https://www.youtube.com/watch?v=VxnH-vPN28c Hills stripped of trees eventually collapse into mudslides. Without deep roots to contain the soil and without leaves to soften the rain, hillsides without trees invariably wash away in mudslides with horrible consequences. We've all been informed of...
www.unz.com
Mit mondjak. Erős szöveg.
A fáktól megfosztott hegyek végül sárlavinákba omlanak. Mély gyökerek nélkül, amelyek megtartják a talajt, és levelek nélkül, amelyek tompítják az esőt, a fák nélküli domboldalakat mindig iszonyatos következményekkel járó sárcsuszamlások mossák el. Mindannyian értesültünk a természet és az erdők fontosságáról. Ha a természetet rövid távú haszonszerzés céljából kifosztják, a pusztítás láncreakciója helyrehozhatatlan károkat okozhat. [...]
Ami a természetre vonatkozik, az az elmére is vonatkozik. A lelki egészséget ugyanúgy el lehet pusztítani, mint a természetet. Valami lényeges és nélkülözhetetlen dolog eltávolítása az elméből "események" pusztító sorozatát indítja el. Ez messze visszahat a kezdeti hatáson és ártalmon túl. Olyan ez, mintha egy nélkülözhetetlen szerv eltávolítása az egész testre kihatna, egyik káros hatás a másikhoz, majd a másikhoz vezet. Ami a testre vonatkozik, az vonatkozik az elmére is, amely valójában a test része. [...]
A megfelelően művelt elméhez többre van szükség a szokásos oktatásnál, különösen, ha az oktatás a legújabb "intellektuális" hóbortokba való beavatásra redukálódott, amelyek a befolyásolható fiatalokat célozzák meg, egyedülálló anyákkal vagy lelketlen szülőkkel, akiknek a kultúra fogalma a popkultúra, és akiknek az értékekről alkotott elképzelése a korrupt zsidó-monopol médiából származik (elit és tömeg). Tekintettel arra a puszta esztelenségre és hazugságra, amit a jelenlegi Nyugaton intellektuális gondolkodásnak vagy ideológiai prioritásoknak adnak ki, nyilvánvaló, hogy az intelligencia és a tudás önmagában nem fogja megmenteni senki elméjét és lelkét.
Az intelligencia csupán egy eszköz, és gyakran enged az érzelmeknek. Az intelligencia csak akkor keresi az igazságot, ha arra irányul. Amikor az intelligenciával rendelkező embereket - különösen életük befolyásolható időszakaiban és/vagy sebezhető pillanataiban - erős érzelmekkel ruházzák fel a mítoszokkal, fantáziákkal, hamisságokkal vagy álságos elbeszélésekkel kapcsolatban, a puszta szenvedély felülírja a tényeket és az értelmet.
Például hogyan jutott el az évszázadok során annyi intelligens ember Jézus istenségében való hitre? Mert a kereszténység érzelmi, kulturális és spirituális befolyással volt rájuk. Miért sodródott oly sok magas intelligenciájú ember, meglehetősen gondolkodás nélkül (vagy monomániásan) a marxizmus/kommunizmus mellé? Nem csak az a beképzeltség, hogy egy olyan mozgalomban vesznek részt, amely állítólag rájött az igazságra és minden releváns tudást egyesített, hanem az a radikális meggyőződés, hogy az ember az angyalok vagy a történelmi igazságosság oldalán áll.
És mégis, tekintettel Jézus tanításainak nemességére és Karl Marx víziójának erejére, azok, akik teljes szívvel elfogadták a keresztény hitet vagy a kommunista jövőt, nem feltétlenül voltak az elme erdőirtói, legalábbis nem teljesen. Bármilyen kárt is okozott a kereszténység vallása vagy a kommunizmus ideológiája az emberi pszichében, új magokat is ültetett, amelyek az értelem, a megértés, a megváltás és/vagy az igazságosság fáivá nőhettek. Egyiket sem a nihilizmus, a hedonizmus vagy a degeneráltság éltette.
De vessünk egy pillantást a mi világunkra. Zöld, lila vagy rózsaszín hajú nőket látunk. Ilyen agyalágyultak ma már mindenféle típusban és korban előfordulnak. Nem mindig ostoba tinik, akik megpróbálnak "mások" lenni, hanem középkorú nők. Miért tenne ilyet egy felnőtt nő a hajával? Ha egy 10 éves kislány Cyndi Lauperre vagy valami rajzfilmfigurára hasonlítana, az talán "aranyos" lenne. De miért csinálnának felnőtt nők, különösen főiskolai diplomával és szakmai felelősséggel (és családdal és gyerekekkel) hülyeségeket a hajukkal (vagy ronda tetoválásokat)? (Igaz, az ilyen nők inkább 'macskás hölgyek', mint családos nők, de hát hitvány anyákból sincs hiány.)
Miért gyalázzák és szennyezik be a testüket csúnya tetoválásokkal oly sokan, szülők és gyerekek egyaránt? Mi jár a fejükben, amikor ilyen ostobaságra szánják el magukat? Nincs nagyobb életérzésük, azaz ami ma "menő", az holnap talán "hülyeség".
Még ha csak a Pillanatban ragadtak is meg, miért gondolja bárki, akinek egy cseppnyi esze is van, hogy jobban néz ki a testén olyan graffitikkel, amelyek változatlanul ostobák, közönségesek és giccsesek? Megértem néhány primitív törzset, ahol a tetoválások kulturális jelentőséggel bírnak. Vagy valakit, aki megjárta a poklot és a háborút, és tetoválást csináltatott, hogy jelezze a bajtársiasságot a testvéreivel. De pontosan mi a tetoválások jelentése azoknak a bolondoknak, akik úgy döntenek, hogy a testüket olthatatlan rondasággal fröcskölik tele?
