Szovjet Légierő (1945 - 1990)
- Téma indítója Terminator
- Indítva
Nyolcvanas évek közepén, kilencvenes évek elején mindkét nagy iroda foglalkozott egyhajtóműves harci gép gondolatával. De a pénzhihány kinyírta mindkettőt. Az egyik a MIG-33SE Project 33 (aztán a Mig-33 elnevezért felhasználták egy Mig-29 továbbfejlesztésnél) a másik meg a Su-54 voltak.
Rákerestem.
A MiG terve még életképes is lehetett volna, de a SzU-54?? Nem csoda, hogy nem lett belőle semmi!
Mint valami karikatúra.
Régen nagy viták voltak abból, hogy miért is nincs a mai napig egyhajtóműves multifunkci vadásza az oroszoknak. Én azon az állásponton voltam, hogy nem volt rá pénz és ez egy komoly hiányosság, de állandóan el lett nekem magyarázva, hogy nem, mert nagy országnak, nagy vadászgép kell.Rákerestem.
A MiG terve még életképes is lehetett volna, de a SzU-54?? Nem csoda, hogy nem lett belőle semmi!
Sokkal olcsóbb lett volna egy hajtóművest gyártani, üzemeltetni, szóval N+1, s igen, nagy országnak nagy vadász kell.
Hi-lo felépítés kell. Mindenki így csinálja. Sőt az oroszok is így csinálták volna, csak ott a Mig-29 volt a "olcsó" megoldás. Csak nem nagyon vált be mint és pénz se volt egy multifunkci kissebb gépre.
A "nagy" ország, meg inkább a Mercator vetület miatt olyan nagy.
A MiG-29-esnek soha nem volt orosz relevanciája, inkább a szovjet időkben a Front Légierő és az export piac miatt készült el a gép, de sajnos kéthajtóműves kivitelben, mert maga az alapvetés ezt tartotta jó megoldásnak. Utólag persze látszik, hogy jobb lett volna a MiG-23-ast továbbvinni, akár fix szárnyas kivitelben, akár úgy, hogy a Szu-27-es hajtóművét megkapva az F-15 / F-16 pároshoz hasonlóan egy két- illetve egyhajtóműves high-low mixet építenek ki.
De erre még ha meg is lett volna az ipari lehetőség, a szervezeti környezet már annál kevésbé, mert a Szu-27 a PVO-nak ment, míg a MiG-29 a Front Légierőnek, így átfedés sajnos nem volt.
Persze, a Szovejtúnió felbomlása utáni hatalmas hiátus idején is lehettek volna okosabbak és mondjuk a high-low mixből a low, egyhajtóműves típust kizárólag az export számára gyártják, de az átalakulási-idomluási folyamat közben ez nem jött fel idejében és nem is mélyült el, mint koncepció.
Hiába voltak olyan elgondolások, mint az "orosz Gripen" Szuhoj Sz-37, ami nem keverendő össze se a Szu-37-essel, se az Sz-32-es, később Szu-47-esnek átnevezett Berkuttal.
www.secretprojects.co.uk
Ez egy igen masszív, hatalmas teljesítményű, multirole elgondolás lett volna, ahol is a MiG 1.44 kéthajtóműves "high" géphez adta volna a Szuhoj az előbbi gép hajtóművére alapozott egyhajtóműves "low" párost.
Ami pedig a Lavi, illetve a J-10-es gépet illeti, nos itt tetten érhető - ha nem is a rokonság - de az ötletforrás. Ugyanis a Lavi esetében a belevitt hozzáadott érték az izraeli repülőgéptervezők azon analízisén alapult, hogy ők ténylegesen összevetették az egyhajtóműves kialakításokhoz a legkedvezőbb alaktányezőt és nekik jött ki az, hogy a lehető legjobb manőverezőképességet a kacsaszárny - nagyméretű, nagy felületű, alacsony felületi terhelésű, nagy nyilazási szögű belépőélű deltaszárny kombináció adja, míg a felső szubszonikustól a transzszonikuson át az alacsony szuperszonikusig a lehető legjobb megoldás a törzs alatt szimpla beömlő. Tehát az, amit az F-16-osnál a Generál Dynamics olyan jól kitalált.
