A videó némileg együgyű, de volt már egy hiperszónikus, manőverező űrjármű, a Space Shuttle Orbiter. Ott arra használták a "kígyózó" trajektóriát, hogy optimálisan veszítsenek a sebességből úgy, hogy se a legénységnek ne kelljen túl sok pozitív G-t elviselnie, se a gépnek túl nagy hőterhelést. Illetve ugye a végcél az volt, hogy totál kontrollált és viszonylag alacsony sebességű süllyedéssé változzon a trajektória, hogy végül épségben lehozzák a gépet és a rajta ülőket.
Nagyon szűk rezsimben, nagyon pontosan kellett tudni változtatni a repülési paramétereket (állásszög, bedöntés) ahhoz, hogy különböző magasságokon mindig pont jól jöjjön ki a pálya, és ne legyen se túl nagy, se túl kicsi a légellenállás.
Ez egy több percen keresztül tartó folyamat volt, és orbitális sebességről indult - oda akarok ezzel kilyukadni, hogy még egy olyan eszköznél is viszonylag sokáig tart leépíteni a sebességet, amit direkt arra terveztek, hogy leépítse a sebességét, ahogy belép az atmoszférába.
Az Avangard (meg úgy általában a HGV-k) személyzet nélkül repül (jóval komolyabb terhelésnek lehet kitenni), egyszer használatos (a vállalható hőterhelés is máshogy alakul), és a pályája nagy részén úgy kell repülnie, hogy kvázi "pattog" az atmoszféra tetején.
A manőverezés nem az atmoszféra sűrűbb rétegeiben történik, az már nagyon a végfázis.
