Meg egy "Brüsszeli" és természetesen egy "Belga".Kéne egy "Vallon" nevű fórumozó is,aztán mehetne itt a mini-háború.Árész örülne.
[BIZTPOL] Nyugat-Európa és Észak-Európa (Európai Unió)
- Téma indítója Tcat
- Indítva
"A dánok tévesen aktiváltak egy rakétát"
Ilyen történt már amerikaiaknál is és az oroszoknál is.
Csak nem mindegy milyen politikai helyzetben történik meg. Most eléggé kiélezett a helyzet, fogalmam sincs mi történne ha valamelyik fél túlreagálná a dolgot.
Amúgy szerintem, nagyon el van sumákolva a valódi történet. Nem hiszem el, hogy egy ember tud aktiválni egy rakétát. Több emberes a művelet, ha azt akarják bemesélni, hogy egy emberes, akkor teljesen hülyére vesznek mindenkit. Ha technikai probléma miatt történt, akkor sokkal nagyobb a baj, mint elsőre gondolni lehetne. Akkor csak a Jó Isten menthet meg minket a hasonló eseményektől.
Vagy nagyon ütős anyagot használnak a dánok és mindenki vigyorogva nyomkodta a gombokat. Igaz az egyik ismerősöm a hírt olvasván, azt mondta, hogy: ~ az vesse rájuk az első követ, aki még nem aktivált rakétát tévedésből.
Ezek az emberek még gyakorolják a vallásukat. Az anglikán egyház úgyis halott (jó, talán Dél-Afrikában nem).
Volt egy holland felmenőm,az 1800-as évek közepén.
Letartóztatták Greta Thunberget Hollandiában (Videó)
www.vadhajtasok.hu
Az európai jobboldal közelgő polgárháborúja - Az EU soha nem fogja hagyni, hogy a populisták győzzönek
Alig két hónap van hátra az európai parlamenti választásokig, és a végeredmény már szinte eldőlni látszik.
"A szélsőjobboldali hatalomátvétel folyamatban van" - figyelmeztetnek a Foreign Policy szakértői.
"Ezúttal a szélsőjobboldali fenyegetés valós" - teszik hozzá a Politico prófétái.
És, a "szélsőjobboldali" kifejezés túlzó használata mellett vagy mellett, ezek az óvatossági intelmek jogosak.
Bár a jobbközép Európai Néppárt (EPP) marad a legnagyobb frakció a Parlamentben, a legnagyobb nyertesek várhatóan az EPP-től jobbra álló két csoport, az Identitás és Demokrácia (ID) és az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) lesznek. A legfrissebb felmérések szerint ez utóbbi két csoport önmagában az EP-képviselők több mint 20%-át adhatja, és majdnem annyi mandátumot szerezhet, mint az EPP önmagában.
Ha ehhez hozzávesszük a jelenleg egyetlen frakcióhoz sem tartozó jobboldali pártok képviselőit is, például Orbán Viktor Fideszének képviselőit, akkor az Európai Parlament történetében először alakulhatna ki egy jobboldali-populista koalíció, amely leválthatná az uniós intézményeket jelenleg irányító három centrista frakció (EPP, S&D és Renew Europe) "szuper-nagykoalícióját".
Ezt azonban könnyebb mondani, mint megtenni.
Eltekintve attól, hogy az EPP és az ID közötti szövetség szinte lehetetlen, az európai jobboldali-populista pártok messze nem alkotnak egységes frontot. Valójában, mivel a felmérések szerint az ECR és az ID között nagyon szoros verseny folyik az Európai Parlament harmadik legnagyobb pártjának pozíciójáért, a két csoport - és nem hivatalos vezetőik, Giorgia Meloni és Marine Le Pen - jelenleg ádáz harcot vívnak az európai jobboldal vezetői pozíciójáért.
