Az YF-22-es idején TVC technológia a gyakorlatban még csak a kacsaszárnyas NASA F-15S/MTD gépen üzemelt, időrendben csak ez után jelent meg a NASA-Rockwell-MBB X-31-ese.
Az EF előtt nem volt semmiféle TVC-s tech demo, sőt európában soha nem repült semmi ilyen gép, egyszeráen az MBB betársult az X-31-es programba és kész.
Emiatt a tolóerő tengelyét a gép hossztengelyéhez képest felfelé kitérítve extra emelőerőt érhettek el.
Az YF-22-esnél így még a korábbi S/MTD rendszer 2D-s megoldását tudták csak alkalmazni, kifejezetten egyszerű működési elv szerint. Csak fel és le, csak párhuzamosan, a magassági kormányokkal egy bizonyos sebességtartományig kötelezően együttműködve dolgoznak, ezáltal impulzusszerű nyomatéknöveléssel a kereszttengely körül forgatva az állásszöget tudják nagy tempóval változtatni.
Amiről molnibalage és blaze ír, hogy a TVC nagy hátránya, hogy manőverezéskor a gépet túlságosan le lehet lassítani, amivel álló célponttá tesszük.
Ebben igazuk van, bár ne feledjük, hogy az új orosz gépeken nem csak az átesésig lassításhoz használják a rendszert.
Az alábbi videón jól látszik, hogy az amúgy nagy tempójú manőverezést az aerodinamikai kormányokkal meg-megszakítják egy-egy belehúzással, majd a TVC kifinomult mozgással lekíséri a manővert az irányíthatóság folyamatos fenntartásával, amíg a gép vissza nem gyorsul.
Ami lényeges. A TVC előnye nem csak a ma már szinte elképzelhetetlen gépágyús légiharcoknál működhet.
A legkorszerűbb sisakcélzók és vektorálós, akár az indítás után is autonóm módon célt befogni képes kis hatótávolságú rakéták korában is adhat előnyt.
Ugyanis hiába lehet egy AIM-9X-et akár 90 fokos rálátási szöggel indítani, ha az pont ettől a pár intenzív manővertől veszti el mozgási energiáját.
Eközben a célpont is dolgozik és lehet, hogy az ő sebessége kisebb, lehet, hogy ez önveszélyesnek tűnik, de ha ő rá tud fordulni a célra, akkor a szintén vektorálós R-73-ast kényelmesebb pozícióból indíthatja, annak manőverezési tartalékával.
Érdemes kipróbálni a sokat emlegetett DCS szimulátorban a Mach 0.8-0.9 környékéről indított géppár-géppár elleni légiharcnál is elég hamar le lehet koptatni a sebességet addig, hogy a közvetlen kormányzásra átkapcsolva a nagy állásszögű manőverezések világába kényszerítsük az F-15-öst.
Nagyon sokszor olvasom vissza azt a kijelentést, hogy a TVC működésekor az útirányú tolóerő komponens csökken. Ez nem igaz, mivel nagy állásszöggel indított manőverbevitelkor a gép útirányú vektorával közel párhuzamos a kitérített tolóerővektor, így nem az útirányú tolóerő komponens csökken, hanem a haladási irány ellenében a homlokellenállás nő meg.
Amint a géppel elérik a manőverben a maximális állásszöget, a fúvócsövek és a stabilizátorok nyomott helyzetbe kerülnek, mivel az előrevándorolt nyomásközéppont mellé hozzáadódik a hossztengely fölé mutató vektor (útirány szerint a fúvócső lefelé tér ki) is, amivel a gép a manőver ívén a lehető legkevesebb sebességvesztéssel tartható (de a sebességvesztés elkerülhetetlen!)
Úgy fogalmaznék, hogy folyamatos, követő tolóerővektor kontrollal és megfelelő tolóerő/tömeg, illetve aktívan vezérelt légellenállás/tolóerő aránnyal adott állásszögű manőverezésnél nagyobb sebesség illetve intenzívebb kigyorsítás tartható fenn/érhető el, mint az impulzus szerű vektorálással, vagy csak szimplán az aerodinamikai úton előidézett szupermanőverezéssel.
Úgy érzem ezzel eldöntötted a vitát, vagyis a TVC a megfelelő szoftverrel hasznos dolog.
Azonban arrafelé pl. hajlok, hogy a US -illetve egyéb fejlesztők- által preferált irányok jobban megérik, akkor is, ha nagyságrendekkel nagyobb költségekről van szó... Mivel a "gyorsan odalopakodom és minél nagyon távolásgról lelövöm, majd gyorsan eltűnök" szerintem is fontosabb, mint a -leginkább közelharc szempontjából fontos- TVC.
Szerintem a TVC akkor lesz újra fontos amikor az ellenség gépe is lopakodó meg a tiéd is. Olyankor lényegében nincs BVR.
A nagy állásszögben indítható rakéta is addig előny amíg a másiknak nincs. Ha van neki akkor megint egyenlőek az erőviszonyok.
Ilyenkor a TVC a akár döntő tényező is lehet. Feltételezem ezért van benne a Raptorban is.
A fúvócső ebben a helyzetben már nem felfelé, hanem lefelé tér ki, így a kis erőkaron a felhajtóerővektor felé mutatva azzal összeadódik. Ellenükben hat a légellenállás és a gravitáció, tehát az extrém állásszögű kitartott előrehaladáskor a fenti komponensek játéka hajtja előre a repülőgépet, mégpedig igen lassan.
Nagyon fontos, hogy ilyenkor se fix a fúvócső pozíciója, hanem folyamatosan a véghelyzetek között "ingáznak", attól függően, hogy a gyorsulás érzékelők és a csúszásjelzők alapján milyen vezérlőjelet kapnak a számítógéptől. Ez a folyamatos kitérítés "lök-emel" a gépen, ami így állandó sebességgel haladhat előre.
(máskülönben a francot se érdekelné az, hogy sebességben maradjon, meg hogy mekkora a kitartott fordulósugár).
<i>Ezen már korábban is gondolkoztam, hogy a Raptoron nincs aszimmetrikus TVC kitérítés amennyire tudom. Akkor hogy a fenébe befolyásolja az orsózó szögsebességet a TVC használat? Elvileg aszimmetrikus erőket kellene előállítani valahogy, a két gázsugár ugyanabban az irányban való eltérítése meg pont, hogy inkább szimmetrikus.</i>
Köszönöm. Ezek szerint akkor a TVC a Raptoron csak a bot húzása (fordulás) közbeni rollrate-t növeli, ha csak simán egyenesen repülsz akkor nem (mert akkor ugye a kormányfelületek nincsenek kitérítve).
https://www.youtube.com/watch?v=gGtj1x_Pnsk
A működés biztosítása érdekében a fórum alapvető, illetve opcionális sütiket használ..