Tényleg elakadt Ukrajnában az orosz hadsereg? â Háború, közelrÅl
A pusztÃtás ellenére mintha hátra tett fél kézzel harcolna az orosz hadsereg. Az orosz fegyveres erÅk vártnál gyengébb szereplésének lehetséges okairól Ãr lapunk számára Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértÅ, aki most induló, âHáború, közelrÅlâ cÃmű cikksorozatában...mandiner.hu
Selected articles from various editions in English - Zeitgeschehen im Fokus - ENG
zeitgeschehen-im-fokus.ch
"Az USA politikája mindig is az volt, hogy megakadályozza Németország és Oroszország szorosabb együttműködését"
Az ukrajnai háború történelmi, politikai és gazdasági háttere
Interjú Jacques Bauddal*
*Jacques Baud ökonometriából és nemzetközi biztonságból szerzett posztgraduális diplomát a Genfi Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében, és ezredes volt a svájci hadseregben. A Svájci Stratégiai Hírszerző Szolgálatnál dolgozott, és tanácsadó volt a kelet-zairei menekülttáborok biztonságával kapcsolatban a ruandai háború alatt (UNHCR – Zaire/Kongó, 1995-1996). Dolgozott az Egyesült Nemzetek Szervezetének New York-i DPKO-nál (Department of Peacekeeping Operations) (1997-1999), megalapította a genfi humanitárius aknamentesítési nemzetközi központot (CIGHD) és az aknák elleni információkezelési rendszert (IMSMA). Hozzájárult a hírszerzés koncepciójának bevezetéséhez az ENSZ békeműveleteiben, és vezette az első integrált ENSZ Közös Misszióelemző Központot (JMAC) Szudánban (2005–2006).
Zeitgeschehen im Fokus : Baud úr, ismeri azt a régiót, ahol most háború van. Milyen következtetéseket vont le az elmúlt napokból, és hogyan juthatott idáig?
Jacques Baud: Elég jól ismerem azt a régiót, amelyről beszélünk. Az FDFA-nál (Svájci Szövetségi Külügyminisztérium) dolgoztam, és annak megbízásából öt évre kirendeltek a NATO-hoz, hogy a kézi lőfegyverek elterjedése elleni küzdelem élére álljak. 2014 után ukrajnai projektekben vettem részt. Ezen kívül a korábbi stratégiai hírszerzési munkámból adódóan nagyon jól ismerem Oroszországot, a NATO-t, Ukrajnát és a kapcsolódó környezetet. Beszélek oroszul, és olyan dokumentumokhoz férek hozzá, amelyeket Nyugaton kevesen néznek meg.
Ön szakértő az Ukrajnában és környékén kialakult helyzetről. Szakmai tevékenysége a jelenlegi válságrégióba juttatta. Hogyan érzékeli, mi történik?
Őrület, mondhatjuk, hogy igazi hisztéria van. Engem az döbbent meg, és ami nagyon zavar, hogy senki nem teszi fel a kérdést, hogy az oroszok miért indították el a hadműveletet. Senki sem akar háborút hirdetni, és én sem. De az ENSZ Békefenntartó Műveletek Osztályán, a "Politika és doktrína" egykori vezetőjeként két évig New Yorkban, mindig felteszem magamnak a kérdést: Hogyan jutottunk el idáig, hogy háborút kezdjünk?
mi volt a feladatod ott?
Arról volt szó, hogy megértsük, hogyan történnek háborúk, milyen tényezők vezetnek a békéhez, és mit lehet tenni az áldozatok elkerülése érdekében, vagy hogyan lehet megakadályozni a háborút. Ha nem érted, hogyan zajlik a háború, akkor nem találsz megoldást. Pontosan ebben a helyzetben vagyunk. Minden ország saját szankciókat vezet be Oroszország ellen, és jól tudjuk, hogy ez nem vezet sehova. Engem különösen megdöbbentett a francia gazdasági miniszter kijelentése, miszerint Oroszország gazdaságát akarják tönkretenni azzal a céllal, hogy az orosz népet szenvedjenek. Egy ilyen kijelentés felháborító.
Oroszország célja a demilitarizálás és a denacifikáció
Hogyan értékeli az orosz offenzívát?
