Indirekt módon rávilágít Putyin gondolkodására, ezért az orosz bizpolba rakom.
Petro dollár, meg ilyesmiket emleget a szerző.
Az idei júniusra vízválasztó időszakként fognak majd emlékezni, olyanra mint, amely a globális kormányzás régi multilaterális megközelítésének végét jelezte. A meglévő intézmények, különösen azok, amelyek a Nyugat eszméjére épültek (mint például a NATO és a G7), már nem számítanak. Miközben...
www.portfolio.hu
A szerzo téved, ahogyan Kissinger is alapvetoen tévedet (és nem csak ebben), akárhogyan is logikusnak néz ki az elkébzelés. Az ember ugyanis alapvetoen nem racionális lény, így a nyereség igéretét gyakran felulírhássa mondjuk a hálál, illetve áldozathozatal kultusza (amelyekkel a fasiszta és iszlámista rendzerek operálnak) vagy a dicsoség kultusza. Az elképzelés már a 20. század elején létezet és mégis kitort a Nagy Háború, annak ellenére hogy gazdaságilag iracionális. A kozelmultban Merkel es a tobbiek erre alapozták az orosz imperializmus féken tartását, de nem jott be. Másik oldalon pedig Putyin próbalta gáz és olaj igéretével oszekotozni a kezunket, hogy ne lépjunk fel az agresziója ellen, de ez se sikerult. Szoval mellozuk ezeket a szép, de sajnos életképtelen elképzeléseket, hogyan lesz mindenkinek jobb, ha uzletel és nem háborúzik.
------------------
Ha már elemzés/elgondolkodás:
Ezen a ponton azt kérdezni, hogy mikor fogják végre felfogni az oroszok, mit tett Putyin az országukkal, ugyanolyan haszontalan, mint népfelkelésre számítani Oroszországban. Mindazonáltal jó tudni, hogy legalább néhány orosz megérti, milyen reménytelen helyzetben van Oroszország:
„Az elmúlt évek egyik fő és legváratlanabb felfedezése az volt, hogy Oroszországnak elegendő erőforrása van ahhoz, hogy különösebb erőfeszítés nélkül bekerüljön a „közepes jövedelmű” országok közé.
Nem értük volna el Hollandiát vagy Japánt – túl keményen kellett volna dolgoznunk és nehéz reformokat kellett volna végrehajtanunk, és nem lett volna elég erőforrás az arab olajmonarchiák gazdagságának fenntartására.
De teljesen lehetséges lett volna elérni például a Cseh Köztársaság szintjét.
Mind a felhalmozott források, mind a jelenlegi jövedelem bőven elegendő lett volna ahhoz, hogy ne a nyugdíjkorhatárt emeljék, hanem éppen ellenkezőleg, hogy a nyugdíjakat jelentősen megemeljék a lakhatási és kommunális szolgáltatások problémáinak megoldása, a régi utak felújítása és újak építése, a leromlott állapotú lakások áttelepítése, valamint a szociális, oktatási és egészségügyi infrastruktúrába való elegendő pénzbefektetés.”
Jelentősen emelni a fizetéseket az országban, és fellendíteni a nemzetgazdaságot. Sokkal kevesebb veszteséggel átvészelni a Covid-válságot.
Mindezt anélkül, hogy különösebben megváltoztatnánk a meglévő politikai és gazdasági modellt. Ha kevesebbet lopnánk, egy kicsit keményebben dolgoznánk, és fokozatosan lazítanánk az állami/oligarchikus gazdaság szorításán...
De ezek csak álmok. Még megvalósításuk nélkül is lehetséges lett volna egy meglehetősen erős nemzeti jóléti szintet elérni, és ezeken a gyenge babérokon pihenni.
A lakosság többsége azonban soha életében nem látott ennél jobbat, és álmodni sem mert róla.
Ezen a ponton dönteni lehetne - vagy megállni az elért sikereknél a rendszer jelentős reformja nélkül, vagy kockáztatni és továbblépni.
Egyébként pontosan ez a „középparaszt útja” tűnt a legvalószínűbbnek, legtermészetesebbnek és legkézenfekvőbbnek 2012-ben.
Csak elképzelni lehet, milyen erőfeszítésekbe került, hogy az országot letérítsék a legkényelmesebb és már kitaposott vágányról.
Kirángassák onnan, és egy hangosan zörgő birodalmi szekérrel lejjebb küldjék.
Ráadásul az emberek nem a Birodalmat és a hősies hadjáratokat akarták (legfeljebb egy esti sörözés és egy jó harapnivaló mellett voltak hajlandóak erről beszélgetni), hanem a békét és a jólétet.
Bármennyire is próbál minket a propaganda meggyőzni az ellenkezőjéről – alig tizenkét év telt el, és az előző társadalom hangulatainak emlékeit nehéz kitörölni.
Mindez azonban ma már csak a múlt emléke. Az akkoriban betegesnek és közönségesnek tűnő fejlődési ösvényekről, amelyek jól táplált hanyatláshoz és problémákkal járó hanyatláshoz, kezdődő elnyomáshoz, cenzúraüldözéshez, a politikai élet földbe döngöléséhez vezettek – de mindez az átlagos latin-amerikai szinten. Megszokott és a többség számára alig észrevehető.
Mindez kellemetlen, fülledt és undorító volt, de miután megismertük az alternatívákat – a múlt elveszett paradicsomnak tűnik. Amit soha nem lehet visszahozni.
Egyszerűen azért, mert az erőforrásokat, a hírnevet, az időt és az embereket már elköltötték és elvesztegették. Valami másra.
És előttünk csak görbe, kitaposott ösvények vezetnek az ismeretlenbe...
- A TG „Хмурое утро” csatornájáról
www.youtube.com
vk.com
