Suha György írása:
"Mit is csinálunk Csádban?
2. rész.
Tevetej-program, és ne röhögd el magad…
A magyar–csádi tevetej projekt első ránézésre egzotikus, innovatív és nemzetközi együttműködésre épülő fejlesztési csoda. Második ránézésre viszont inkább egy költségvetési alibi, amelyben a teve csak díszlet – a valódi cél pedig a pénz elköltése, lehetőleg minél messzebb a hazai közvéleménytől.
A hivatalos kommunikáció szerint a tevetej feldolgozása "kiemelkedő innovációs potenciállal” bír, és a magyar szakértelem exportja révén Csádban létrejön egy „Tevetej Kiválósági Központ”. A fényképen látható, hogy június utolsó hetében – az elvi megállapodás után alig egy évvel – a magyar ügyvivő (nagykövet továbbra sincs) széles mosollyal gratulál a magyar partnernek. Az alapkő-letétel, akarom mondani téglafal-rakás egy stratégiai kapcsolaton alapuló, igazi barátság kezdetét jelenti.
Ha valaki nem tudná, Magyarország tevetej-nagyhatalom, és csádi barátainknak a magyar tejipari know-how feltétlenül szükséges a helyi nomád gazdaság modernizációhoz és ehhez a magyar fél által biztosított „kutatási és technológiai transzfer” elengedhetetlen. Ez nem is lehet kérdés. Az ünnepségen a magyar ügyvivő „megerősítette Magyarország elkötelezettségét Csád állattenyésztési ágazatának fenntartható fejlesztése iránt, üdvözölte a helyi kapacitások megerősítésére és az innováció előmozdítására irányuló közös erőfeszítéseket ebben a kulcsfontosságú ágazatban.” Jelentsen ez bármit is.
Ezen már a kintiek is mosolyogtak, a diplomáciai szóvirágok mellett mindenki pontosan tudja, hogy a tevetej-projekt pusztán fedősztori, amiből persze a helyiek is profitálnak. Az ünnepség fővendége, Ousmane Sougoumi, az állattenyésztési minisztérium főtitkára megköszönte a magyar fél JELENTŐS ANYAGI TÁMOGATÁSÁT a központ létrehozásához.
A magyar adófizetők pontos hozzájárulásának összege ugyanakkor nem ismert, üzleti titok. A csádi újságírók erre vonatkozó érdeklődését elhárítva a kinti minisztérium a magyar állam tulajdonában lévő partnerre, a Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet-re hivatkozott. A kinti oknyomozó újságírók kérésére megkerestem a MTKI ügyvezetőjét, aki válaszra sem méltatott.
A kör bezárult.
Az MTKI csádi partnerének éves költségvetése 2 millió euró körül alakul, közel száz alkalmazottja van, akik tavaly áprilisban már sztrájkoltak a fizetéseik elmaradása miatt. Jól jön tehát minden külföldi támogatás.
Ha egy gazdag külföldi partner a tevetejben lát fantáziát, annak sincs akadálya, mindent a kedves megrendelő kedvéért.
Csádban ugyanis a tevetej hasznosítása minimális, gyakorlatilag ez egy nem létező ágazat. Mint ahogyan a tevetej feldolgozása nem létező magyar iparág, a tevetejre a valós piaci igény marginális. Az afrikai ország teljes exportjának csupán 5%-a megy az EU-ba, ennek pedig kimutathatatlan része a tevetej-alapanyagú termék.
Röviden ez egy fantom-projekt, inkább politikai gesztus, mint gazdasági vagy tudományos áttörés.
Érezhették ezt az érintettek is, hiszen az ünnepségen gyorsan aláírtak egy stratégiai együttműködési megállapodást is magyar Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatallal. Persze ennek sincs nyoma a NÉBIH honlapján, pedig érdekes lenne megtudni, hogy ez miért történt. Talán Csádból fogunk importálni biztonságos élelmiszert?
Ha igen, akkor van hova fejlődni: a Csádból érkező import évtizedek óta elenyésző, például 2023-ban 472 dollár, kb. 160 ezer forint volt.
Százhatvanezer forint. Évente. Összesen.
A magyar kormány a 200 millió eurós segélyhitel mellett, 1 millió euró humanitárius támogatást nyújt, további 817 millió forintért pedig fejlesztési központot finanszíroz.
A Hungary Helps, az üldözött keresztényeket támogató szervezet százmilliókat költ Csádban. Plusz a hivatalos jelenlét, a nagykövetség fenntartása, az odautazó delegációk költsége, a különös hírű partik, rendezvények kiadásai.
Összeadni sem egyszerű, hogy ez pontosan mennyibe kerül nekünk."
