Az YF-22-es idején TVC technológia a gyakorlatban még csak a kacsaszárnyas NASA F-15S/MTD gépen üzemelt, időrendben csak ez után jelent meg a NASA-Rockwell-MBB X-31-ese.
Az EF előtt nem volt semmiféle TVC-s tech demo, sőt európában soha nem repült semmi ilyen gép, egyszeráen az MBB betársult az X-31-es programba és kész.
Igen így van csak nálam EF előtti techdemóként maradt meg az X-31 aztán lusta voltam utánézni megint, de szerintem napnál világosabb volt, hogy erről van szó.
Emiatt a tolóerő tengelyét a gép hossztengelyéhez képest felfelé kitérítve extra emelőerőt érhettek el.
Szerinted ez az előállított emelőerő nagyságrendileg hol van az egyébként a szárnyfelület illetve a törzs által generált felhajtóerőhöz képest? Mert énszerintem <i>high subsonic </i>tartományban kb. sehol, de te jobban értesz ehhez, ezért lennék kíváncsi.
Az YF-22-esnél így még a korábbi S/MTD rendszer 2D-s megoldását tudták csak alkalmazni, kifejezetten egyszerű működési elv szerint. Csak fel és le, csak párhuzamosan, a magassági kormányokkal egy bizonyos sebességtartományig kötelezően együttműködve dolgoznak, ezáltal impulzusszerű nyomatéknöveléssel a kereszttengely körül forgatva az állásszöget tudják nagy tempóval változtatni.
Ezen már korábban is gondolkoztam, hogy a Raptoron nincs aszimmetrikus TVC kitérítés amennyire tudom. Akkor hogy a fenébe befolyásolja az orsózó szögsebességet a TVC használat? Elvileg aszimmetrikus erőket kellene előállítani valahogy, a két gázsugár ugyanabban az irányban való eltérítése meg pont, hogy inkább szimmetrikus.
Amiről molnibalage és blaze ír, hogy a TVC nagy hátránya, hogy manőverezéskor a gépet túlságosan le lehet lassítani, amivel álló célponttá tesszük.
Ebben igazuk van, bár ne feledjük, hogy az új orosz gépeken nem csak az átesésig lassításhoz használják a rendszert.
Az alábbi videón jól látszik, hogy az amúgy nagy tempójú manőverezést az aerodinamikai kormányokkal meg-megszakítják egy-egy belehúzással, majd a TVC kifinomult mozgással lekíséri a manővert az irányíthatóság folyamatos fenntartásával, amíg a gép vissza nem gyorsul.
Kicsit pontosítok.
Amiről én írtam, hogy a Raptor pilóták beszámolói szerint a high subsonic tartományban történő TVC használat a légiharc szempontjából inkább hátrányos volt mert a sebesség túl gyorsan elkopott ezáltal az optimális sebességtartomány alá kerültek, ami a csökkent kitartott forduló szögsebesség miatt komoly hátrányt jelent. Az alapvető probléma itt az, hogy egy 2-körös harcban nem igen van lehetőség arra, hogy vissza gyorsítsak ha elfogyott a sebesség, mert azzal közel behozhatatlan előnyt adok a másik fél számára.
Pl. 1-körös harcban viszont jó lehet a TVC mert itt mindenki igen gyorsan eldobja a sebességet és a fordulósugár csökkentésére törekszik, és mint korábban írtuk valószínűleg a TVC hatása leginkább a kis és a közepes sebességtartomány alsó részében jön ki a legjobban.
Ami lényeges. A TVC előnye nem csak a ma már szinte elképzelhetetlen gépágyús légiharcoknál működhet.
A legkorszerűbb sisakcélzók és vektorálós, akár az indítás után is autonóm módon célt befogni képes kis hatótávolságú rakéták korában is adhat előnyt.
Ugyanis hiába lehet egy AIM-9X-et akár 90 fokos rálátási szöggel indítani, ha az pont ettől a pár intenzív manővertől veszti el mozgási energiáját.
Eközben a célpont is dolgozik és lehet, hogy az ő sebessége kisebb, lehet, hogy ez önveszélyesnek tűnik, de ha ő rá tud fordulni a célra, akkor a szintén vektorálós R-73-ast kényelmesebb pozícióból indíthatja, annak manőverezési tartalékával.
Nem is mondtuk, hogy fölösleges, de azért azt látni kell, hogy egy gépágyús harccal összehasonlítva a kapott előny jóval kisebb. HOBS rakéta hajigáláskor meg nagy eséllyel pont nem low subsonic tartományban fogsz repkedni (ha igen akkor már rég halott lennél).
Érdemes kipróbálni a sokat emlegetett DCS szimulátorban a Mach 0.8-0.9 környékéről indított géppár-géppár elleni légiharcnál is elég hamar le lehet koptatni a sebességet addig, hogy a közvetlen kormányzásra átkapcsolva a nagy állásszögű manőverezések világába kényszerítsük az F-15-öst.
HOBS képességgel rendelkező gépek közötti közelharc esetén ennek az esélye erősen konvergál a nullához. Egy ilyen harc valószínűleg úgy néz ki, hogy vagy alapból pofánlövik egymást, vagy a létező leggyorsabb útvonalon berántják a gépet a cél felé és indítják a rakétát. Amennyiben optimális sebességről indulsz ennyi idő alatt nem fog annyira kikopni a sebesség, hogy olyan nagy szükség legyen a TVC-re. Valamekkora előnyt biztos ad.
Az F-15C SAS kikapcsolva dogfight az meg a vicc kategória mert az orosz gépekkel összehasonlítva annyira szarul viselkedik a gép a leírt sebesség / AOA tartományban, hogy még jóval azelőtt lelőnek, hogy idáig eljutnál. Az F-15C vs. orosz gép dogfightok szimulátorban nagy átlagban csak akkor szoktak sikeresek lenni, amikor a 15-ös pilóta a lehető leggyorsabban elintézi a másikat. A hosszabb harcok mint írtad általában a sebesség elkopását eredményezik ami finoman szólva nem a 15-ös javára dönti a pályát, de még akkor sem egyszerű a feladat ha sikerül megtartani a sebességet.