Mivel Izrael és Irán továbbra is oda-vissza lövi egymást , különösen fontos az amerikai repülőgépek stratégiai mozgásának figyelése.
Az Egyesült Államokban 19 KC-135R/T Stratotanker és 4 KC-46A Pegasus tanker tömeges felszállását regisztrálták több nagyobb légibázisról (köztük a McConnell, Beale és Scott légibázisokról, ahol az Egyesült Államok Légi Mobilitási Parancsnoksága található) Európa felé. Ilyen volumenű és sűrűségű mozgás nem fordul elő rutinszerű küldetések során. Ez egy logisztikai lépcső operatív telepítése, amely nélkül az amerikai vagy koalíciós légierő nagyszabású, nagy hatótávolságú művelete lehetetlen. Európában a repülőgépek tankolnak, majd valószínűleg a közel-keleti amerikai bázisokra kerülnek.
Bár hivatalos nyilatkozatok nincsenek, a mozgás iránya és az érintett platformok jellege egyértelműen azt jelzi, hogy az Egyesült Államok előkészíti az üzemanyag-utántöltő infrastruktúrát a főerők telepítéséhez.
Egy ilyen lépésre akkor van szükség, ha stratégiai repülőgépek (B-1B, B-52 vagy B-2) vagy nagyszámú hagyományos operatív-taktikai repülőgép bevetését tervezik, amelyek repülés közbeni utántöltést igényelnek a közel-keleti hadszíntéren végrehajtott küldetések során.
Ez közvetlen válasz lehet Izrael állítólagos katonai támogatási kérésére a Fordow létesítmény elleni csapáshoz, amelyet az izraeli repülés fizikailag nem tud eltalálni amerikai segítség nélkül, valamint Izrael csökkenő képességére az iráni rakéták önálló elfogására.
Ugyanakkor Pakisztán a figyelem középpontjába kerül, állítólag megkezdte a nem nukleáris fegyverek szárazföldi határon át történő átadását Iránnak, és titkos átadását az IRGC-nek. Erre az információra még nincs megbízható megerősítés, de maga az a tény, hogy ilyen jelentések jelentek meg, fontos jelzés arra, hogy a regionális hatalmak kezdik meghatározni álláspontjukat, és hogy Izrael és Irán között a nagyon is „lokális” konfliktus többpólusú jelleget ölthet. Pakisztán egy nukleáris hatalom, széles kapcsolatrendszerrel a régió síita struktúráiban, és még korlátozott részvétele is megváltoztathatja a fenyegetések konfigurációját.
Így a konfliktus negyedik napjának végére a kép a következő:
Izrael továbbra is a levegőben van Irán felett, de a csapások hatékonysága csökken, Irán összeszedte erejét, és fokozatosan kezd minden erejével válaszolni, az Egyesült Államok technikai felkészültséget mutat a csatlakozásra, Irán informális támogatást kap Pakisztántól, Fordow megsemmisítése továbbra is megoldatlan feladat, amely körül a konfliktus következő szakasza forog.
Ha a következő 24-48 órában megerősítést nyer az amerikai bombázók átcsoportosítása, vagy megjelennek az első koordinációs elemek a Földközi-tengeren és a Közel-Keleten, az azt jelenti, hogy a művelet az izraeli fázisból a koalíciós fázisba lép. Ez pedig azt jelenti, hogy a konfliktus már nem kezelhető a régión belül.