Vietnámi háború (1955.11.01. - 1975.04.30.)

Vietnámot nem lehetett volna középen kettévágni? Sík terepet csinálhattak volna ott, ahol csak konvencionális hadsereggel lehetett volna áttörni, de abban az amerikaiak úgyis jobbak voltak. Volt is valami demilitarizált zóna, azt kellett volna felpumpolni. Tőle keletre a vizet tudták volna biztosítani. Nyugatra meg a határ túloldalán ... hát kicsit átlógott volna a kettévágás.
Ketté volt vágva.Két Vietnám volt,mint ma Korea.
A probléma Laosz és Kambodzsa volt,mert azokon át ment a Ho Shi Minh ösvény,amin keresztül ellátták a DNFF-et,a délen működö kommunista-nacionalista gerillaszervezetet (vietcong,becenevén)
US Army különben pont azt akarta,hogy a DMZ vonalában bevonulnak Laoszba,és egy összefüggő frontvonalat alakitanának ki a thai határig.Igy a délen működő gerillák (amik nagyrésze valójában északi reguláris katona volt) utánpótlás nélkül maradva legyőzhetővé váltak volna (US Army,ami pontosan tudta,hogy nincs felkészülve egy gerillaháborúra,nem is akart maga mást tenni,csak felállitani ezt a záróvonalat.Déli gerillaellenes műveleteket a dél haderőnek szánták,ami az SF és a TGY,vagyis gerillaellenes műveletekben tapasztalt amcsi erők támogattak volna.Politikai vezetés azonban másképpen rendelkezett).De az amcsi politikai vezetés nem engedte.
Különben katonailag Vietnámban az amcsik nem vesztettek (ahogy se ők,se az oroszok Afganisztánban se),minden csatát megnyertek.De mivel a délen harcoló komcsi erők a Ho Shi Min ösvényen folyamatossan pótolni tudták a veszteségeiket,igy nem tudták lezárni a háborút.Politikiailag vesztették el a háborút,amit különben katonailag végig uraltak.
Szóval eléggé olyan rókafogta csuka esete volt.A katonailag nem tudták gyorsan lezárni a háborút,mert a politika megkötötte a katonák cselekvési szabadságát.És az emiatt elhúzodó háború társadalmi népszerütlensége miatt meg kihátrált a politika a különben veretlen katonák mögül.
 
Ketté volt vágva.Két Vietnám volt,mint ma Korea.
A probléma Laosz és Kambodzsa volt,mert azokon át ment a Ho Shi Minh ösvény,amin keresztül ellátták a DNFF-et,a délen működö kommunista-nacionalista gerillaszervezetet (vietcong,becenevén)
US Army különben pont azt akarta,hogy a DMZ vonalában bevonulnak Laoszba,és egy összefüggő frontvonalat alakitanának ki a thai határig.Igy a délen működő gerillák (amik nagyrésze valójában északi reguláris katona volt) utánpótlás nélkül maradva legyőzhetővé váltak volna (US Army,ami pontosan tudta,hogy nincs felkészülve egy gerillaháborúra,nem is akart maga mást tenni,csak felállitani ezt a záróvonalat.Déli gerillaellenes műveleteket a dél haderőnek szánták,ami az SF és a TGY,vagyis gerillaellenes műveletekben tapasztalt amcsi erők támogattak volna.Politikai vezetés azonban másképpen rendelkezett).De az amcsi politikai vezetés nem engedte.
Különben katonailag Vietnámban az amcsik nem vesztettek (ahogy se ők,se az oroszok Afganisztánban se),minden csatát megnyertek.De mivel a délen harcoló komcsi erők a Ho Shi Min ösvényen folyamatossan pótolni tudták a veszteségeiket,igy nem tudták lezárni a háborút.Politikiailag vesztették el a háborút,amit különben katonailag végig uraltak.
Szóval eléggé olyan rókafogta csuka esete volt.A katonailag nem tudták gyorsan lezárni a háborút,mert a politika megkötötte a katonák cselekvési szabadságát.És az emiatt elhúzodó háború társadalmi népszerütlensége miatt meg kihátrált a politika a különben veretlen katonák mögül.

Akkor már csak az a kérdés, hogy az USA pol vezetés miért nem akarta. A térségben nem tetszett volna más országoknak? Vagy a szovjetekkel okozhatott volna összezördülést? Vagy csak elbénázták? Érdekes alakulhatott volna a történelem, ha megteszik és talán sikerül délt megmenteni a komcsiktól.
 
combat search&rescue
us-csar-img_7005-1-jpg.458343


csar-jpg.458341
 
Képes helyszíni beszámoló következik Hanoi-ból, ahol az alábbi, vietnámi háborúhoz kapcsolódó múzeumokat és helyszíneket sikerült meglátogatni a közelmúltban. Google Maps lokációk a linkekben.
A hányatott történelmű, ma már 100 milliós Vietnámi Szocialista Köztársaság a 21. században is a keleti blokkos irányvonalat követi: sarló-kalapács, vörös zászlók, ötágú csillag és Ho Si Minh fél évszázad után is töretlen személyi kultusza köszön vissza minden utcasarkon.

