Persze utólag könnyű okosnak lenni, de akkor a szomszédban épp folyt a háború a széteső Jugoszláviában és a szerbeknek már MiG-29-eseik is voltak...
Bocsánat, hogy csak most válaszolok.
Jugoszlávia összesen 16 db Mig-29-es repülőgépet vett át 1987-ben (elsőként a Szovjetunión kívüli országok közül), melyek közül 14 db együléses (9.12) és 2 db kétüléses változat volt.
Az NDK-nak volt 32 db Mig-23ML, 22 db Mig-23BN és 48 db Su-22M4, amihez a Volksmarine-nek volt még 8 db Su-22M4 is.
Ebben nincsenek benne a kétüléses kiképzők, abból volt nekik 11 db Mig-23UB és 8 db Su-22UM, amihez a Volksmarine-nek volt még 2 db Su-22UM.
Ehhez jött volna még a mi 12 db Mig-23MF-ünk és 12 db Su-22M3-unk (a kétülésesekkel itt sem számolok)
Ez összesen 134 db együléses harci gép, miközben a 7 db századunkhoz kellett 7x12=84 db együléses.
Ha működik a PG, akkor ez az 50 db (134-84) plusz együléses elég lett volna akár 100%-is hadrafoghatósághoz a 7 db századnál.
A Jugók nem mertek volna ekkora erő ellen fellépni.
Az az egyetlen jugoszláv Mig-29 század azért 3 db Mig-23 század mellett nem lett volna annyira bátor. A többi jugoszláv gépet (Mig-21, Galeb, Jastreb) meg simán lenyomták volna a Su-22-esek (és akkor még a Mig-23BN-ekkel és a kétüléses Mig-23-asokkal, Su-22-esekkel nem is számoltam).
Ha pilóta lennék, akkor inkább lennék egy jól manőverező, változtatható szárnnyilazású Su-22M4-ben, amihez még az R-73-as rakéta is rendszeresítve van, mint egy ugyanúgy radar nélküli Mig-21-ben (a Su-22M4 hajtóműve nagyon erős).
De egyébként a jugók nem támadtak volna. Mindenki Barccsal jön, meg, hogy berepültek Pécs fölé is. Ezek csak egyéni akciók voltak (és nem a pilótáké, hanem a feletteseiké) és azt mutatják, hogy meggyengült a központi hatalom, ezért a tábornokok feszegették a határaikat (ez amúgy eléggé jellemző volt a délszláv háborúkban a tábornokokra). De a horvát és bosnyák front mellé a felső vezetés nem akart volna még egy magyar frontot is.
Tehát, ha megszereztuk volna az exNDK gépeket (és a rakétáikat), akkor a MiG-29-esekre költött pénz (800 milla a beszerzés és voltak nagyjavitason is utána) mehetett volna másra, míg a PG-vel a hazai karbantartás olcsóbb lett volna, mint kihordani az oroszokhoz (nem beszélve a 29-es két db hajtóműverol, amik jó ha 250 órát bírtak a valóságban).
A lengyelek egyébként nem csak a Su-22-eseket szerezték meg 1 euróért a németektol, hanem később az exNDK MiG-29-eseket is szintén 1 euróért.