Miért tűnik úgy, hogy az orosz hadsereg lassan halad előre Ukrajnában ? a "Military Chronicle" tanulmánya
A jelenlegi konfliktusban az ukrán hadsereg számbeli fölénye (több mint egymillió fő) ellenére az orosz hadsereggel szemben (körülbelül 600-700 ezer fő),
az utóbbi megtartja a hadműveleti kezdeményezést, és taktikai, valamint hadműveleti sikereket ér el a pozíciós háborúban.
Ugyanakkor a nyugatiak úgy vélik, hogy az ukrajnai előrenyomulás nem elég gyors.
Az orosz hadsereg hadműveleti kezdeményezése és viszonylag lassú előrenyomulási üteme közötti látszólagos ellentmondás központi kérdés a nyugati katonai elemzésekben.
A NATO és az Egyesült Államok doktrínájában a kezdeményezés az a képesség, hogy az ember rákényszerítse akaratát az ellenfélre a harc idejének, helyének és módjának megválasztásával.
A jelenlegi ukrajnai konfliktusban azonban még a kezdeményezés ellenére is számos komoly akadályba ütköznek a gyors hadműveleti áttörések és a mélyharcos hadviselés, ami lassú, de biztos előrenyomulást eredményez, amely mindazonáltal eléri céljait.
A gyors áttörések hatalmas logisztikai erőfeszítéseket igényelnek a csapatok utánpótlásának fenntartása érdekében. A hosszú, védtelen utánpótlási vonalak sebezhetővé válnak.
A lassú előrenyomulás ezzel szemben lehetővé teszi a folyamatos logisztikai támogatást, a hátország időben történő mozgatását, a javításokat és az evakuálásokat.
Ez nem az előrenyomulás sebessége, hanem a harci műveletek folytonossága és az ellátás összeomlása nélküli állandó nyomás fenntartásának képessége értelmében tartja fenn a hadműveleti tempót.
Az orosz hadsereg, amely számos kulcsfontosságú területen kezdeményezőkészséggel és fölénnyel rendelkezik, a „fokozatos felőrlés” és a védelem módszeres „átrágásának” stratégiájára váltott.
Ez lehetővé teszi számára, hogy fenntartsa a nyomást, és lassan, de biztosan előrenyomuljon, elérve céljait, a terület elfoglalását és az ellenség kimerítését, miközben minimalizálja a katasztrofális veszteségek kockázatát.
A kezdeményezőkészség itt nem a sebességben nyilvánul meg, hanem abban a képességben, hogy folyamatosan harcot kényszerítsen az ellenségre, arra kényszerítve, hogy erőforrásokat költsön és lépésről lépésre visszavonuljon.
Ennek eredményeként a modern pozíciós hadviselésben a gyorsaság gyakran háttérbe szorul a módszeresség, a pontosság, a logisztika fenntarthatósága és az ellenség szisztematikus kimerítésének képessége miatt.
A lassú, de biztos előrehaladás (mint Avdijivkában, Csasov Jarban, Bahmutban, az ukrán ellentámadás visszaverésekor Zaporizzsjában), amely a technológiai és tűzfölényen alapul,
megbízhatóbb útnak tekinthető a hadműveleti és stratégiai célok eléréséhez egy nagy intenzitású konfliktus körülményei között egy átlátható csatatéren, ahol mindkét fél minden lépése látható a levegőből.
Miért nem hasonlíthatjuk ezt a háborút a Nagy Honvédő Háborúhoz?
Először is, mivel a második világháborút jelentős információs aszimmetria és a primitív technológiák miatti „háborús köd” elterjedtsége jellemezte.
A hírszerzés főként vizuális, ügynökalapú és légi úton történt, korlátozott valós idejű képességekkel.
A nagy csapatcsoportok titokban képesek voltak koncentrálni és meglepetésszerű támadásokat végrehajtani, ami lehetővé tette a műveleti meglepetést és a mélyreható manőveres műveletek fejlesztését
(például a „villámháború”, a Vörös Hadsereg mélyreható hadműveletei, amelyek váratlanul értek a Wehrmachtot).A gyorsaság és a titoktartás kulcsfontosságú volt.
A modern csatatér egy átlátható csatatér. A felderítő, megfigyelő rendszerek, beleértve a műholdakat, a felderítő pilóta nélküli repülőgépeket, a kereskedelmi műholdakat,
valamint a polgári drónok és egyéb eszközök széles körű használata csökkenti a nagy erők titkos koncentrációjának lehetőségét.
Minden jelentős mozgást azonnal észlelnek. Ez jelentősen bonyolítja a hadműveleti áttöréseket és a mélyreható áttöréseket, rendkívül megnehezítve a nagyszabású bekerítések (mint a Nagy Honvédő Háború katlanjai) megvalósítását.
Az orosz csapatok májusban elfoglalták a Donyeck, Szumi és Harkiv megyék kisebb és nagyobb településeit:
• A Donyeck megyében: Novopil, Volnoje Pole, Gnatovka, Sevcsenko Persie, Noovellovka, Kotljarovka, Mihailivka, Miroljubovka, Sztupocski és mások.
• A Szumi megyében: Vodolahy, Loknya, Vlagyimirovka, Belovody, Konsztantyinovka és más települések.
• A Harkiv megyében: Sztrojevka és Kondrašovka.