Mindezeken túl, soha nem fog kiderülni, hogy a háborút megelőző amcsi-orosz egyeztetéseknél mire jutottak a felek, mit tudott akkor elérni Oo., amivel végül nem elégedett meg; továbbá nem volt látható olyan hirtelen "katasztrofális" változás 2020-ról '21-re, amiből én olyan következtetést tudnék levonni, ami alapján kijelenthető az, hogy Oo.-nak nem volt választása, hogy az idő nem nekik dolgozott számos tekintetben (tartósan növekvő állami bevételek, s ebből következően növelhető katonai kiadások, növekvő európai gázfüggőség stb.).
Két ilyen változás történt, az amerikai és a német választások kimenetele. Az egyértelmű volt, hogy a Biden-kormányzat offenzívára készül Oroszország ellen, amelyet és személy szerint Putyint kijelölte a fő célpontjának (az amerikai belpolitikában meg az előző 4 év a "Russia, Russia"-ról szólt a demokraták részéről, a narratívájuk szerint Trump Putyin bábja, a legyőzése után logikusan következett az oroszokkal való "elbánás"). Ezután várható volt, hogy balhé lesz, a befagyott konfliktus felolvad. Stoltenberg és más nyugati politikusok megígérték az ukránoknak a NATO-tagságot a belátható jövőben stb.
Putyin sokáig hezitált, döntésképtelen volt, hiszen 20 + évig az volt az ábrándja, hogy valahogy elfogadtatja magát a nyugattal, és együtt lehet élni vele tiszteletben tartva egymás érdekeit és kölcsönösen előnyös üzleteket kötni, nem a nyílt konfliktus. De a nyugat élére ideologikus narratívát követő politikusok kerültek, akik "a demokrácia és az autokrácia nagy háborúját" akarták, amiben nincs alku az ellenséggel, az ellenséget le kell győzni, meg kell alázni, feltétel nélküli megadásra kényszeríteni, aki nem ért egyet ezzel, az új Chamberlain, aki segíti az új Hitlert stb. Az amerikai világrend ("szabályokon alapuló", ahol persze Amerikára a szabályok nem vonatkoznak igazából - még a hágai bíróság joghatóságát sem ismeri el maga felett, amely elé Putyint is citálná) előtt mindenkinek meg kell hajolnia, különben elpofátlanodnak a kínaiak, indiaiak stb is.
Ha meg hasonlóan gondolkodunk, mint Rácz András, vagyis hogy a mostani háború tulajdonképpen a 2014 után események eszkalációja, akkor eleve Putiyn indította a háborút régebben, most csak kiszélesítette.
2013-14-ben indult a háború valóban, egy a bevált forgatókönyvet (Alinsky, Szrgya Popovics, arab tavasz stb.) követő "forradalommal". Amiben a nyugat, konkrétan az USA nem éppen tétlen néző volt.
(Az inkább az EU volt, akit szépen megfuckolt Nuland Viki, ahogy később is hülyét csináltak belőle, lásd minszki megállapodások.)
A nyugati elitnek az lett volna a kényelmes, ha Putyin gyorsan nyer. De jobb nem lett volna, sőt rosszabb. Ha Putyin nyer, akkor az felbátorítja a világ autoriter országait és rengeteg gondja lesz belőle a nyugatnak. Szóval nem érdekeltek Putyin nyerésében. Nagyon nem. Az ukránok számára ez meg a szabadságról szól.
A "bécsi cukrászdáról" szól számukra. Nekünk sem a szabadságról szólt a rendszerváltás a többségnek, hanem hogy 4 év múlva NSZK és Ausztria lesz. Aztán még egyszer az uniós csatlakozáskor is felgerjedtek ezek a remények (az akkori kormány eszeveszett osztogatása után sokan gondolták, hogy onnantól örök Kánaán lesz, nyugodtan fel lehet venni a devizahitelt, az igazából a nyugat ajándéka nekünk, 2-3 év és úgyis eurónk lesz stb.)
Hát ez az. A propaganda hatására sokan elhiszik, hogy Bucsa nem történt meg. Vagy legalábbis elbizonytalanítja őket, ami majdnem ugyanaz.
Az, hogy egy valahova bevonuló hadsereg nem simogatja meg az ellenséget segítő civileket (akik mondjuk mobilon küldik az infót a helyzetükről), az általános. Ukránok sem teszik a "felszabadított" területeken.
t.me
