Az-e a szabad ember aki demokráciban él, hangoztathatja a véleményét úton, útfélen amiért vagy perelik vagy nem, akit megkéselhetnek más emberek bármikor és a törvény részrehajlóan sokszor a bűnöst védi az ártatlan helyett, rassz vagy bármilyen egyéb elfogultság okán, és így már kimenni sem mer az ártatlan az utcára, de választhat négy évente és kiabálhat az interneten?
Vagy az-e a szabad ember aki nem szólhat bele a politikába csak súlyos büntetés terhe mellett, ámde ha ennek az egy dolognak meg tud felelni, biztonságban és ha nem is dúsgazdagon, de emberhez méltó körülmények között élheti le az életét?
Ha az első a szabadság akkor én szeretnék inkább rab lenni. Mert ahogy írtátok felül Damoklész kardja a fejünk felett lebeg és ha 2022-ben olyan betegek kerülnek nálunk hatalomra akik most az USA-ban irányítják a véleményterrort és a szólásszabadság korlátozását akkor a szabadságotokat óvatosan kettéhajthatjátok és kitörölhetitek vele a feneketeket.
Mert a szólásszabadságot az én általam írt módszerek nélkül is megszünteti aki akarja, ahogy ezt látjuk pont most a szemünk előtt a tengeren túlon - ami évek óta tart csak talán most csúcsosodik ki - így amit én levezettem ezen nem rontana egy olyan helyen ahol amúgy is az emberek ellen használják a (elsősorban interneten) felhalmozott tudást a vezetők. Ahol viszont nem, ott nem rontana csak igazságosabb lenne, és eltántorítaná a piti bűnözőket, csalókat és normálisabb hangnemre kényszerítené az internet népét.
Nincs olyan, hogy szabadságjog, és nincs olyan, hogy szabadság. Jog van. Ki az igazán szabad? Akire nem vonatkozik semmilyen törvény? Mert ha az egyik nem vonatkozik rá, akkor a másik miért? A szabadság egy kitaláció, egy nem létező dolog. A feltétel nélküli szabadság maga az anarchia ahol nincs jog, nincs szabály, bármit megtehetsz amihez hatalmad van. Az anarchiában csak hatalom van. A feltételes szabadság viszont megszűnik azonnal szabadság lenni. A feltételes szabadság valójában részleges rabság. Van amit megtehetsz és van amit nem.
Nem akarom, hogy az én életemre akárcsak a legapróbb módon is hatással lehessen más embernek a névtelen és korlátlan őrjöngéshez való joga. Mert lehet, hogy mások ezt a jogot nem erre használják, hanem jóra, de vannak olyanok is akik nem. Vannak olyanok akiknek nem csak fegyvert adhatnánk a kezébe, de akár dönthetnének is saját sérelmükről és a bűnös sorsáról mint egy bíró, a tett helyszínén és képesek lennének igazságosak lenni. De sokan vannak olyanok akik erre nem lennének képesek, és lám, a törvényeink szerint bíróságon bíró előtt kell felelnie a bűnt elkövetőnek, nem pedig a helyszínen. Ezzel tehát máris csorbítottuk valamennyiünk nem létező szabadságjogát, ahogy sok más törvényünkkel is.
