Csak a tegnap esti széplelküsködés margójára:
Kitört egy háború, ez jó? Nem, természetesen nem az, egy háború soha sem jó. Emberek halnak meg, legyenek katonák, vagy civilek. És ugye az emberek halála mindig szomorú.
Oroszország ok nélkül támadott?
Nem, nem ok nélkül. Itt sokszor előkerül, hogy dehát mindenki szerette ott az orosz kissebséget. Jó oké, 14-ben nyílt pogromok voltak, de hát mostanában semmi különös nem volt, csak tüzérséggel lőtték az LNR-t és a DNR-t. Meg amúgy itt is több kárpátaljai mondta, hogy amúgy napi színten voltak atrocitások, megverték, fenyegették őket, ha magyarul beszéltek. Nyilván, ilyen nem volt, a jobb szektor által sokkal jobban utált oroszokkal szemben. De valószínűleg volt. Ez pedig önmagában indok az ez ellen való kemény fellépésre.
Jó-jó, de a háború nem megoldás.
El kell, hogy keserítsek mindenkit, de az. Lehet nem jó megoldás, de mindenképpen létező, és az emberiség történelme alapján nem is túl ritka megoldás az ilyen problémákra.
Hát, de a civilek?
Igen, a civilek MINDIG megszenvedik a harcokat. Igen, ez sajnos így van. Meghalhatnak, megsebesülhetnek, és ez valóban szívfacsaró dolog. A kérdés innentől jön elő. Mit tesz a támadó, és a védő, hogy amennyire lehessen kímélje őket. A szitu a következő: Amíg tucatszám, százszám látjuk, hogy a megszállók ellen civil tüntetők fellépnek, és még könnygázt se kapnak az arcukba, amíg nincsenek hírek tömegmészárlásokról, amíg az egyik fél hátra tett kézzel harcol, hogy kímélje a civil lakosságot, addig lehet bármilyen agresszor, lehet bármennyire igazságtalan a háborúja, betartja azt az íratlan szabályt, hogy a háború a diplomácia folytatása, és nem az ellenség kiírtásának eszköze.
Ha a védő lakóövezetbe helyezi a fegyvereit, iskolákba, lakótelepekre stb, miközben civilek vannak az épületekben, civilek grasszálhatnak az utcán, akkor nem tesz meg mindent azért, hogy megvédje azokat, akiknek a védelmére felesküdött. Akkor élő pajzsnak használja a saját lakosságát. Lehet mondani, hogy háborúban minden megengedett, de akkor nem kéne a civil áldozatok miatt álkönnyeket ejteni. Mert minimum a fele felelősség az övék. Hozzá tenném, ha az ISIS, Szaddam Husszein, Tálibok helyezik el a saját fegyvereiket így, akkor ők ugye mocskos terroristák ezért. Én azt mondom, teljesen jogosan mondják rájuk. De akkor most mi is van?
A nép felfegyverzéséről:
Gusztustalan dolog, kiképzetlen civileket felbíztatni a harcra. Egyrészt, mert meghalnak. Nincs, semmi esélyük, kiképzett, nehézfegyverzetű katonákkal szemben. Ez nem más, mint a saját néped golyófogónak használata. Másrészt, mert civil ruhában fognak támadni, és hogy esélyük legyen rejtett fegyverekkel. Ez bizony innentől hadi jogilag is aggályos. Persze utána lehet mutogatni a propagandában, hogy civileket lőnek le, csak sajnos ilyen helyzetben még ahhoz is joguk lenne, hogy ha elkapják a helyszínen kivégezzék. Remélem nem fog idáig fajulni a helyzet, de ez sajnos ezt jelenti. Harmadrészt innentől könnyen lehet, hogy akkor is lőni fognak, ha egy civil viselkedése nem egyértelmű. És ez nagyon-nagyon nem jó. Szóval, ha már civileket akarunk harcba vetni, akkor hívjuk őket a hadseregbe, adjunk rájuk egyenruhát, és hajrá. Mert ugye van hadsereg. Aztán azt is vegyük észre, hogy a bambuszlándzsás japánok, vagy a volksturm alakulatok ma is a háború értelmetlenségének szimbólumai, amivel megindokoljuk Hirosimát, Nagaszakit, Drezdát, Hamburgot. Mert ezzel ugye őket védtük. De akkor most miért lettek hírtelen azok a jók, akik ehhez nyúlnak?
Jó de 56:
A lehető leggusztustalanabb dolog 56-hoz, 68-hoz vagy bármilyen népfelkeléshez hasonlítani egy konvencionális háborút. Egyrészt, mert a felkelőknek NINCS konvencionális hadserege, és nincs más fegyvere. Másrészt, mert ott a molotov koktélt dobálók a hadsereg, aki a civilekért harcol. És minden népfelkelés törekszik a hadsereg kialakítására. Az elején a DNR-LNR csapatok, vagy éppen a nyugat magyarországi inszurgensek is civil ruhában kovás puskákkal stb nyomták. Aztán ahogy előre haladtunk az időben lett több kevésbé rendes egyenruha, normálisabb fegyverzet, és kialakult egy normális hadseregstruktúra. Ahol bizonyos szempontból továbbra is kiképzetlen civil harcolt, a jól képzett katonával, de a különbséget ugye érezzük? És vissza az előző pontokra: Ha az ukránok azt szeretnék, hogy aki harcolni akar a hazájáért harcolhasson, tegyék. Engedjék meg, hogy belépjen a hadseregbe, és népfelkelő alakulatként, vagy bánom is én milyen néven tevékenykedjen. Ha az orosz megszállók népírtó háborúban nyomulnának előre, akkor civil ruhásan is felkelő, aki a megmaradásáért küzd, és mindent meg fog tenni azért, hogy ütőképes erővé váljon. Megint jogos. Csak itt egyik se áll fenn.
Ettől függetlenül, a hősiességük, a bátorságuk, és az elszántságuk tiszteletre méltó, és megérdemlik, hogy hősi halottként emlékezzünk rájuk. Mert valóban a hazájuk védelmében estek el. Csak ezt úgy, hogy nem az ellenség, hanem a saját vezetésük nem adott nekik esélyt arra, hogy túléljék.
És igen, ha nincs a támadás, akkor élnének. De ez nem menti fel a védekező felet a felelőssége alól, legfeljebb megosztja azt a támadóval.