Egy másik állam megtámadása ellentétes a nemzetközi jog elveivel. De figyelembe kell venni egy ilyen döntés hátterét is. Először is világossá kell tenni, hogy Putyin nem őrült, és nem is veszítette el a kapcsolatot a valósággal. Nagyon módszeres és szisztematikus ember, más szóval nagyon orosz. Úgy gondolom, hogy tisztában volt ukrajnai műveletének következményeivel. Úgy értékelte – nyilvánvalóan jogosan –, hogy akár „kis” akciót hajt végre a donbászi lakosság védelmében, akár „tömeges” akciót Oroszország és a donbászi lakosság nemzeti érdekei érdekében, a következmények ugyanazok lesznek. Ezután a maximális megoldásra tört.
Mit lát a céljának?
Természetesen nem az ukrán lakosság ellen irányul. Putyin ezt újra és újra elmondta. A tényeken is látszik. Oroszország továbbra is szállít gázt Ukrajnának. Az oroszok nem hagyták abba. Nem zárták le az internetet. Nem tették tönkre a villanyerőműveket és a vízellátást. Természetesen az ilyen szolgáltatások leállhattak a harci területeken. De nagyon más megközelítést lát, mint az amerikaiak, például a volt Jugoszláviában, Irakban vagy akár Líbiában. Amikor a nyugati országok megtámadták őket, először az áram- és vízellátást, valamint a teljes infrastruktúrát tették tönkre.
Miért cselekszik így a Nyugat?
A nyugati megközelítés – ezt a működési doktrína szempontjából is érdekes látni – azon az elképzelésen alapul, hogy ha lerombolod az infrastruktúrát, akkor a lakosság fellázad a népszerűtlen diktátor ellen, te pedig megszabadulsz tőle, út. Ez volt a stratégia a második világháború idején is, amikor olyan német városokat bombáztak, mint Köln, Berlin, Hamburg, Drezda stb. Közvetlenül a polgári lakosságot vették célba, hogy felkelés legyen. A kormány elveszti hatalmát egy felkelés miatt, és Ön megnyerte a háborút anélkül, hogy veszélyeztetné saját csapatait. Ez az elmélet.
Mi az orosz megközelítés?
Ez teljesen más. Egyértelműen bejelentették céljukat. „Demilitarizálást” és „denacizálást” akarnak. Ha őszintén követi a helyzetet, pontosan ezt teszik. Természetesen a háború az háború, és sajnos mindig vannak halálesetek a folyamatban, de érdekes látni, mit mondanak a számok. Pénteken (március 4.) az ENSZ jelentése szerint 265 ukrán civil halt meg. Az orosz védelmi minisztérium este 498-ra tette az elhunyt katonák számát. Ez azt jelenti, hogy az orosz katonaság körében több az áldozat, mint a civilek között az ukrán oldalon. Ha ezt most összehasonlítjuk Irakkal vagy Líbiával, akkor ennek pont az ellenkezője a nyugati hadviselés.
Ellentmond-e annak, ahogy a Nyugat képviseli a helyzetet?
Igen, a médiánk azt állítja, hogy az oroszok mindent el akarnak pusztítani, de ez nyilvánvalóan nem igaz. Az is zavar, ahogy médiánk Putyint ábrázolja, amint hirtelen úgy döntött, megtámadja és meghódítja Ukrajnát. Az Egyesült Államok több hónapig figyelmeztetett, hogy meglepetésszerű támadás várható, de nem történt semmi. A titkosszolgálatok és az ukrán vezetés egyébként többször is cáfolta az ilyen amerikai figyelmeztetéseket. Ha figyelmesen megnézi a katonai jelentéseket és a helyszíni előkészületeket, akkor elég világosan láthatja: Putyinnak február közepéig esze ágában sem volt megtámadni Ukrajnát.
Miért változott ez meg? Mi történt?
Először tudnod kell néhány dolgot, különben nem fogod megérteni. 2021. március 24-én Zelenszkij ukrán elnök elnöki rendeletet adott ki a Krím visszafoglalásáról. Ezután megkezdte az ukrán hadsereg déli és délkeleti irányba történő mozgatását, a Donbász felé. Így már egy éve állandóan felépítettük a hadsereget Ukrajna déli határán. Ez magyarázza, hogy február végén miért nem voltak ukrán csapatok az orosz-ukrán határon. Zelenszkij mindig is azt állította, hogy az oroszok nem támadják meg Ukrajnát. Ezt az ukrán védelmi miniszter is többször megerősítette. Hasonlóképpen, az Ukrán Biztonsági Tanács vezetője decemberben és januárban megerősítette, hogy semmi jele nincs Ukrajna elleni orosz támadásnak.
(folyt.köv)