A Rafale-nál, Ching Kuo-nál, F/A-18-asnál alkalmazott félig alu - félig oldalt elhelyezett beömlő már kevésbé ennyire jó, de kéthajtóműves gépeknél még mindig jobb, mint egyhajtóműveseknél. Ezekhez képest az egyhajtóműves gép oldalsó beömlővel a legkevésbé jó az összes közül. Lásd Gripen.
Tehát a Lavi esetében mondhatni kimaxolták az aerodinmikiát és a rendelkezésre álló energiafelesleg is meg lett volna a P&W 1120-as hajtóművel.
Ezt az egészet vették alapul a kínaiak, mert a 80-as évek végére a Lavi lett a leginkább progresszív koncepció és kiindulási alap.
De erre még ha meg is lett volna az ipari lehetőség, a szervezeti környezet már annál kevésbé, mert a Szu-27 a PVO-nak ment, míg a MiG-29 a Front Légierőnek, így átfedés sajnos nem volt.
Persze, a Szovejtúnió felbomlása utáni hatalmas hiátus idején is lehettek volna okosabbak és mondjuk a high-low mixből a low, egyhajtóműves típust kizárólag az export számára gyártják, de az átalakulási-idomluási folyamat közben ez nem jött fel idejében és nem is mélyült el, mint koncepció.
Hiába voltak olyan elgondolások, mint az "orosz Gripen" Szuhoj Sz-37, ami nem keverendő össze se a Szu-37-essel, se az Sz-32-es, később Szu-47-esnek átnevezett Berkuttal.
Sukhoi S-37 (Su-37) Multirole Canard Delta
A resolution was passed by the Communist Party in 1989 tasking Sukhoi with developing a conceptual design of a multirole fighter-bomber.The S-37 was a single engine canard delta (single and twin seat versions were studied) designed to replace the Su-7/-17, Su-25, MiG-21, MiG-23 and MiG-27...
www.secretprojects.co.uk
Ez egy igen masszív, hatalmas teljesítményű, multirole elgondolás lett volna, ahol is a MiG 1.44 kéthajtóműves "high" géphez adta volna a Szuhoj az előbbi gép hajtóművére alapozott egyhajtóműves "low" párost.
Ami pedig a Lavi, illetve a J-10-es gépet illeti, nos itt tetten érhető - ha nem is a rokonság - de az ötletforrás. Ugyanis a Lavi esetében a belevitt hozzáadott érték az izraeli repülőgéptervezők azon analízisén alapult, hogy ők ténylegesen összevetették az egyhajtóműves kialakításokhoz a legkedvezőbb alaktányezőt és nekik jött ki az, hogy a lehető legjobb manőverezőképességet a kacsaszárny - nagyméretű, nagy felületű, alacsony felületi terhelésű, nagy nyilazási szögű belépőélű deltaszárny kombináció adja, míg a felső szubszonikustól a transzszonikuson át az alacsony szuperszonikusig a lehető legjobb megoldás a törzs alatt szimpla beömlő. Tehát az, amit az F-16-osnál a Generál Dynamics olyan jól kitalált.
A Rafale-nál, Ching Kuo-nál, F/A-18-asnál alkalmazott félig alu - félig oldalt elhelyezett beömlő már kevésbé ennyire jó, de kéthajtóműves gépeknél még mindig jobb, mint egyhajtóműveseknél. Ezekhez képest az egyhajtóműves gép oldalsó beömlővel a legkevésbé jó az összes közül. Lásd Gripen.
Tehát a Lavi esetében mondhatni kimaxolták az aerodinmikiát és a rendelkezésre álló energiafelesleg is meg lett volna a P&W 1120-as hajtóművel.
Ezt az egészet vették alapul a kínaiak, mert a 80-as évek végére a Lavi lett a leginkább progresszív koncepció és kiindulási alap.
* itt ezt azért írtam, mert a MiG 1.44 AL-41F hajtóművét kapta volna a Szuhoj Sz-37, pont mint a már említett F-15 - F-16 páros az USA-ban.
