Milyen fegyvereket szállít Oroszország Belarusznak:

Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
azért Trump kifogásolta, hogy nincs a nagyok között, szerinte legyen ismét G8 a G7Oroszország nélkül is van világ, ahogyan bármely más ország nélkül is lenne. Attól még, hogy a propagandistáik meg a vezetőik ezt hangoztatják, attól még ők is csak egy állam a sok közül.
Ezt az unortox vallást nem igazán ösmerem, egyébként meg nem tartom számon, kinek mi a vallása.Zellerling nem unortox vallású?
Olvass vissza! Mit jelent az a mondat és mikor , hol, miért is fogalmazódót az a mondat, hogy Oroszország nélkül nincs világ.Oroszország nélkül is van világ, ahogyan bármely más ország nélkül is lenne. Attól még, hogy a propagandistáik meg a vezetőik ezt hangoztatják, attól még ők is csak egy állam a sok közül.
Ha nem lesz Oroszország akkor világ sem lesz!Oroszország nélkül is van világ, ahogyan bármely más ország nélkül is lenne. Attól még, hogy a propagandistáik meg a vezetőik ezt hangoztatják, attól még ők is csak egy állam a sok közül.
nyomorultak
![]()
Ha netán álsz, uljel le ...
Oo-ban amúgy a szent Sztálin kultusza is létezik
Nyilván a szobrot is ő egyedül emelte, találta ki, engedélyezte, kivitelezte?Azta. Nagyon durva, hogy mennyire rajonganak Sztálinért. Szerintem már a feltámasztását is tervezik, a mamutokat hagyják a picsába, pedig korábban azt akarták. Egy 14 milliós lakosságú városból, egyetlen 90 év körüli ember, aki az ő uralkodása alatt volt fiatal, virágot visz a szobrához. Elképesztő. 14 millióból egy, nagyon komoly, példátlan népszerűség![]()
Nyilván csak Putyin emlehette személyesen... Korábban volt ott szobor, de én sem örülök a visszakerülésének, egyébként jártam azon a moszkvai metróhoz méltóan gyönyörű állomáson. Nem hiányzott oda Sztálin szobra, bár, ha valami pozitívumot lehet hozzá kötni, az pont a moszkvai metró. Azt, hogy ki találta ki, ki engedélyezte, nyilván utána lehet nézni. Tudnék is, de meghagyom a lehetőséget másnak is. Yandex a barátod.Nyilván a szobrot is ő egyedül emelte, találta ki, engedélyezte, kivitelezte?
Nem. Nem lehet.ha valami pozitívumot lehet hozzá kötni,
Komolyan kerdem. Mit gondolnal es mit irnal ha a mai nemetorszagban egy Hitler szobornak vinne viragot es imadkozna hozza egy nemet ember es ennek a fotojat latnad. Kerlek gondolkodj el egy kicsit . Ne reflexbol valaszolj. Kepzeld el a szitut. Mit gondolnal?Azta. Nagyon durva, hogy mennyire rajonganak Sztálinért. Szerintem már a feltámasztását is tervezik, a mamutokat hagyják a picsába, pedig korábban azt akarták. Egy 14 milliós lakosságú városból, egyetlen 90 év körüli ember, aki az ő uralkodása alatt volt fiatal, virágot visz a szobrához. Elképesztő. 14 millióból egy, nagyon komoly, példátlan népszerűség![]()
Nos, nézzük akkor ki is a cikkíró:
Stalin Is Making a Comeback in Russia. Here's Why.
Múlt héten avatták fel Josef Sztálin emlékművét a moszkvai metró Taganszkaja állomásán, egy olyan darab mását, amelyet 1950-ben szereltek fel, és az 1960-as évek eleji desztalinizáció során eltávolítottak.
Amikor Vlagyimir Putyin elnök lett az ezredfordulón, Oroszország-szerte csak néhány ilyen Sztálin-emlékmű és szobor volt. Ma jóval több mint 100 van, az ország nagyobb városaiban és távolabbi régióiban. Mivel minden évben többet adnak át, különösen a győzelem napi megemlékezések alkalmából, úgy tűnik, hogy a Sztálin-emlékmű egyre inkább a mindennapi élet jellemzője Putyin Oroszországában.