Ez a múlt hét elején vált éles megvilágításba, amikor az ID csoport - amely magában foglalja Matteo Salvini olaszországi Liga, Marine Le Pen franciaországi Nemzeti Összefogás, a németországi AfD és az osztrák Szabadságpárt - Rómában gyűlt össze egy kongresszusra. Salvini és Le Pen megerősítették, hogy nem támogatják Ursula von der Leyen (VDL) uniós bizottsági elnök második mandátumát, és kritizálták Melonit, amiért nem zárta ki a néppárttal való megegyezést VDL újraválasztása ügyében.
Az elmúlt két évben Meloni szoros kapcsolatot alakított ki VDL-lel, sőt, még a migráció megfékezése érdekében Tunéziába és Egyiptomba tett európai diplomáciai látogatásokra is elkísérte. Az ok az önérdekben gyökerezik: Meloni úgy látja, hogy kormánya túlélése szempontjából létfontosságú egy erős brüsszeli szövetséges megtartása, még akkor is, ha ez a választók és saját koalíciós szövetségese csalódásának árán is lehetséges.
...
"Giorgia... támogatsz egy második von der Leyen-időszakot vagy sem?" - kérdezte Le Pen az ID küldötteihez intézett adásában. "Azt hiszem, igen. És így hozzájárulsz majd annak a politikának a rontásához, amitől Európa népei annyira szenvednek". Üzenetében Le Pen arra is felszólította az olasz választókat, hogy álljanak szembe Melonival, és szavazzanak Salvini Ligájára.
André Ventura, a feltörekvő portugál Chega párt vezetője szintén Salvini mögé állt a kongresszuson. "Nem fogunk hazudni magunknak: nagyon alaposan figyeljük, hogy az ECR támogatja von der Leyent, mert ez egy nagyon-nagyon megosztó elem lesz" - zárta Mathilde Androuët, az ID Alapítvány elnöke.
Meloni a maga részéről továbbra is kitért a kérdés elől: "A probléma nem a Bizottság elnökével van, a probléma az elnököt támogató többséggel van, mert ez a többség határozza meg az európai politikát" - mondta. Meloni szerint az a fontos, hogy az Európai Parlamentben "jobbközép többség" alakuljon ki - akár a VDL-lel való esetleges kompromisszum árán is.
Annak ellenére, hogy igyekezett rózsás képet festeni, az epizód jól jelezte a Meloni koalícióján belüli növekvő feszültségeket: az, hogy egy egyre inkább az establishmentet támogató kormány kisebbik partnere, katasztrofális hatással volt Salvini népszerűségére, ezért a közelmúltban úgy próbálta erősíteni populista hitvallását, hogy az EU kapcsán távolságot tartott Melonitól - és olyan populista nehézsúlyú személyiségek támogatását kérte, mint Le Pen. A Le Pen-Meloni viszály azonban többről szól, mint puszta választási számításokról.
Ursula újraválasztásának kérdése
A VDL újraválasztásának kérdése mély szakadékokat tár fel az európai jobboldalon belül - és nem csak az EPP és a jobboldali-populisták között. Még az ECR-csoporton belül is sok legnagyobb nemzeti párt - köztük a lengyelországi Jog és Igazságosság, a spanyolországi Vox és a franciaországi Reconquête - határozottan ellenzi a VDL második mandátumát. Még szembetűnőbb, hogy a VDL saját képviselőcsoportján belül is ellenállásba ütközik. A Köztársaságiak pártja, amely Franciaországot képviseli az EPP-n belül, szintén határozottan kiállt VDL újraválasztása ellen, elítélve őt, mint "Macron úr és nem a jobboldal jelöltjét". Könnyen érthető tehát, hogy Meloni jobboldali "szövetségesei" közül miért aggódik sokan a VDL-lel való kapcsolata miatt. Ha Európa egyik legnagyobb és legerősebb jobboldali-populista pártja Macronnal és a szocialistákkal együtt támogatna egy új "Ursula-koalíciót", az hatalmas szimbolikus csapást mérne minden olyan állításra, amely szerint a jobboldali-populizmus az európai politikai fősodorral szemben életképes alternatívát jelentene.
