2. rész:
Mi történt mindeközben Ukrajna többi részében?
A terv valószínűleg az volt, hogy korlátozott támadásokat indítanak végig a határ mentén, amik pont arra elegek, hogy lekössék a védelmet, zavart, pánikot keltsenek az Ukrán hadseregben, esetleg átcsoportosításokba kezdjenek Kijev térségéből.
Stratégiai célja egyedül a Krím félszigetről indult egységeknek lehetett:
- A Krím vízellátását biztosító csatorna birtokba vétele és megnyitása. (Propaganda értéke jelentős)
- Kijutás a félsziget jelentette természetes ukrán védvonal mögé, ameddig azt nem szállják meg jelentősebb erőkkel.
- Átkelők biztosítása a Dnyeper torkolati szakaszánál. (Kherszon)
- Kijutás a Donbasszban állomásozó Ukrán csapatok hátába. (Melitopol)
Az orosz hadsereg ezeket a célokat hiánytalanul megvalósította az első nap folyamán.
Az általános cél továbbra is az ukrán hadsereg demoralizálása és az orosz oldalhoz tömeges dezertálásra ösztönzése volt.
Az orosz csapatok kis oszlopokban, zászlóalj-harccsoport szervezetben, (BTG) gyorsan haladtak egyik városból a másikba, anélkül, hogy megvetnék a lábukat, és megtisztítanák a hátrahagyott ukrán egységektől.
A harcérintkezést, a komoly veszteségekkel járó ütközeteket az ukrán egységekkel látványosan kerülik. A légierő harci helikopterei a harccsoportok közvetlen környezetében az utak mentén ukrán konvojokat keresnek, a bennük haladó értékesebb, főképp légvédelmi eszközöket igyekeznek megsemmisíteni.
Az orosz hadsereg az első két nap folyamán egyetlen várost sem szállt meg vagy zárt körül, csak elhaladtak mellettük, az útjukba kerülő és ellenállást tanusító egységekkel megütköztek, a városokat aztán hátrahagyták. Így történt ez például Szumiban, Konotopban, kezdetben Kherszonnál, Csernyigovnál is.
Ez eredményezi a végeérhetetlen híreket arról, hogy városaikat az ukrán csapatok többször visszafoglalják, megtisztítják a támadóktól.
Az orosz fél csak minimális létszámú, szakasz erejű(?) csapatokat hagyott hátra közúti csomópontok biztosítására. Ezeket a csoportokat, és az utánuk jövő logisztikai támogatást az ukrán hadsereg gyakran tűz alá vette a harccsoportok elvonulása után. Az orosz veszteségek nagyobb része feltehetően ilyen összecsapásokból származik a támadás kezdeti szakaszában.
Az orosz légi fölényt látszólag nem használják, nem bombázzák az ukrán fegyveres erők oszlopait stratégiai mélységben, illetve védelmi állásaikban sem.
Elsöprő tüzérségi tűzcsapásoknak szintén nem lehettünk tanúi az első napokban.
A katonai élőerő és a lakosság, az infrastruktúra kímélete láthatóan nem hozta meg a várt eredményt az ukrán hadsereg sehol nem tette le a fegyvert, és tömeges átállásra sem került sor, a lakosság ellenérzése az invázióval kapcsolatban egyértelmű.
Az Ukrán-NATO fél részéről kiemelkedően sikeres információs hadviselés zajlik, a médiában az Ukrán hadsereg hivatalos közleményei, narratívája érvényesül az ukrán lakosság és hadsereg morálja ennek köszönhetően is magas.
Nem lehet még megítélni, hogy az orosz hadseregre és a lakosságra milyen mértékben lesz hatással az egységesen ellenük fordult nemzetközi közvélemény, az információ csatornákon áramló, a valós helyzettől eltérő általános kép.
Egy érdemben meginduló, véres veszteségekkel, nagyszámú civil áldozattal járó általános támadás, vagy egy megalázó kivonulás akár az orosz állami berendezkedés teljes vereségével, bukásával járhat, de ezt még korai megítélni.
Nem véletlenül akarta az orosz államfő, Putyin a műveletek második napján javasolni, elérni a katonai puccsot az ukrán hadsereg részéről. Nem véletlenül váltott az orosz állami kommunikáció sem engedékenyebb üzemmódba a tárgyalásos rendezés kérdésében.
Kijevben a védelem katonai ereje nem elégséges, a város körülzárása megindult nyugati irányból, keleti irányból is rövidesen várható az inváziós csapatok érkezése.
Ennek is köszönhető az ukrán lakosság korlátok nélküli fegyverzése, harcba hívása Kijevben. Katonai eredmény ettől nem várható, ám a borítékolhatóan magas civil áldozatszám a város megszállását, az eredeti tervek megkésett, szárazföldi úton megvalósított végrehajtását politikailag vállalhatatlanná teheti, a közvélemény, az ukrán nép mérsékeltebb, apolitikus részének oroszokkal való végleges és végletes szembeállítása önmagában is kiemelkedő, hosszú távú eredmény, döntő tényező a háború és a világ sorsának alakulása szempontjából.
Az orosz haderőnek vannak tartalékai ahhoz, hogy a műveletet az ukrán haderő megsemmisítése, az ország megszállása céljából kiszélesítse, egyelőre ezek teljes bevetése várható az ukrán fél kapitulációjának kikényszerítése céljából.
A Belorusz fél lehetséges hadbalépése, a csecsen paramilitáris egységek mozgósítása ebbe az irányba mutatnak, fel kell készülni a humánus szempontból legrosszabb forgatókönyvre az elkövetkező napokban.