A sztálini személyi kultusz növekvő visszatérése még mélyebbre nyúlik. A vezető pozitív ábrázolásai egykor teljesen kikerültek a nyilvánosság elől, először Nyikita Hruscsov idején, majd az 1990-es években, amikor az archívumok megnyitása és a múltról szóló nyilvános viták kezdete teljes mértékben megmutatta Sztálin személyes szerepét a szovjet korszak bűneiben. Most úgy tűnik, mindenhol ott van.
Úgy tűnik, az állam vezette az utat, potenciálisan a társadalmi attitűdök alakítására tett kísérlettel. Jó egy évtizede az iskolai tankönyvek és leckék egyre pozitívabban ábrázolják Sztálint, és elnyomó szörnyetegből szeretett közéleti személyiséggé változtatták, aki az orosz nép nevében megnyerte az úgynevezett Nagy Honvédő Háborút. Sztálint ezért a háborúkultusz létfontosságú – ha nem a legfontosabb – elemeként ábrázolják, amely a putyinista történelmi emlékezet nagy részét alakítja.
Valójában nem meglepő, hogy a Taganskaya emlékmű másolatát a győzelem napjával egy időben avatták fel. Az éves megemlékezések alkalmával Volgográdot ma Sztálingrádnak nevezik át, felidézve a II. világháborúban megforduló ütközetet, amely a késő sztálinista kultúrában szorosan összekapcsolódott az istenített vezető mesteri vezetésével. Idén a regionális hatóságok május 8-tól 10-ig még a „Sztálingrád” hívójelet is megadták a volgográdi repülőtérnek. Ezzel szemben a szovjet hatóságok az 1970-es és 80-as években is előszeretettel használtak olyan kifejezéseket, mint a „Volgai csata”.
A Sztálin-kultusz ezért szorosan kötődik a putyinista háborúkultuszhoz, amely katekéziseivel, felvonulásaival, ünnepeivel és templomaival annyira felhevült, hogy hivatalos államvallásként működik. Ez sehol sem nyilvánvalóbb, mint az új múzeum, amely körülveszi a hatalmas, államilag finanszírozott moszkvai fegyveres erők székesegyházát, egy komplexumot, amely a múlt és a jelen orosz militarizmusát ünnepli. A múzeum belsejében egy interaktív multimédiás bemutató invitálja a látogatókat, hogy elmélyüljenek az állam traumájával és dicsőségekkel teli háborús narratívájában, és hallgassák meg Sztálin, a nagy vezető bölcsességeit a Vörös téren.
A populáris kultúra egyszerre követte és tájékoztatta Sztálin állam által irányított és árnyaltatlan rehabilitációját. A mai Moszkvában ugyanazok az ingázók, akik elsétálnak a Taganskaya új másolata mellett, számos szemetes naptárat, miniatűr mellszobrot, képeket és pép fikciókat vásárolhatnak, amelyek a vezetőt ünneplik az ajándékboltokban, üzletekben és könyvesboltokban. A telefonjukba bejelentkezve könnyen rábukkanhatnak Sztálinra, aki mémfigurává változott, aki kigúnyolja a Nyugatot és gúnyolja a gyengéket.
Valójában az oroszországi régiók kisvárosaiban és falvaiban felállított új Sztálin-emlékművek közül sokat a helyiek finanszíroztak. Sztálin visszatérése éppúgy a lakosság bizonyos rétegeinek a terméke, akik egy erős vezető alatti nemzeti nagyságra vágynak, mint egy felülről lefelé irányuló projekt, amelyet Putyin propaganda-alakjai főztek ki.
Valóban, úgy tűnik, hogy a közvélemény Sztálinnal szembeni attitűdje megváltozott ebben a kulturális mámorban. 2023-ban ukrán szociológusok megállapították, hogy az oroszok közel kétharmada (63%), köztük a 18-24 éves oroszok közel fele (48%) pozitívan viszonyult Sztálinhoz.