"Mit is csinálunk Csádban?
2. rész.
Tevetej-program, és ne röhögd el magad…
A magyar–csádi tevetej projekt első ránézésre egzotikus, innovatív és nemzetközi együttműködésre épülő fejlesztési csoda. Második ránézésre viszont inkább egy költségvetési alibi, amelyben a teve csak díszlet – a valódi cél pedig a pénz elköltése, lehetőleg minél messzebb a hazai közvéleménytől.
A hivatalos kommunikáció szerint a tevetej feldolgozása "kiemelkedő innovációs potenciállal” bír, és a magyar szakértelem exportja révén Csádban létrejön egy „Tevetej Kiválósági Központ”. A fényképen látható, hogy június utolsó hetében – az elvi megállapodás után alig egy évvel – a magyar ügyvivő (nagykövet továbbra sincs) széles mosollyal gratulál a magyar partnernek. Az alapkő-letétel, akarom mondani téglafal-rakás egy stratégiai kapcsolaton alapuló, igazi barátság kezdetét jelenti.
Ha valaki nem tudná, Magyarország tevetej-nagyhatalom, és csádi barátainknak a magyar tejipari know-how feltétlenül szükséges a helyi nomád gazdaság modernizációhoz és ehhez a magyar fél által biztosított „kutatási és technológiai transzfer” elengedhetetlen. Ez nem is lehet kérdés. Az ünnepségen a magyar ügyvivő „megerősítette Magyarország elkötelezettségét Csád állattenyésztési ágazatának fenntartható fejlesztése iránt, üdvözölte a helyi kapacitások megerősítésére és az innováció előmozdítására irányuló közös erőfeszítéseket ebben a kulcsfontosságú ágazatban.” Jelentsen ez bármit is.
Ezen már a kintiek is mosolyogtak, a diplomáciai szóvirágok mellett mindenki pontosan tudja, hogy a tevetej-projekt pusztán fedősztori, amiből persze a helyiek is profitálnak. Az ünnepség fővendége, Ousmane Sougoumi, az állattenyésztési minisztérium főtitkára megköszönte a magyar fél JELENTŐS ANYAGI TÁMOGATÁSÁT a központ létrehozásához.
A magyar adófizetők pontos hozzájárulásának összege ugyanakkor nem ismert, üzleti titok. A csádi újságírók erre vonatkozó érdeklődését elhárítva a kinti minisztérium a magyar állam tulajdonában lévő partnerre, a Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet-re hivatkozott. A kinti oknyomozó újságírók kérésére megkerestem a MTKI ügyvezetőjét, aki válaszra sem méltatott.
A kör bezárult.
Az MTKI csádi partnerének éves költségvetése 2 millió euró körül alakul, közel száz alkalmazottja van, akik tavaly áprilisban már sztrájkoltak a fizetéseik elmaradása miatt. Jól jön tehát minden külföldi támogatás.
Ha egy gazdag külföldi partner a tevetejben lát fantáziát, annak sincs akadálya, mindent a kedves megrendelő kedvéért.
Csádban ugyanis a tevetej hasznosítása minimális, gyakorlatilag ez egy nem létező ágazat. Mint ahogyan a tevetej feldolgozása nem létező magyar iparág, a tevetejre a valós piaci igény marginális. Az afrikai ország teljes exportjának csupán 5%-a megy az EU-ba, ennek pedig kimutathatatlan része a tevetej-alapanyagú termék.
Röviden ez egy fantom-projekt, inkább politikai gesztus, mint gazdasági vagy tudományos áttörés.
Érezhették ezt az érintettek is, hiszen az ünnepségen gyorsan aláírtak egy stratégiai együttműködési megállapodást is magyar Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatallal. Persze ennek sincs nyoma a NÉBIH honlapján, pedig érdekes lenne megtudni, hogy ez miért történt. Talán Csádból fogunk importálni biztonságos élelmiszert?
Ha igen, akkor van hova fejlődni: a Csádból érkező import évtizedek óta elenyésző, például 2023-ban 472 dollár, kb. 160 ezer forint volt.
Százhatvanezer forint. Évente. Összesen.
A magyar kormány a 200 millió eurós segélyhitel mellett, 1 millió euró humanitárius támogatást nyújt, további 817 millió forintért pedig fejlesztési központot finanszíroz.
A Hungary Helps, az üldözött keresztényeket támogató szervezet százmilliókat költ Csádban. Plusz a hivatalos jelenlét, a nagykövetség fenntartása, az odautazó delegációk költsége, a különös hírű partik, rendezvények kiadásai.
Összeadni sem egyszerű, hogy ez pontosan mennyibe kerül nekünk."