Jó ez a rajz, és amennyiben igaz (lenne) akkor jól látható rajta hogy miben léptek előre az Oka óta.
Szovjeteknél felhasználásuk alapján alapvetően két csapásmérő ballisztikus rakéta vonalat tartottak rendszerben, hadsereg szintig:
A
harcászati rakéta vonal: R-30 Luna (FROG-3/5) - R-70 Luna-M (FROG-7) - R-80/120 Tocska/Tocska-U (Scarab)
és a
harcászati-hadműveleti vonal: R-170 (SCUD-A) - R-300 (SCUD-B) - R-400 Oka (Spider) - R-500 Iszkander (Stone)
Az Oka és a Tocska tudta először megvalósítani a pályaletöréses manővert, ahol a cél megközelítésénél a ballisztikus pályáját fékezéssel letöri (jól összezavarva a korabeli Patriot TTLL-t számító algoritmusait) majd folyamatos kormányzással (egyre lassulva) pontosan a célra zuhant.
Ehhez képest a fenti rajzon jól látható (amennyiben az igaz) hogy a harci részhez nemcsak a fékező/kormányzó rácsok tartoznak, hanem egy újabb szilárd hajtóanyagú hajtómű is.
Én a helyükbe azt csinálnám, hogy a pálya letörés után a zuhanó szakaszban beindítanám a harci részhez tartozó extra szilárd hajtóművet és így miközben manőverezéssel veszítek a mozgási energiámból, azt a hajtómű működtetésével visszanyerem, vagyis nem vesztek sebességet.
Az eredmény az, hogy pár extra manőver belefér a fenti ábrához képest, mondjuk a TTFL vízszintes vonal előtt, ahol az első PAC-3-asok megérkeznek.
Persze a fenti fejtegetéssel az a legnagyobb gond, hogy a fékező rácsok egyáltalán nem látszanak az Iszkander rakéta nagyfelbontású képein...