És mégis hiba lenne minden felelősséget Melonira hárítani. A valóság az, hogy a VDL újraválasztása körüli vita az európai jobboldali-populista pártok közötti alapvető ideológiai nézeteltéréseket is tükrözi, különösen geostratégiai kérdésekben. Az ECR-t alkotó pártok például általában mindannyian erősen transzatlanti, NATO-barát irányultságúak, és kiálltak Ukrajna katonai támogatása mellett. Az ECR-csoport egészének Oroszországgal szembeni határozott kritikáját nemrégiben az is illusztrálta, hogy az Európai Néppárttal, az S&D-vel, a Renewnel és a Zöldekkel közösen aláírtak egy közös nyilatkozatot az Ukrajnának 2024 januárjában nyújtandó további katonai támogatásról.
"Hiba lenne minden felelősséget Melonira hárítani."
Az ID-csoport eközben mélyen megosztott a kérdésben. Salvini Ligája, amely korábban szoros kapcsolatokat keresett Oroszországgal és Vlagyimir Putyinnal, mostanra az orosz-ukrán kérdésben a politikai főáramhoz igazodott, míg a Finnek Pártja tavaly kilépett az ID-ből az ECR-be, nagyrészt az Oroszországgal kapcsolatos nézeteltérések miatt. Ezzel szemben mind a Nemzeti Összefogás, mind az AfD sokkal kritikusabb álláspontot képviselt az Ukrajnának nyújtott EU-Nato támogatással kapcsolatban, míg az ID-n belül számos párt tartózkodott vagy nemmel szavazott minden, a NATO-kapcsolatokkal kapcsolatos állásfoglalásra. Hasonló alapvető különbségek vannak mindkét csoportban más kulcsfontosságú stratégiai kérdésekben - mint például az EU-tagság, az európai bővítés és Kína -, valamint szociális és gazdasági kérdésekben is.
Végső soron azonban az egységes európai jobboldali-populista front kialakulásának legnagyobb akadálya nem a pártok ideológiai különbségeihez, hanem magának az Európai Uniónak a természetéhez kapcsolódik. A Brüsszel által a tagállamok felett gyakorolt gazdasági és pénzügyi ellenőrzés mértéke miatt - különösen az euróövezethez tartozó tagállamok esetében - még a "populista" kormányoknak is alig van más választásuk, mint hogy elfogadják az EU diktátumát.
Végül is az EU a múltban sem kételkedett abban, hogy pénzügyi és monetáris zsaroláshoz folyamodjon, többek között olyan országokkal szemben is, amelyek nem tagjai az euróövezetnek, ahogyan azt nemrégiben tette Magyarországgal, miután Orbán Viktor azzal fenyegetőzött, hogy megvétózza a blokk legutóbbi ukrajnai támogatási csomagját. Brüsszel fenyegetése, hogy szabotálja Magyarország gazdaságát, jól mutatja, hogy milyen neokolonialista mentalitás uralkodik az EU intézményrendszerében, és hogy milyen messzire hajlandó elmenni az EU, hogy az ellenszegülő kormányokat satujába szorítsa. Az eredmény az, hogy a populista pártok, különösen az euróövezetben, csak addig engedhetik meg maguknak, hogy radikálisak legyenek, amíg ellenzékben vannak, de amint hatalomra kerülnek, kénytelenek elárulni választási ígéreteiket.
Ez nagyban magyarázza az ECR és az ID képviselőcsoportok közötti különbségeket: míg az előbbihez több olyan párt is tartozik, amely már kormányon volt vagy jelenleg is kormányon van, addig az ID tagpártjai nagyrészt ellenzéki szerepet játszottak saját országukban. Ha kormányra kerülnének, gyorsan levetnék radikalizmusukat, ahogyan azt mások is tették előttük. Valójában, minden Meloni elleni kritikája ellenére az igazság az, hogy maga Le Pen, a következő francia elnöki posztra való törekvése során, máris a "Melonizáció" folyamatánmegy keresztül - feladva euróellenes platformját és enyhítve álláspontját Oroszország-Ukrajnával és a NATO-val kapcsolatban.
