Megrendített a kifakadásod. A napok óta olvasott híradások számomra az eszkaláció egyre fokozódó üteméről tanúskodnak. Nem alszom jól, azon morfondírozok éjszaka, hogy nincs egyetlen épeszű politikus sem a páston, aki a karrierje helyett a világ sorsával törődne. Mi fontosabb annál, hogy az emberi élet és az emberiség fejlődése folytatódjon. Pont a legfejlettebb régiók pusztítják el önmagukat.
Már én is azon töprengek, hogy a sok hír közötti elveszés helyett a voltaire-i bölcsességet kellene inkánbb követni: Műveljük meg kertjeinket!" A demokrácia csapdájában vagyunk, az így-úgy megválasztott politikusok a fejünk felett megkísértik a Sorsot.
Cinizmus, az.
Hát, a tweet valódi:
Nem tűnik úgy, mintha törölné ez a nyomorék, de ha mégis, íme egy screenshot, alatta meg valami homályos fejtegetés, miszerint 1. "van még elég kapacitás az orosz gázt Európába hozni" és 2. "az oroszok műve":
Ijesztő, mekkora egy seggfej ez a sikorski.
Kedves Ursula!
Tegnap pont úgy alakult, hogy a topik végigböngészése helyett a távol levő szeretteimmel foglalkoztam; ezért nem válaszoltam neked sem.
...ahogy korosodok és érnek a különböző behatások (ezt úgy szoktam megfogalmazni, hogy az embert a környezete koptatja rosszabra), nem meglepő módon módosul az értékelésem a világ különböző dolgairól.
Így módosul a véleményem a demokráciának nevezett társadalmi berendezkedésről is.
A demokrácia az én meglátásom szerint finoman szólva is kezd diszfunkcióssá válni. Ennek persze több okát is vélem látni.
Fontossági sorrend nélkül úgy hirtelen kiragadva a sokból:
- Az információdömpinggel és módjával devalválódik az addigi közösségek, hírek, infók értéke. Mi több, nincs is idő/energia a kapott impulzusok magunkban érlelésére.
A nyugodjon, pár elemit végzett nagymamám élethez, a kisebb- nagyobb közösségekhez viszonyulása,
bölcsessége - figyelem; nem a tudását vagy az okosságát írtam, nem összekeverni! - egyszerűen fehér hollóvá vált a mai társadalomban. S erről a társadalom egyéne nem is feltétlenül tehet. Ezért is nem szoktam szidni a pl. mai fiatalokat, hiszen ők is csak a mondhatni készen kapott környezetükre rezonálnak - ahogy azt minden korábbi kor embere is tette...
Szóval a demokrácia - hirdetett - értékeinek ápolására, megbecsülésre egyszerűen már nem maradt figyelem.
A virtuális világ szabadságának, szabadosságának bősége annak is illúzióját kelti - még ha csak a nyugati/orosz/kínai verziójához is fér az adott j(l)úzer - hogy, szabad, lehetőségeiben korlátlan világban él, mi több ebben ki is élheti magát.
(Mér'; te misinator mit csinálsz? Itt lógsz a HTKA-n több órában, miközben gyerekkorodban, amikor még olvasni sem tudtál, csak pár perc jutott neked -a téged már akkor is érdeklő - külpolitikából a tévéhíradóban, s az kielégítő és feldolgozható volt. Ma meg azt hiszed, hogy megfelelően képes lehetsz szelektálni az információáradásban...)
Tehát csökken az odafigyelés, az igényesség, a kontrollálási igény, az elszámoltatás következetessége.
Különben hogy maradhatnának, mi több; szavazódhatnának meg újra minden botrányuk ellenére olyan - az emberiség szégyenei - alakok, akiket ma látunk politikai/hatalmi/gazdasági szerepkörökben. Szándékosan nem írok neveket (dehogynem; most tettem be az egyiket idézetben...), mindenkinek megvan erre a prekoncepciója...
...ez viszont azzal is jár, hogy a maffiaszerű kiválasztódás nem törik meg, sőt egyre durvább, aljasabb alakok kerülnek, maradnak, sőt; sütkéreznek a reflektorfényben. S pusztítanak mindent, amit a humánum elért nagy nehezen: hitelességet, tiszteletet, megbecsülést, empátiát. Úgy hirtelen.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az echte autokráciák jobbak lennének (nincs minimális társadalmi kontroll sem), de ehhez te teljesen felzárkózott mára a demokrácia is...
...amikor a jövő történelemkönyveiben az elmúlt évtizedről meg a következő nem tudni mennyi évről fognak írni
(persze ha lesznek még:
- könyvek
- el nem égetett könyvek
- s lesz még történelem...)
, akkor a mai korszakot az Árulók, a Kretének (Seggfejek) és az Aljasok korának fogják hívni.
Különben ez a topik már rég rendeződhetett volna a diplomácia asztalánál (ami lehet nem lenne tisztességesebb, de vértelenebb bizonyosan)