Gondolom ez a hozzászólásom is törölve lesz, úgyhogy csak röviden: a videó nem donyeckben készült, az eredeti felvételen nincs sem Z betű, sem "bucsáért" felfestés. De azért mindenhol nagyot megy a videó a hős ukri gyújtogatóról.
Azt nem értem, hogy a fake news meg háborús agymosó propaganda miért maradhat simán, de ha bátorkodom utánanézni és cáfolni a hírt az már rögtön személyeskedés?
De nem baj ez is csak megerősít abban a hitben, hogy sajnos itt már párbeszédnek, érvelésnek, tárgyalásnak semmi helye, háború van és majd eldől valahogy, reméljük nem az ukrán szörnyállam évekig tartó agóniája árán.
Ez volt a cél, a háború, gratulálok a médiageciknek is
Az én rigolyám egyre inkább az, hogy totális információtúltöltöttség a mai világ átka...
...és sírásója.
Annyi, de annyi infó és manipuláció éri az átlagembert, ami befogadhatatlan, feldolgozhatatlan, számontarthatatlan.
A net túlburjánzásáig ennek a töredéke volt és az is feldolgozható volt érdeklődés szintjén.
(Lásd még a középkori polihisztorok tudását).
Ha még érdekel is az egyént valami, már az is ilyen embertelen mértékű és léptékű.
Csak egy példa:
Sorold fel fejből(!!!) az általad utált bármely egy(!) kormányzati ciklus botrányait.
Képtelenség.
Marad egy párnak az emlékezete.
Mivel nincs társadalmi/közéleti/közösségi számontartás, ezért elmarad a számonkérés is, leginkább következmény nélkülivé válik bármilyen közéleti megnyilvánulás.
Még ha van is következmény, ma már a csodák nem hogy három napig tartanak, hanem tán egy napig.
El lehet követni bármilyen "média bűncselekményt", hiszen másnap lesz másik tíz.
Ha nem így lenne, akkor (tetszőlegesen) sem kormánypárti, sem ellenzéki médiafelület/forma nem maradott volna meg a ránk zúdított hazugságáradatuk miatt - értve bárhol a világon természetesen.
A szava hihetetlenség így már nem megszűnési/elhallgatási ok. Legyen az egy hazugságon kapott egy fórumozó, vagy szervezett forma.
Ha az lenne, akkor pl. a szíriai események óta (fehér sisakosok, a tízezer kórház országa , stb.) fórumozóknak és nemzetközi médiakonglomerátumoknak hiteltelenségük okán el kellett volna tűnniük az információs terünkből.
Valamikor ez a fegyveres konfliktus is rendeződni/befagyni fog.
S az utólag elvileg számonkérhető (bármely oldali) manipulátorok ugyanúgy pofátlanul és természetesen önérzetesen,"értékek mentén", az Igazság oldalán tetszelegve tolni fogják az új agitpropot...
...mintha előtte mise' történt volna.
Szóval eljutottunk abba a korba, amikor már valóban semmi értelme párbeszédnek, érvelésnek; tort ül a rossz a jó teteme felett.
Talán oka van annak, hogy iskolai tanulmányaimból egyre gyakrabban jut eszembe az e topikban tárgyalt eseményekről és a topikban zajló őrületről a következő vers:
Radnóti Miklós
TÖREDÉK
Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.
Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, -
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.
Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bujhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, -
az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.
Oly korban éltem én e földön,
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,
az élő írigylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
és várta, hogy talán megszólal ujra -
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, -
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
1944. május 19. |
t.me
27 (!) dandár az Ukrán Fegyveres Erők és a területvédelem;
