Strukturáljuk az életünket ezzel a fegyveres konfliktussal, ami számomra lassan az örökkéválóság dimenzióját ölti magára. Én meg azon töprengek már 3. napja, hogy megér-e ez ennyit. A szomszédnőm hétfőn meghalt, mit foglalkozik ő már ezzel az egésszel. Cigány volt, de semmi bajom vele, jól megvoltunk, néha váltottunk egy-egy szót. Hosszan nem tudtam beszélgetni vele, csak más kultúra. Annak köszönheti a halálát is, köztudott, hogy nem gyakran látogatják az orvost. Megsértette a lábfejét, elüszkösödött, na, akkor fordult orvoshoz. Leműtötték a lábujját, de mellé még szívbeteg is volt. A kettő együtt halálosnak bizonyult.
Mit neki már ukrán-orosz háború? Azt hiszem, mi sem fogjuk megélni az új világrend kialakulását, megszilárdulását. Vajon a következő nemzedékek hogyan fognak élni. Egyáltalán élni fognak?
A modi majd kitörli az agymenésemet!