleg ha sok a pedagógus a családban, akkor meg automatikusan jön a "tényleg nem kell" kormánypropaganda, bla és bla. Ennyi maradt, meg pár panel az ókorból, mint az oktatásegészségügydiktatúrao1g, melyek közül jó pár a járvány alatt magától semmisült meg.
Nem bántásból írtam amit írtam, csak én így érzem.
Nem kell kormánypropaganda hozzá, sem haladófüggetlenobjektív média, hogy így érezzek, csak az a szerencsés ember vagyok, aki élt és tapasztalt a kommunizmus alatt, és utána is. Van összehasonlítási alap. Minden rendszerben van jó és rossz. A kiszámíthatóság - még ha az semmire sem volt elég, ha nem voltál jókor jó helyen - jellemezte a Kádár-rendszert, és a rendszerváltozást pedig pont az ellenkezője. Fiatal a Kádár korszakban voltam, családot a kétezres évek kuplerája alatt alapítottam. Viszont, bár jól éreztem magam fiatalként az 1990 előtti időszakban, és sokan az idősek közül is azért érzik magukénak azt a korszakot, mert ekkor voltak fiatalok, ott alapítottak családot, volt létbiztonság, ami semmire se volt elég, max. éhen halni, ha nem voltál jókor, jó helyen, de ez csalóka. Egy családalapítás és a hozzá tartozó lehetőségek most adottak, ha az ember akar dolgozni. Egy jó szakma, egy jó munkahely aranyat ér. És még párttagnak se kell lenni az előrelépéshez. Tíz évvel ezelőtt nem volt családtámogatási rendszer, most van. Aki most fiatal, van kedve, ereje dolgozni, akar nagyobb családod, akkor most anyagi okai nem lesznek ezzel kapcsolatban, viszont sajnos a társadalmi folyamatok, a média és a kultúrharc mind, mind hozzáteszi a maga hülyeségeit, hogy ne légy férfi vagy nő, aminek születtél, ne vállalj gyereket, ráérsz vele, jön a migri, majd ő szül helyetted oda, ahová kell, te csak bulizz, és lehetőleg minél kevesebb munkával légy az, ami sose lennél normális esetben. Mellé mindenedet költsd el fogyasztási cikkekre, gyúrj, fogyj le, élj egészségesen, hogy a kutyáddal/macskáddal/barátaiddal, valószínűleg egyedül halj meg valamikor, amikor már te tartod el az összes migrit, haveri politikust, és átadhatod az országod azoknak, akik ellen az őseid minden áron meg akarták védeni, hogy neked jobb életed legyen, mint nekik volt, és ne kelljen annyit güriznek se érte. Most nem kell, de a jövő elvész, a világ átalakul, és igazából aki nem lép időben, az egyszerűbb utat választja, az szépen eltűnik a süllyesztőben.
Ez az ország ezer éve nem azon a helyen áll, ahol a könnyebbik utat lehetett volna választani, így a sors sose volt hozzánk kegyes. De mégis, voltak olyan vezetőink, általában pont a legrosszabb időszakokban, akiket nem érdekelte, hogy mit mondanak, csinálta, ésss itt vagyunk. Pedig volt itt német, tatár, török, német, orosz!
https://pestisracok.hu/szulejman-is-ott-volt-a-trianoni-kivegzesi-kiserletnel/
A kultúrharc pedig mindig jelen lesz. De mondom, elég kimenni és megnézni rossz-e az ami van, vagy sem.