Ez is ékes példájaannak amit mondani szoktam. A Néphadsereg nem harcra készült, hanem a harcképesség látszatának fenntartására. Kádárék hazárdíroztak,hogy úgy sem kell háborúzni szóval minek is költsenek rá és bejött nekik.
Kádár az 1957-es hatalomrajutásától kezdve jóformán halálosan rettegett egy újabb 56-tól, vagy, hogy a szovjetek bizalmát elveszítve leviszik őt a pályáról.
E két dologtól egyszerre.
Ezért - elkerülendő az újabb 56-ot - igyekezett jólétet kreálni egy totál forráshiányos és permmanensen kölcsönökből élő gazdasággal, miközben a szovjetek folyamatosan presszurálták, hogy a VSz integritás érdekében vegyen meg mindent, építsen föl mindent.
A Magyar Néphadsereg össz-létszáma egy évvel a forradalom után, 1957-ben csupán 50 ezer fő volt.
Egy olyan forradalom után, amit egy olyan általános elégedetlenség robbantott ki, amit a Rákosi-féle eröltetett haderőfejlesztés nyomán létrejött élelmiszerhiány okozott.
1956 november elsején a szovjetek elrabolják Kádárt, 4-én leverik a forradalmat, 7-én bejelentik Kádárt.
Akire rábízzák a tisztogatást, de úgy, hogy végig tudatják vele, neki is a vádlottak padján a helye a Nagy Imre-kormányban betöltött szerepe miatt.
Ez az ember tehát ideális fogott karakter volt ahhoz, hogy a szovjetek nagy álmát, a magyar mezőgazdaság kolhozosítását a TSz-ek révén végrehajtassák.
És Kádár nem mert ellenkezni.
Ennek nyomán 62-63-ra akkora lett az elvándorlás az agráriumból, hogy újra gabonahiány alakult ki Magyarországon.
Egy mezőgazdasági országban!
Gabonát kellett szerezni, mert a parasztok elmentek a városokba, bányásznak, kohásznak, az első lakótelepek építkezéseire.
Az 1957-ben kapott szocialista pénzügyi kölcsönt vissza kellett fizetni.
Pénzünk nem volt.
A szovjetektől kértünk gabonát, de nekik se volt.
Az amerikaiaktól kértünk, de ők csak dollárért adtak, nekünk az se volt.
Rövid lejáratú kölcsönökért adtak csak.
Erre a szovjetek 1964-ben jöttek azzal, hogy a 62-es kubai rakétaválság nyomán minden VSz-tagállamban erőteljes fegyverkezésbe kellett kezdeni.
Miközben idehaza súlyos emberhiány alakult ki a mezőgazdaságban, a szovjet elvárta, hogy a Magyar Néphadsereg az 1965-70 közötti Ötéves Terv keretében érje el a 122 ezer fős létszámot.
Ezzel együtt a nevezett időszakra a magyar fél invesztáljon 57 milliárd forintot a haderő fejlesztésére.
Tehát 1965 és 70 között kellett volna elkölteni 57 milliárdot úgy, hogy az 1964-es nettó hazai össztermék 152 milliárd forint volt. Ennek a teljes éves népgazdasági bevételnek mintegy bő egyharmadát kellett volna az azt követő öt évben csak a haderőre eltapsolni.
Mintha ma azt mondanánk, hogy a Magyar Honvédségre az elkövetkező öt évben az idei GDP 35%-át költjük el!
Ezért akarta Kádár 1968-tól kezdve bevezetni az Új Gazdasági Mechanizmust.
Aztán a hetvenes évektől kezdve, pont a szovjetek által elkaszált ÚGM helyére jöttek a nyugati hitelek, melyek kamatai a nyolcvanas évekre a felvett tőke ből két és félszerese lett, majd 1986-tól kezdve a sanszosan szándékos olajár esés (ejtés) nyomán bezuhant a magyar-szovjet árucsere kereskedelem és keletkezett egy 1.9 milliárd dolláros, végül 1990-ben 1.6 milliárdon fixált szovjet államadósság.
Nekünk meg egy sokkal-sokkal nagyobb magyar a nyugatiak felé.
Egyszerűen a Magyar Néphadsereg ezek alapján leginkább egy "minimalista projekt" volt.