Mindez azt jelenti, hogy naivitás lenne azt feltételezni, hogy az Európai Parlament jobboldali többsége megváltoztatná ezt a helyzetet, mivel az EU-ban az igazi hatalmat máshol gyakorolják - a Bizottságban, a Tanácsban és az Európai Központi Bankban. Arra sincs garancia, hogy több jobboldali-populista kormány megválasztása megteremtené az EU "belülről történő megváltoztatásának" feltételeit. A kontinens politikájának "európaizálására" irányuló, felülről lefelé irányuló erőfeszítések ellenére az európai politikát továbbra is a nemzeti gazdasági, geopolitikai és kulturális dinamika határozza meg - és ezek a kormányok közötti ideológiai rokonságtól függetlenül továbbra is nagy különbségek lesznek a nemzetek között. Azzal, hogy nem hajlandóak elismerni az elefántot a szobában - az EU és a demokrácia alapvető és kibékíthetetlen összeegyeztethetetlenségét -, a jobboldali-populisták a kontinensen ismét a vereségre készülnek.
unherd.com
Alig két hónap van hátra az európai parlamenti választásokig, és a végeredmény már szinte eldőlni látszik.
"A szélsőjobboldali hatalomátvétel folyamatban van" - figyelmeztetnek a Foreign Policy szakértői.
"Ezúttal a szélsőjobboldali fenyegetés valós" - teszik hozzá a Politico prófétái.
És, a "szélsőjobboldali" kifejezés túlzó használata mellett vagy mellett, ezek az óvatossági intelmek jogosak.
Bár a jobbközép Európai Néppárt (EPP) marad a legnagyobb frakció a Parlamentben, a legnagyobb nyertesek várhatóan az EPP-től jobbra álló két csoport, az Identitás és Demokrácia (ID) és az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) lesznek. A legfrissebb felmérések szerint ez utóbbi két csoport önmagában az EP-képviselők több mint 20%-át adhatja, és majdnem annyi mandátumot szerezhet, mint az EPP önmagában.
Ha ehhez hozzávesszük a jelenleg egyetlen frakcióhoz sem tartozó jobboldali pártok képviselőit is, például Orbán Viktor Fideszének képviselőit, akkor az Európai Parlament történetében először alakulhatna ki egy jobboldali-populista koalíció, amely leválthatná az uniós intézményeket jelenleg irányító három centrista frakció (EPP, S&D és Renew Europe) "szuper-nagykoalícióját".
Ezt azonban könnyebb mondani, mint megtenni.
Eltekintve attól, hogy az EPP és az ID közötti szövetség szinte lehetetlen, az európai jobboldali-populista pártok messze nem alkotnak egységes frontot. Valójában, mivel a felmérések szerint az ECR és az ID között nagyon szoros verseny folyik az Európai Parlament harmadik legnagyobb pártjának pozíciójáért, a két csoport - és nem hivatalos vezetőik, Giorgia Meloni és Marine Le Pen - jelenleg ádáz harcot vívnak az európai jobboldal vezetői pozíciójáért.
Ez a múlt hét elején vált éles megvilágításba, amikor az ID csoport - amely magában foglalja Matteo Salvini olaszországi Liga, Marine Le Pen franciaországi Nemzeti Összefogás, a németországi AfD és az osztrák Szabadságpárt - Rómában gyűlt össze egy kongresszusra. Salvini és Le Pen megerősítették, hogy nem támogatják Ursula von der Leyen (VDL) uniós bizottsági elnök második mandátumát, és kritizálták Melonit, amiért nem zárta ki a néppárttal való megegyezést VDL újraválasztása ügyében.
