VIETNÁMI LÉGI- ÉS LÉGVÉDELMI ERŐK MÚZEUMA
Ide nem olyan könnyű eljutni, de 1-2 buszos átszállással a városközpontból egy órán belül ez is elérhető. A múzeum vietnámi háborúban még MiG-ek által használt Bach Mai katonai repülőtér egyik sarkában található. A felszállópályának ma már nyoma sincs, az teljesen beépült a légierő parancsnokságának különböző épületeivel. Messze a legjobb haditechnikai témával foglalkozó múzeum Vietnámban, de érthetetlen módon látogatók nem nagyon vannak, fehér ember meg pláne nincs, külföldi ebbe a városrészbe már nem nagyon teszi be a lábát. A múzeumot a légierő üzemelteti, tányérsapkás elvtársak engednek be és szintén egyenruhás kartársnőktől vásárolható meg a papír alapú jegy szigorúan készpénzért. Apropó pénz: Vietnámban fémpénz nincs és az összes létező bankjegycímleten Ho apó képe látható, így elég könnyű összekeverni az 50 000 és 500 000 dong-os bankjegyeket. Múzeumi shop sajnos itt sincs, de az különben is kapitalista burzsoá hívság.
A kültéren kiállított csöves légvédelmi eszközök, légvédelmi rakéták (Sz-75, Sz-125), radarok, helikopterek (UH-1, Ka-25, Mi-24, Mi-6, Mi-4) illetve vadászrepülők (MiG-17, MiG-19, MIG-21, F-5) és vadászbombázók (A-37, Szu-22) és egyéb repülőgépek (L-29, A-1 stb.) illetve roncsok (F-4) gyűjteménye igazán figyeleme méltó, ráadásul az ország általános anyagi lehetőségeihez képes relatíve jó állapotban tekinthetők meg. A kommunista erkölcsök szerinti hulladékkezelés abból áll, hogy a keletkező szemetet egyszerűen átszórják a szomszéd foghíjtelekre, így senki ne lepődjön meg, ha a gépek között sétálva jól fejlett patkányokkal találkozik.
A hadtörténeti múzeummal ellentétben itt szakszerű és alapos, gondosan rendszerezett és jóval gazdagabb a kiállításanyag. Ideológiailag kevésbé elfogult, a belsőépítészet azonban itt is az ötvenes évek sztálinista esztétikáját idézi, az aulában Ho apó monumentális szobra fogad. A bölcs vezér természetesen a légvédelemhez IS mindenki másnál jobban értett, így a pilótáknak szánt légi harcászattal kapcsolatos intelmeiben is elmerülhet bárki, aki ennek szükségét érzi. Szinte minden esetben angol nyelvű szöveg is segíti a megértést.
A tekintélyes méretű többszintes épületben bőséges és korszakok szerint rendezett anyag dolgozza fel a légi- és légvédelmi erők történetét, gazdag képanyaggal, fegyverekkel, fogságba esett amerikai pilóták személyes tárgyaival stb. A franciák elleni háborúban a légvédelem még gyerekcipőben járt, így az egy szerényebb anyag, az amerikaiak elleni háború viszont már alaposan fel van dolgozva, a párizsi békeegyezményt megelőző végjáték (Linebacker II) is részletesen be van mutatva. Az amerikai veszteségek felsorolásánál minden jel szerint kicsit vastagon fogott a vörös ceruza, de a nemzetközi munkásmozgalom agitpropos elvtársaitól ezt már megszokhattuk.
A kommunista ideológiától függetlenül mindenképp megemlítedő a vietnámi pilóták bátorsága, kitartása, elszántsága és kreativitása, amivel felvették a harcot a jelentős minőségi és mennyiségi fölényben lévő amerikai fegyveres erőkkel és az összecsapások többségében ugyan alulmaradtak de a háborút végül mégiscsak megnyerték.
Külön összeállítás foglalkozik a háború óta eltelt időszakkal, amiben az első vietnámi űrhajós (Phan Tuan) útja is helyett kapott, aki ezt megelőzően, 1972-ben vietnámi állítás szerint vadászpilótaként lelőtt egy B-52-est.
Röviden: ha Hanoi-ban jársz és egy kicsit is érdekel a vietnámi háború, ezt semmiképp se hagyd ki.