Hogy mit tesznek a testtel, azt az elme dönti el, és elgondolkodtató, hogy Nyugaton (és a csatlósállamaikban) miért szoktak oly sokan beleesni abba a szokásba, hogy ostoba gondolatokat és fétiseket táplálnak, amelyek általában katasztrofális eredményekhez vezetnek. (Ami a bőrnek a tetoválás, az a léleknek a különböző tiltott drogok.) [...]
Ellentétben az opportunizmusból a legújabb pártvonalat követő, státuszérzékeny, talpnyaló politikusokkal, az úgynevezett "woke" közösségben oly sokan hisztérikusan támogatják a legújabb keresztes hadjáratot vagy őrületet, nulla tudatossággal, hogy nem is olyan régen még nem is törődtek a témával, és fogalmuk sem volt róla. Az elméjük csúszik és áramlik, mint a fos, bármilyen baromságot is főz ki a médiagépezet. [...]
Az biztos, hogy a "melegházasság" olyan a valódi házassághoz képest, mint a műanyag paradicsom a valódi paradicsomhoz képest. Nem, a 'szerelem az szerelem' nem az igazi szerelem. A homo feka-penetráció nem egyenlő értékben, értelemben és célban az igazi szexualitással, amely az idők kezdete óta a világ összes életét létrehozta.
Mint ilyen, a generációk, különösen a boomerektől kezdve (és az ezredfordulósokkal teljesen visszafejlődve), olyan elmékkel rendelkeznek, amelyeket a feledés homályába lehet csúsztatni. Kevés olyan dolog ragad meg bennük, ami mély, értelmes és igaz. Az elméjük általában sebezhető és védtelen, annyira hiszékeny és annyira elragadja az aktuális legújabb ostobaság.
Mi mással lehetne megmagyarázni az olyan szörnyűségeket, mint a "melegházasság", az afrofília vagy a feketék imádata (mintha a feketék, a legbűnözőbb rassz, egy rakás szent lennének), a zsidóimádat nevetséges volta (mintha a cionistáknak védelemre lenne szükségük a számtalan palesztin és muszlim ellen, akiket az Izraelért folytatott háborúk terrorizálnak), és az a bohókás elképzelés, hogy egy férfi "nő", csak mert úgy érzi. [...]
Nem, minden egyén egy kapcsolat része, egy örökség örököse. Olyan dolgok vesznek körül bennünket, amelyeket nem mi, egyének hoztunk létre. Bár többek vagyunk, mint hangyák egy kolóniában, abban hasonlítunk a hangyákhoz, hogy egy nagyobb közösséghez vagyunk kötve. Az egyéniség felbecsülhetetlen értékű, de meg kell értenünk és értékelnünk, hogy egy család, kultúra, történelem, spiritualitás és terület részei vagyunk.
Még a nem vallásosak számára is bizonyos spirituális eszmék jótékonyan visszafogják a túlzott önhittséget vagy hisztériát. A mindentudó értelmiségiek és agytrösztök számára Isten mint metafora emlékeztetőül szolgálhat az emberi tudás és teljesítmény korlátaira. Az Isten fogalma jótékonyan hathat azokra is, akik erősen hajlamosak az izgalomra vagy az érzékiségre: Az "arousalisták" között megegyezés vagy konszenzus, hogy kell lennie valami értelmesebbnek és mélyebbnek, mint a hús bizsergető örömei. Isten vagy valami hasonló fogalma nélkül túl sok ember hajlamos az önimádatra, az arroganciára, a mammonra vagy a pillanat hevületére (más néven az aktuális évre).
A globális felmelegedési hisztéria egy ilyen példa. Bár a CO2 okozta globális felmelegedés valóban probléma lehet, a hittérítők körében tapasztalható, kvázi millenarizmussal határos abszolút bizonyosság valóban látványos. Ahelyett, hogy jobb tudományt és adatokat kínálnának fel hideg fejjel, úgy viselkednek, mintha 100%-ig biztosak lennének abban, hogy HAcsak nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy ők akarják, akkor néhány évtizeden belül biztosan világvége lesz. Ha valami nagyon gyorsan felmelegszik, az az álszentségük. Bár a környezetért való komoly aggodalom dicséretes, különösen mivel az emberek a bolygó nagy részét elpusztították, a megalomániával (vagy "megalogaia"-val) határos puszta arrogancia és bizonyosság azt sugallja, hogy ami sajnos hiányzik az életükből, az a valódi spirituális érzés.
Az elme erdejének szüksége van a családdal való valódi kapcsolatra (még az érzelgősséggel is határos, mivel csak a családon belül megengedett az élethez nélkülözhetetlen, kendőzetlen érzelmek kifejezése), és ez azt jelenti, hogy a férfi tudja, milyen apának lenni, a nő pedig tudja, milyen anyának lenni. És ennek a családi érzéknek tágnak kell lennie, mivel a nukleáris család fogalma, bár hasznos a modern környezetben, hajlamos túlhangsúlyozni a saját családot és a rokonoktól való függetlenséget. A nukleáris család annyiban kényelmes és kívánatos, hogy minden családnak garantált a szabadsága és a cselekvőképessége. Ahogyan mi, mint egyének, a saját magánterületünket akarjuk, úgy a legtöbb család is a saját, különálló tereit részesíti előnyben. [...]