Az elmúlt két évben Meloni szoros kapcsolatot alakított ki VDL-lel, sőt, még a migráció megfékezése érdekében Tunéziába és Egyiptomba tett európai diplomáciai látogatásokra is elkísérte. Az ok az önérdekben gyökerezik: Meloni úgy látja, hogy kormánya túlélése szempontjából létfontosságú egy erős brüsszeli szövetséges megtartása, még akkor is, ha ez a választók és saját koalíciós szövetségese csalódásának árán is lehetséges.
...
"Giorgia... támogatsz egy második von der Leyen-időszakot vagy sem?" - kérdezte Le Pen az ID küldötteihez intézett adásában. "Azt hiszem, igen. És így hozzájárulsz majd annak a politikának a rontásához, amitől Európa népei annyira szenvednek". Üzenetében Le Pen arra is felszólította az olasz választókat, hogy álljanak szembe Melonival, és szavazzanak Salvini Ligájára.
André Ventura, a feltörekvő portugál Chega párt vezetője szintén Salvini mögé állt a kongresszuson. "Nem fogunk hazudni magunknak: nagyon alaposan figyeljük, hogy az ECR támogatja von der Leyent, mert ez egy nagyon-nagyon megosztó elem lesz" - zárta Mathilde Androuët, az ID Alapítvány elnöke.
Meloni a maga részéről továbbra is kitért a kérdés elől: "A probléma nem a Bizottság elnökével van, a probléma az elnököt támogató többséggel van, mert ez a többség határozza meg az európai politikát" - mondta. Meloni szerint az a fontos, hogy az Európai Parlamentben "jobbközép többség" alakuljon ki - akár a VDL-lel való esetleges kompromisszum árán is.
Annak ellenére, hogy igyekezett rózsás képet festeni, az epizód jól jelezte a Meloni koalícióján belüli növekvő feszültségeket: az, hogy egy egyre inkább az establishmentet támogató kormány kisebbik partnere, katasztrofális hatással volt Salvini népszerűségére, ezért a közelmúltban úgy próbálta erősíteni populista hitvallását, hogy az EU kapcsán távolságot tartott Melonitól - és olyan populista nehézsúlyú személyiségek támogatását kérte, mint Le Pen. A Le Pen-Meloni viszály azonban többről szól, mint puszta választási számításokról.
Ursula újraválasztásának kérdése
A VDL újraválasztásának kérdése mély szakadékokat tár fel az európai jobboldalon belül - és nem csak az EPP és a jobboldali-populisták között. Még az ECR-csoporton belül is sok legnagyobb nemzeti párt - köztük a lengyelországi Jog és Igazságosság, a spanyolországi Vox és a franciaországi Reconquête - határozottan ellenzi a VDL második mandátumát. Még szembetűnőbb, hogy a VDL saját képviselőcsoportján belül is ellenállásba ütközik. A Köztársaságiak pártja, amely Franciaországot képviseli az EPP-n belül, szintén határozottan kiállt VDL újraválasztása ellen, elítélve őt, mint "Macron úr és nem a jobboldal jelöltjét". Könnyen érthető tehát, hogy Meloni jobboldali "szövetségesei" közül miért aggódik sokan a VDL-lel való kapcsolata miatt. Ha Európa egyik legnagyobb és legerősebb jobboldali-populista pártja Macronnal és a szocialistákkal együtt támogatna egy új "Ursula-koalíciót", az hatalmas szimbolikus csapást mérne minden olyan állításra, amely szerint a jobboldali-populizmus az európai politikai fősodorral szemben életképes alternatívát jelentene.
És mégis hiba lenne minden felelősséget Melonira hárítani. A valóság az, hogy a VDL újraválasztása körüli vita az európai jobboldali-populista pártok közötti alapvető ideológiai nézeteltéréseket is tükrözi, különösen geostratégiai kérdésekben. Az ECR-t alkotó pártok például általában mindannyian erősen transzatlanti, NATO-barát irányultságúak, és kiálltak Ukrajna katonai támogatása mellett. Az ECR-csoport egészének Oroszországgal szembeni határozott kritikáját nemrégiben az is illusztrálta, hogy az Európai Néppárttal, az S&D-vel, a Renewnel és a Zöldekkel közösen aláírtak egy közös nyilatkozatot az Ukrajnának 2024 januárjában nyújtandó további katonai támogatásról.
