Az első kérdésre mielőtt válaszolnék fel kell tenni egy kérdést:
A háború jelenlegi állása ellenére is megindította volna Putyin a háborút?
Ha erre a kérdésre igen a válasz, csak akkor érdemes ezzel foglalkozni szvsz, mert ha igen, akkor teljesen más megvilágításba kerülnek a dolgok. Mindenesetre a háború előtt a jelenlegi ukrán elnök támogatottsága nagyon alacsony volt. Kizárt dolog volt, hogy hivatalban maradjon, tehát feltételezni kell, hogy Oo. szempontjából akár még rosszabb is jöhetett volna (vagy talán jobb?).
Ámdebár, Ukrajna a világ egyik legkorruptabb állama, az oroszoknak pedig ukrán mércével mérve rengeteg pénzük volt, ezért bizonyosan az ukrán állam számtalan szintjén jelen voltak és jelen maradtak volna bármilyen államfőváltás esetén.
Mi volt az orosz elképzelés a háború előtt állítólag? 3+ nap alatt kormányváltás, s legfeljebb pár hétig elhúzódó harcok. A háború elején még a katonai laktanyákat sem támadták, mert bíztak abban, hogy az ukrán hadsereg egy jelentős része hűséges lesz az új pro-orosz kormányhoz, ez egyben megmagyarázná az irracionálisan alacsony támadósereget, amit az oroszok bevetettek.
Egyébként én úgy láttam, hogy van esély arra, hogy az oroszok megtámadják Ukrajnát (
2021 decemberi hsz) a többség ellenében. A véleményem csak a háború kitörése előtt úgy ~10 nappal változott meg, mert úgy gondoltam, hogy egyszerűen kifutottak az időből (romló időjárási viszonyok egy támadóhadművelet szempontjából + hamarosan végett ér a tél, így az európai gázfegyver is gyengébb lett).
Én úgy gondolom, hogy az általam feltett kérdésre
nem a válasz. Az oroszok jelentősen túl becsülték a hadseregük mellett a hírszerzésüket, illetve azt, hogy mennyire szövik át a különböző "lekenyerezettjeik" az ukrán döntéshozatali/hírszerzési/katonai szervezetek. A 2022-es év Oo. számára egy nagyon jó év lett volna - mivel nyersanyagokban bővelkedik ugyebár -, és elég szépen meg tudták volna keresni magukat, be tudták volna pótolni a 2020 környéki katonai kiadások levágását, továbbá tudták volna növelni a befolyásukat Ukrajnában stb. Viszont ez a felívelés egy kisebb válságba torkollott volna, ami szerintem szintén az oroszoknak kedvezett volna Ukrajna esetén is, ahogy az EU esetén is, már csak azért is nekik játszott az idő, mert a gázfüggőség évről-évre csak nőtt volna tovább a klímapolitika miatt...
Vagy nincs tisztában a magyar belpolitikával, vagy csak nagyon felületesen ismeri azt, ezt őszintén szólva nehezemre esik eldönteni. Az ukrán nyelvtörvényt a magyar Országgyűlés minden(!) pártja egységesen elítélte (sajnos nagyon ritka pillanatok egyike), még a táncos ferkó pártja is. A nyelvtörvény az ukrán sovinizmus eredménye volt, nem annak adott lökést, hanem a hatalmának megnyilvánulása volt (
2014 majd
2017), remélem sikerült érzékeltetnem a különbséget.
Az a baj, hogy nem ismeri a fogalmakat tetszik tudni. A nacionalizmus a nemzetté válás folyamatát is takarja. Ahhoz hogy ezt megértse vissza kell menni az európai középkorba. A skizma (1054) után kettészakadt a kereszténység. Nyugaton a latin nyelvű római katolikus egyház volt a domináns. Európának volt közös nyelve, úgy hívták latin. Majd a különböző protestáns mozgalmak okán lefordították a nemzeti nyelvekre a Bibliákat, hogy az emberek is megértsék (
1590 Károli-biblia), majd egyre nagyobb igény lépett fel a nemzeti nyelvek használatára a 18. században (Magyarországon
1844-ben lesz a magyar az államnyelv addig a latin volt - egyébként 1784-ben kalapos jóska a németet tette hivatalos nyelvvé, majd később visszaállították a latint). Magyarán a nacionalizmust a
felvilágosodás hozta el.
A wikipedia hazai szócikkében ezt olvashatjuk:
- "Egyik, ma már elhalványult jelentése az az érzelmi kötődés, amelyet az ember a családja, az általa használt és alakított környezete, a faluja, a városa, a megyéje, a hazája iránt érez, a patriotizmus.
- Másik jelentése a nemzetépítés feladatára utal, amely az ideológia megalkotásával, a kultúra egységesítésével és érzelmi élmények átélésével a közös nemzeti identitás kitalálását és megteremtését célozza.
- Harmadszor értelmében nemcsak a programot, hanem magát a nemzetépítés folyamatát is jelenti."
...
"
A gondolat, amely szerint nemzeteket megilleti az államalkotás joga, a nacionalizmus a nemzetté válás folyamatának nélkülözhetetlen eleme. A nacionalizmus szélsőséges formája, melyet sovinizmusnak neveznek, gyakran vallja a kisebbségekkel szembeni tolerancia hiányát. Azonban problémát okoz annak megállapítása, hogy hol húzódik a határ a hagyományos nacionalizmus és annak eltorzult formája, a sovinizmus között. "
hu.wikipedia.org
Persze ma a "haladó" értelmiség direkt nem beszél a sovinizmusról, hanem helyette ilyen helyettesítőket használ, mint "nácizmus", meg fasizmus. Ezzel nem azt akarom írni, hogy ne lennének neonácik vagy éppen neofasiszták, de ezek a fogalmak szándékosan vannak összemosva és a jelentésük sok esetben nem fedi egymást. Nem lehet azt se írni, hogy minden soviniszta neonáci vagy éppen neofasiszta lenne, viszont minden neonáci soviniszta, de nem minden neofasiszta soviniszta; de mind három esetben nélkülözhetetlen a nacionalista elem, de hogy képletesen fogalmazzak egy fiút nem lehet az apja bűnei miatt megítélni, ebből fakadóan egy apát sem a fia bűnei miatt, magyarán a nacionalizmus nem kárhoztatható a sok évtizeddel/évszázaddal később megjelenő "leágazások" hibáiért.
Egyébként a zsidók Izrael kapcsán "jó értelemben vett" előtaggal vagy valami hasonlóval szokták ellátni a nacionalizmust. Az amcsik, ahol aztán minden tele van a nemzeti lobogójukkal, meg letudják azzal, hogy ők amúgy csak patrióták aztán viszontlátásra...