Aki ide látogat és elhagyja a külföldi mainstream turizmus által felkapott városrészeket, az készüljön fel, hogy vietnámiak legnagyobb része messze az átlagos közép-európai életszínvonal alatt él, az infrastruktúra (utak, tömegközlekedés, épületállomány stb.) fejlettsége és kiépítettsége is messze elmarad a magyar viszonyoktól, a higiénés sztenderdekről nem is beszélve: a keletkező szemetet legtöbbször egyszerűen elégetik a 8.5 milliós főváros utcáin. A népességszabályozás szempontjából valószínűleg jó hír, hogy a helyi villanyszerelők ideológiailag megfelelően képzettek, érintésvédelmileg viszont már kevésbé, így minden egyes villanyoszlop és bekötés a naív népi alkotók műfaji sablonoktól mentes határtalan kreativitását dícséri.
 
HADTÖRTÉNETI MÚZEUM, HANOI
Könnyen elérhető, mivel a városközpontban, a kormányzati negyed szomszédságában található, ezért helyi és külföldi látogatók is vannak, bár tömeg nincs.

Érdekes és szép, bár kissé önkényesen összeállított és felületesen rendszerezett gyűjtemény, sok téves és pontatlan állítást tartalmazó, hardcore kommunista ideológiával erősen átitatott rövid kísérőszöveggel illetve képaláírással. A belsőépítészet az ötvenes évek sztálinista esztétikáját idézi, a vörös, a sárga és a barna szín dominál. Kommunista ország lévén ajándékbolt természetesen nincs a kijáratnál.

A kiállítás vietnám teljes hadtörténetét igyekszik feldolgozni. A korai évszázadokról elég kevés emlék maradt fenn, a "fasiszta japánok" elleni második világháborús küzdelem pedig viszonylag rövid volt, így a kiállítás döntő része a "kolonialista franciák" illetve az "imperialista amerikaiak" ellen vívott háborúkat mutatja be. A kommunista párt számára politikai szempontból kényes, Dél-Vietnám lerohanását illetve az országegyesítést követő konfliktusok (a szintén kommunista Kambodzsa inváziója, határvillongások a szintén kommunista Kínával, saját etnikai és vallási kisebbségeik elleni belső harc) természetesen nem vagy csak alig és akkor is ideológiailag erősen átkeretezve és idealizálva kerülnek bemutatásra. A látottak megértését a vietnámi mellett többnyire angol nyelvű feliratok is segítik.

A múzeum a közeljövőben költözni fog, ezért a szabadtéren kiállított technikai eszközöket már elszállították restaurálásra, így azok jelenleg nem tekinthetők meg. Emiatt sajnos a 921. "Sao Do" vadászrepülő ezred 4324-es oldalszámú, 14 légi győzelmes MiG-21PF-ét sem láthattam.
 
Akkor már csak az a kérdés, hogy az USA pol vezetés miért nem akarta. A térségben nem tetszett volna más országoknak? Vagy a szovjetekkel okozhatott volna összezördülést? Vagy csak elbénázták? Érdekes alakulhatott volna a történelem, ha megteszik és talán sikerül délt megmenteni a komcsiktól.

Északon meg lenne egy második Észak-Korea. Délen meg lenne talán egy Dél-Korea/Tajvan fejlettségű gazdaság, bár ezt kétlem azért.
Ha Koreát nem mentik meg a komcsiktól, akkor pedig Korea is valószínűleg egy kínai/vietnami típusú piaci kommunista országgá alakult volna. Persze kérdés, Kínához vagy Vietnamhoz állna közelebb fejlettségben (Vietnam azért durván szegényebb, mint Kína - Dél-Korea 3x gazdagabb Kínánál (Tajvan csak 2x), amely 3x gazdagabb Vietnamnál - GDP/fő alapon, durván...)
 
  • Tetszik
Reactions: Flamand
A múzeumi fogadótér szocreál formavilága:

Interior.jpg



A Dien Bien Phu-i francia erődrendszer 1954-es elfogalását animált fényekkel bemutató gigantikus "terepasztal" (vörös = vietnámiak, kék = franciák):

Dien-Bien-Phu.jpg



Az 1972 decemberi Linebacker II bombázóhadjáratot bemutató installáció:

B-52.jpg



A vietnámi légvédelem által lelőtt amerikai repülőeszközökből összeállított szoborszerű alkotás az udvaron:

US-Aircrafts.jpg
 
VIETNÁMI LÉGI- ÉS LÉGVÉDELMI ERŐK MÚZEUMA

Ide nem olyan könnyű eljutni, de 1-2 buszos átszállással a városközpontból egy órán belül ez is elérhető. A múzeum vietnámi háborúban még MiG-ek által használt Bach Mai katonai repülőtér egyik sarkában található. A felszállópályának ma már nyoma sincs, az teljesen beépült a légierő parancsnokságának különböző épületeivel. Messze a legjobb haditechnikai témával foglalkozó múzeum Vietnámban, de érthetetlen módon látogatók nem nagyon vannak, fehér ember meg pláne nincs, külföldi ebbe a városrészbe már nem nagyon teszi be a lábát. A múzeumot a légierő üzemelteti, tányérsapkás elvtársak engednek be és szintén egyenruhás kartársnőktől vásárolható meg a papír alapú jegy szigorúan készpénzért. Apropó pénz: Vietnámban fémpénz nincs és az összes létező bankjegycímleten Ho apó képe látható, így elég könnyű összekeverni az 50 000 és 500 000 dong-os bankjegyeket. Múzeumi shop sajnos itt sincs, de az különben is kapitalista burzsoá hívság.

