Nem tudok róla, hogy lenne ilyen elemzés, de nem is hiszem, hogy prognosztizálható lenne a "Nyugat alkonya" - dátum szerint.
Nagy különbség van egy uralkodó eszme, ideológia, vagy ha úgy jobban tetszik, az aktuális korszellem és egy gazdasági-politikai rendszer szavatossági ideje között. Az utóbbit ugyanis le lehet mérni teljesítménye alapján, gazdasági, népesedési, meg ezer más mutatóval, konkrét számokkal - így vált előre láthatóvá a kommunista blokk bukása. Azt azonban sokkal nehezebb megjósolni, hogy egy eszme mikor jut túl a csúcspontján és utána milyen gyorsan hanyatlik majd le.
Itt van például az iszlám. 70-80 éve nem volt jelentős politikai erő, a gyarmati rendszer felbomlása után azok az új, független államok, ahol a lakosság elsöprő többsége muszlim volt, nem vallási alapokon szerveződtek meg. Voltak, akik a Nyugat felé orientálódtak, sokan próbálkoztak a szocializmussal, mindenesetre mindenhol modernizációban gondolkodtak, és nem a vallás uralta a terepet. Akkoriban az elemzők arra számíthattak, hogy az oktatás színvonalának ütemes növekedése tovább fogja csökkenteni a vallás erejét. Az alábbi kép Kabulban készült, a 70-es években:
Nem így történt. A társadalmi egyenlőtlenségek és a háborúk fölerősítették az egyszerű válaszokat adó, populista hangokat, a Nyugatban és a szocializmusban egyaránt csalódott tömegek a vallás felé fordultak - és ma, a génsebészet, az IT-forradalom és az önvezető autók korában annyi ember hisz a kába kő szentségében, mint eddig soha a történelemben...
A Nyugat balliberális individuál-idiotizmusának a fogyasztói berendezkedés adja a táptalaját, szóval amíg ez nem változik meg gyökeresen, addig ilyen téren sem várható hanyatlás. Erre pedig jelenleg nincs sok esély. Kérdés, hogy az önpusztító elkorcsosulás eléri-e azt a szintet, amikor néhány bátor csimpánz is képes lesz átvenni az uralmat az egész nyavalyás szivárványtársadalom fölött. Mert ha igen, akkor egyszer csak földomlásszerűen beköszöntenek majd a dzsungel sötét évszázadai.