"Hiba lenne minden felelősséget Melonira hárítani."
Az ID-csoport eközben mélyen megosztott a kérdésben. Salvini Ligája, amely korábban szoros kapcsolatokat keresett Oroszországgal és Vlagyimir Putyinnal, mostanra az orosz-ukrán kérdésben a politikai főáramhoz igazodott, míg a Finnek Pártja tavaly kilépett az ID-ből az ECR-be, nagyrészt az Oroszországgal kapcsolatos nézeteltérések miatt. Ezzel szemben mind a Nemzeti Összefogás, mind az AfD sokkal kritikusabb álláspontot képviselt az Ukrajnának nyújtott EU-Nato támogatással kapcsolatban, míg az ID-n belül számos párt tartózkodott vagy nemmel szavazott minden, a NATO-kapcsolatokkal kapcsolatos állásfoglalásra. Hasonló alapvető különbségek vannak mindkét csoportban más kulcsfontosságú stratégiai kérdésekben - mint például az EU-tagság, az európai bővítés és Kína -, valamint szociális és gazdasági kérdésekben is.
Végső soron azonban az egységes európai jobboldali-populista front kialakulásának legnagyobb akadálya nem a pártok ideológiai különbségeihez, hanem magának az Európai Uniónak a természetéhez kapcsolódik. A Brüsszel által a tagállamok felett gyakorolt gazdasági és pénzügyi ellenőrzés mértéke miatt - különösen az euróövezethez tartozó tagállamok esetében - még a "populista" kormányoknak is alig van más választásuk, mint hogy elfogadják az EU diktátumát.
Végül is az EU a múltban sem kételkedett abban, hogy pénzügyi és monetáris zsaroláshoz folyamodjon, többek között olyan országokkal szemben is, amelyek nem tagjai az euróövezetnek, ahogyan azt nemrégiben tette Magyarországgal, miután Orbán Viktor azzal fenyegetőzött, hogy megvétózza a blokk legutóbbi ukrajnai támogatási csomagját. Brüsszel fenyegetése, hogy szabotálja Magyarország gazdaságát, jól mutatja, hogy milyen neokolonialista mentalitás uralkodik az EU intézményrendszerében, és hogy milyen messzire hajlandó elmenni az EU, hogy az ellenszegülő kormányokat satujába szorítsa. Az eredmény az, hogy a populista pártok, különösen az euróövezetben, csak addig engedhetik meg maguknak, hogy radikálisak legyenek, amíg ellenzékben vannak, de amint hatalomra kerülnek, kénytelenek elárulni választási ígéreteiket.
Ez nagyban magyarázza az ECR és az ID képviselőcsoportok közötti különbségeket: míg az előbbihez több olyan párt is tartozik, amely már kormányon volt vagy jelenleg is kormányon van, addig az ID tagpártjai nagyrészt ellenzéki szerepet játszottak saját országukban. Ha kormányra kerülnének, gyorsan levetnék radikalizmusukat, ahogyan azt mások is tették előttük. Valójában, minden Meloni elleni kritikája ellenére az igazság az, hogy maga Le Pen, a következő francia elnöki posztra való törekvése során, máris a "Melonizáció" folyamatánmegy keresztül - feladva euróellenes platformját és enyhítve álláspontját Oroszország-Ukrajnával és a NATO-val kapcsolatban.