A kültéren kiállított csöves légvédelmi eszközök, légvédelmi rakéták (Sz-75, Sz-125), radarok, helikopterek (UH-1, Ka-25, Mi-24, Mi-6, Mi-4) illetve vadászrepülők (MiG-17, MiG-19, MIG-21, F-5) és vadászbombázók (A-37, Szu-22) és egyéb repülőgépek (L-29, A-1 stb.) illetve roncsok (F-4) gyűjteménye igazán figyeleme méltó, ráadásul az ország általános anyagi lehetőségeihez képes relatíve jó állapotban tekinthetők meg. A kommunista erkölcsök szerinti hulladékkezelés abból áll, hogy a keletkező szemetet egyszerűen átszórják a szomszéd foghíjtelekre, így senki ne lepődjön meg, ha a gépek között sétálva jól fejlett patkányokkal találkozik.

A hadtörténeti múzeummal ellentétben itt szakszerű és alapos, gondosan rendszerezett és jóval gazdagabb a kiállításanyag. Ideológiailag kevésbé elfogult, a belsőépítészet azonban itt is az ötvenes évek sztálinista esztétikáját idézi, az aulában Ho apó monumentális szobra fogad. A bölcs vezér természetesen a légvédelemhez IS mindenki másnál jobban értett, így a pilótáknak szánt légi harcászattal kapcsolatos intelmeiben is elmerülhet bárki, aki ennek szükségét érzi. Szinte minden esetben angol nyelvű szöveg is segíti a megértést.

A tekintélyes méretű többszintes épületben bőséges és korszakok szerint rendezett anyag dolgozza fel a légi- és légvédelmi erők történetét, gazdag képanyaggal, fegyverekkel, fogságba esett amerikai pilóták személyes tárgyaival stb. A franciák elleni háborúban a légvédelem még gyerekcipőben járt, így az egy szerényebb anyag, az amerikaiak elleni háború viszont már alaposan fel van dolgozva, a párizsi békeegyezményt megelőző végjáték (Linebacker II) is részletesen be van mutatva. Az amerikai veszteségek felsorolásánál minden jel szerint kicsit vastagon fogott a vörös ceruza, de a nemzetközi munkásmozgalom agitpropos elvtársaitól ezt már megszokhattuk.

A kommunista ideológiától függetlenül mindenképp megemlítedő a vietnámi pilóták bátorsága, kitartása, elszántsága és kreativitása, amivel felvették a harcot a jelentős minőségi és mennyiségi fölényben lévő amerikai fegyveres erőkkel és az összecsapások többségében ugyan alulmaradtak de a háborút végül mégiscsak megnyerték.

Külön összeállítás foglalkozik a háború óta eltelt időszakkal, amiben az első vietnámi űrhajós (Phan Tuan) útja is helyett kapott, aki ezt megelőzően, 1972-ben vietnámi állítás szerint vadászpilótaként lelőtt egy B-52-est.

Röviden: ha Hanoi-ban jársz és egy kicsit is érdekel a vietnámi háború, ezt semmiképp se hagyd ki.
 
A kültéri tárlat légvédelmi szekciója, pontosabban annak csak egy kis része. Az eszközök többségénél fel van tüntetve, hogy melyik egységnél szolgált a háború alatt és hogy hol, mikor és mit szedtek le vele (vietnámi állítás szerint természetesen).

ZSU-23-4 Shilka önjáró légvédelmi gépágyú:
ZSU-23-4.jpg


Sz-75 légvédelmi rakéta, 236. légvédelmi rakéta ezred:
SA-2.jpg


Sz-125 légvédelmi rakéta. Ezek már a háború után érkeztek:
SA-3.jpg


P-15 tűzvezető lokátor:
P-15.jpg


P-35 korai előrejelző lokátor:
P-35.jpg
 
Dél-Vietnám 1975-ös lerohanását követően egyesült Vietnám fegyveres erői a délieknek korábban leszállított eszközöket is átvették. Így került az északi felségjel a múzeumban kiállított F-5 Tiger, A-37 Dragonfly illetve UH-1 Iroquois gépekre is:

A-37.jpg
UH-1.jpg


Lelőtt amerikai gépek roncsai, egy nagyjából egyben marad US Navy F-4B Phantom-al (VF-114, USS Kitty Hawk), amit a kihelyezett tájékoztató tábla szerint 1967 májusában lőttek le Thanh Hoa-nál az északi légvédelmi lövegek. A személyzet mindkét tagja túlélte a kalandot, fogságba esett és 1973-ban szabadult.

F-4.jpg