És maga a Szuhoj Sz-37 egy ízig-vérig "piacbarát", export-fókuszú, amúgy szuperkomplex multirole gép lehetett volna, hiszen ilyen mindent is tudó egyhajtóműves gépre a 90-es évek orosz légiereje nem is tartott igényt, meg nem is tudott volna rendszeresíteni.
De ettől még legyárthatták volna a külföldi vevőknek.
És akkor miért nem?
Nos, itt csak egy érdekes megfejtés lehetne a sok közül úgymond a szerepek sajnálatos felcserélődése.
Ugyanis a MiG-et, ami inkább volt export-orientált korábban, egyrészt a Szuhoj kicsináltatta a 90-es évek elején, mert a szűkös források alapján a korszellem eléggé "hegylakós" volt. Csak egy maradhat...
És erre a padlóra küldött OKB MiG 1.44-ese lett volna a drága, bonyolult, a hazai légierőnek szánt presztízs projekt és a külföldi vevőknek szánt "koldulós", egyhajtóműves gépet meg az a Szuhoj gyártsa, amelyik eleve eggyel magasabb lovon ülhetett az éppenhogy megmaradt (épp csak be nem szántott) Szu-30, Szu-33, Szu-34 és Szu-35 gépeivel?
Hát még mit nem!
Igen, Oroszország nagysága pusztán egy térképészeti illúzió
Amúgy igen apró, mindössze 17,098,246 négyzetkilométer
Az SZU meg még kisebb volt, alig 22,402,200 négyzetkilométer...
Csak megjegyzem, Kína fele akkora területű, mint Oroszország
Azért tudsz néha keményeket mondani
Tudtuk hogy mire értetted - Fip7-nek is megelőlegezve hogy tudja a vetületi torzításokat az É-félgömb javára - de az abszolút értékeken, és az arányokon a Ny-K szembenállásnál ez pont nem változtat semmit. Oroszország ahogy le is írta, a világ legnagyobb országa, Kína is hatalmas, Izrael meg olyan kicsi szuperszónikus gépek viszonylatában, hogy nagyon. NYILVÁN innentől a kínai Lavi J-10 nagyobb, az oroszoknak meg Szu-27 méretű gép a célszerű. Semmit nem váltiztat ezen a déli félteke kárára torzító Mercator.Erre értettem.
Senki nem vitatta Oroszország földrajzi méreteit. Ami a vita tárgya, hogy ez önmagában nem magyarázza az F-16 méretű harci gépek hiányát. Sőt, pont, hogy nem ez magyarázza. Az, hogy nincs nekik ilyen, annak főleg gazdasági/politikai/elszámolt tervezés okai voltak/vannak.
Ajánlom AO hozzászólásait:
J-10 Firebird / Vigorous Dragon (Csengdu, Kína)
forum.htka.hu
J-10 Firebird / Vigorous Dragon (Csengdu, Kína)
forum.htka.hu
Mert ugye elég sokat ment az a narratíva, hogy egy ekkora országnak felesleges, meg minek, meg stb. stb.
Tisztában vagyok azzal amit AO írt, az egyiket likeoltam is korábban.Senki nem vitatta Oroszország földrajzi méreteit. Ami a vita tárgya, hogy ez önmagában nem magyarázza az F-16 méretű harci gépek hiányát. Sőt, pont, hogy nem ez magyarázza. Az, hogy nincs nekik ilyen, annak főleg gazdasági/politikai/elszámolt tervezés okai voltak/vannak.
Ajánlom AO hozzászólásait:
J-10 Firebird / Vigorous Dragon (Csengdu, Kína)
J-10 Firebird / Vigorous Dragon (Csengdu, Kína)
Mert ugye elég sokat ment az a narratíva, hogy egy ekkora országnak felesleges, meg minek, meg stb. stb.
Arra jutottak pragmatikusan hogy nekik nagy, nagy hatótávolságú gépek kellenek a véges költségvetésből. Ezek a tények. Nyilván benne van ebben a gazdasági realitás IS, meg az ország mérete és az üzembiztonság, fegyverterhelés IS.