Még az sincsen. Megint azoknak az országoknak lesz igaza, akiket most lehurrog a mindenkinél okosabb magyar politika, hogy háborús hisztériában tartják a sajkát polgáraikat. Holott csak felkészülnek. A németek az óvóhely felülvizsgálatukkal, mások a három napi hideg élelem készlettel. Nálunk meg semmi sincsen, mert az politikailag szembe menne az eddigi narratívával. Nemrég beszélgettem a feleségemmel, hogy mégis mi a fenét csinálnánk, ha mondjuk a lakóhelyünk környékén becsapódna egy drón. Vagy hirtelen bármilyen okból le kellene menekülni valamiféle védett helyre. Pincénk nincsen, és a szomszédoknak se nagyon (sajnos nem borvidéken lakunk...). Keresgéltem az agyamban, a gyerekkori csavargós emlékeimben stb. valami elérhető távolságban lévő bunkert, légópincét, óvóhelyet, alagutat vagy akármit, ahová mondjuk megpróbálhatnánk a gyerekeinkkel eljutni, ha valaki fentről ledobna valamit. És rádöbbentem, hogy a valóságban nyárspolgárként semmit nem tudok erről, semmi értelmes nem is jut az eszembe, és azt sem tudom, hogyan kellene egyáltalán ilyen esetben viselkedni. Az iskolában sem tanítanak ilyesmit, az önkormányzat nem ad ki erre vonatkozó tájékoztatást (mondjuk a polgármesterünk még a kérdést sem értené valószínűleg), a katasztrófavédelem, a rendőrség, a honvédség, a kormányablak, semmilyen hivatalos szerv nem ad ilyen esetekre iránymutatást. Pedig vészforgatókönyvnek kellene azért lennie gondolom, és nem csak a HM / MH fiókjaiban, hanem az állami intézményrendszer több szintjén is.