Mindez azt jelenti, hogy naivitás lenne azt feltételezni, hogy az Európai Parlament jobboldali többsége megváltoztatná ezt a helyzetet, mivel az EU-ban az igazi hatalmat máshol gyakorolják - a Bizottságban, a Tanácsban és az Európai Központi Bankban. Arra sincs garancia, hogy több jobboldali-populista kormány megválasztása megteremtené az EU "belülről történő megváltoztatásának" feltételeit. A kontinens politikájának "európaizálására" irányuló, felülről lefelé irányuló erőfeszítések ellenére az európai politikát továbbra is a nemzeti gazdasági, geopolitikai és kulturális dinamika határozza meg - és ezek a kormányok közötti ideológiai rokonságtól függetlenül továbbra is nagy különbségek lesznek a nemzetek között. Azzal, hogy nem hajlandóak elismerni az elefántot a szobában - az EU és a demokrácia alapvető és kibékíthetetlen összeegyeztethetetlenségét -, a jobboldali-populisták a kontinensen ismét a vereségre készülnek.
The coming civil war on Europe's Right
unherd.com
Atomfizikusok es a brit rendorseg.
Jaaaj.. nagyon tud szenvedni a kamerának a kis fogyatékos.Letartóztatták Greta Thunberget Hollandiában (Videó)
Szánalmas..szánalmas..szánalmas...gusztustalan, amit a videón látni.
Atomfizikusok es a brit rendorseg.
Ahogy hemperegnek, meg csimpaszkodnak a lábaikba... és ezek akarnak kakaskodni az oroszokkal ???
nyamvadt bzik... legalább önkritikájuk lehetne. Weaklings.
Anno:Jaaaj.. nagyon tud szenvedni a kamerának a kis fogyatékos.
Szánalmas..szánalmas..szánalmas...gusztustalan, amit a videón látni.
Ahogy hemperegnek, meg csimpaszkodnak a lábaikba... és ezek akarnak kakaskodni az oroszokkal ???
Él meg ez a jóképességű? Azt hittem már valahol a Brazil őserdőben él CO2 mentes környezetben, fũszoknyában, egy lombkalyibában.Letartóztatták Greta Thunberget Hollandiában (Videó)
T
Törölt tag
Guest
Én azt nem értem, hogy miért engedik rendszeresen ki.
Ez persze itt Amerika Hangja, hisz a Politico-t is onnan vezetik.
Az unherd.com elemzése igencsak valóság közelinek tűnik.
Ha az ECR és az ID érdemben megerősödne és összefogna néhány alapvető kérdésben az se lenne megoldás, mert az eredmény nem az EU érdemi irányváltása lenne, hanem az EU felbomlásának a gyorsulását eredményezné.
Ugyanakkor én nem látom a jeleit annak, hogy az EP-ben érdemi változás lesz. Jelenleg akkora a realizmust nélkülözők fölénye, hogy ebben egy 5 % körüli eltolódás nem fog érdemi változást hozni.
Én itt azt látom, hogy egy erőszakszerv nem képes a feladatának végrehajtására.
Atomfizikusok es a brit rendorseg.
Lehet ezen csámcsogni, hogy miért, meg hogyan, de az átlagpolgár a végeredményt kapja meg. Mégse ismeri fel (a többség), hogy ez nem járható út. Amikor eljut majd eddig a felimerésig, akkor már a káosz kapujában áll vagy egy kicsit beljebb.
Az első az jó eséllyel az európai Romániából jöhetett.
Izgi!
Keress rá a kerepesi videóra, ahol a magyar rendőrök birkóznak a cigókkal.
Párizs készül a nyári olimpiai játékokra.
Így készül...
Így készül...
Igen, végül is Vajk óta úgy döntöttünk, ezek a "családunk és a barátaink". Bár ez elég egyoldalú volt általában. Nyugaton nem igazán tartanak most sem minket, sem a többi "posztkommunista", "posztszovjet" jelző alá besorolt országot magukkal egyenrangúnak.
(Én ugyan majdnem 50%-ban kelet-európai vagyok, 50%+ egyéb európai, legalábbis ezt dobta ki a myheritage (mondjuk az ibériai furcsa, de szerintük több, mint 10%-ban ibériai vagyok), 1,5%-ban vagyok közép-ázsiai, ugyanennyire finn, közel-keleti rokonságom nincs szerintük
Szóval genetikailag a hohol és tót "testvéreinkhez" állok legközelebb.)