Ezek az attitűdök azonban korántsem univerzálisak. Az új Sztálin-emlékművek leleplezését gyakran tiltakozások kísérték egészen a 2022 óta tartó drákói megtorlásig. A közfelháborodás véget vetett a hatóságok azon tervének, hogy Sztálint és Putyint nagy katonai vezetőként ábrázoló mozaikot állítsanak fel. Ennek ellenére úgy tűnik, az orosz társadalom jelentős része a birodalmi nacionalizmus karizmatikus keresztapjának tekinti Sztálint.
Nem szabad azonban feltételeznünk, hogy Putyin Kremlje megengedi és bátorítja Sztálin rehabilitációját pusztán a Szovjetunió szellemének felélesztésére szolgáló eszközként. Nem is az 1930-as évek tömeggyilkosságának megismétlésének előjátéka. Valójában a sztálini tisztogatásokról szóló beszédet lekicsinylik vagy figyelmen kívül hagyják az iskolai tankönyvekben és a Győzelem Napi megemlékezésekben, valamint a tapadós populáris kultúra reprezentációiban.
Ehelyett Putyin interjúkban és beszédekben kétféleképpen hivatkozik Sztálinra. Először is a bölcs vezetés példája: olyan ember, akinek kemény pragmatizmusa képessé tette arra, hogy szovjetek millióit küldje meghalni a Nagy Honvédő Háborúban, még akkor is, ha állítólag saját fiát áldozta fel a győzelem oltárán. Másodszor, ő egy olyan ember, akinek abszolút hatalma létrehozta a "mesterséges" Ukrajnát. Putyin abban érdekelt, hogy Sztálint háborús vezetőként ünnepeljék, nem tömeggyilkosként.
Putyin nem egészen érte el azt a félisteni státuszt, amelyet Sztálin uralma utolsó éveiben kapott. Ám ezek az elképzelések azt mutatják az oroszoknak, hogy a vezetés legkívánatosabb formája egy olyan erõs ember, akit a körülmények kemény döntésekre kényszerítenek. Ellenségekkel körülvéve Putyinnak – akárcsak Sztálinnak előtte – talán nincs más választása, mint egy nehéz és költséges háborút folytatni. Az emberek ugyanúgy szenvedhetnek, mint 80 évvel ezelőtt.
De a történet világos: ebben a rendkívül patriarchális tekintélyelvű rendszerben egy megingathatatlan vezető megérti és előre látja a nemzet számára a legjobb utat az ellenségei elleni győzelemhez. Sztálin képeivel körülvéve, amelyek a pragmatikus vezetés történetét mesélik el, az oroszokat folyamatosan arra ösztönzik, hogy ma egy apafigurára – Vlagyimir Putyinra – van szükségük.
Független, objektiv szakember...Nos, nézzük akkor ki is a cikkíró:
![]()
Ian Garner a varsói Pilecki Intézet totalitárius tanulmányok adjunktusa és szerzője a: Z generáció: Oroszország fasiszta ifjúságának szívébe.
a sztálin szobrok viszont objektíve ott vannakFüggetlen, objektiv szakember...
(Mindig csodálkozom, hány ideológiai alapon működő intézet, " tudományos mühely" van a világon és itthon is, ahol léhűtők ezreit foglalkoztatják...)
Nagyon nem új dolog. Valamikor 10-15 éve már elkezdték nyomtatni.Speciálisan "hóbagoly" számára:
Putyin tanácsadója, Kobjakov azt a narratívát kezdi lebegtetni, hogy a Szovjetunió még mindig létezik, és ezt követően Ukrajna megszállása belső konfliktus.
Minap Putyin tanácsadója, Anton Kobjakov azt mondta, hogy megsértették a Szovjetunió felbomlására vonatkozó eljárást. Ugyanakkor maga a Szovjetunió jogi szempontból továbbra is létezik. Az egész történet ezzel véget is érhet, de Nina Osztanina, az Oroszországi Kommunista Párt képviselője azt mondta, hogy a Dumában az emberek készek "felvenni a Szovjetunió jogi státuszának kérdését".
Forrás: TASS
a sztálin szobrok viszont objektíve ott vannak
A működés biztosítása érdekében a fórum alapvető, illetve opcionális sütiket használ..