.Azzal és ahogyan a Szovjetunió szétesett, az orosz-ukrán háború lehetősége automatikusan realitássá vált.
A két állam közötti kapcsolatot öt, önmagában is súlyos probléma terhelte:
1. A Krím és a fekete-tengeri flottabázis kérdése,
2. Az ukrán atomfegyverek kérdése,
3. A közel 10 milliós, Ukrajnához került orosz kisebbség ügye,
4. Az, hogy Moszkva a maga érdekszférájába tartozónak tekinti Ukrajnát (ahogyan mondjuk az USA Panamát),
5. És az, hogy Kelet-Ukrajna és maga Kijev sokkal inkább az orosz-, mint a XVI. századig nem is létező ukrán múlt bölcsője.
A 90-es évekre csődbe ment, kis híján anarchiába süllyedő Oroszországnak és a hasonló gondokkal küszködő vadonatúj Ukrajnának nagyon nem hiányzott egy háború, kiváltképpen úgy, hogy ekkor még Ukrajna is tömve volt szovjet atomfegyverekkel és az afganisztáni fiaskó után amúgy sem volt népszerű a háború gondolata, bár ahol meglocsolták egy kis nacionalizmussal (pl. Kaukázus), ott azért összejött, Moszkva is megkapta a magáét Csecsenföldön - és az első háborúban látványosan le is szerepelt.
Az ezredfordulóra hosszabb távon még Oroszország nyugati integrációja tűnt opciónak (különösen, hogy úgy látszott, az iszlám az egész Nyugatnak üzent hadat). Ezért is nyelte le Moszkva a balti államok NATO-csatlakozását és az ott ragadt orosz kisebbségek vegzálását is - vélhetően nem akarta ezzel terhelni a hosszabb távú együttműködést.
A 2010-es évekre Oroszország rendezte sorait, az iszlám veszély globális mértékben is csökkent, Nyugaton pedig kezdett beindulni a szélső-liberális woke-vonal, Washington pedig eleve nem is volt érdekelt Oroszország nyugati integrációjában.
Utána jött 2014, az ukrán soviniszta fordulat, Kijevben pedig ismét felmerült az ukrán atomfegyver iránti igény - és ott vagyunk, ahol indultunk.
A háború helyett, ami 2014-ben már házon belül kitört, Moszkvának egyetlen opciója volt: Teljesen kivonul Ukrajnából, feladni Szevasztopolt, lemondani 7-8 millió orosz bármiféle támogatásáról és elfogadni, hogy Ukrajnába idővel olyan atomfegyverek kerülhetnek, amiket esetleg horogkeresztekkel fognak díszíteni az oroszgyűlölő ukrán nácik.
Inkább a háborút választották.
Szerintem teljesen érthető módon.
Ez a hosszú levezetés sem magyarázza meg, hogy a fentebbi hozzászólás szerint, amire válaszoltam, az oroszok direkt nem verték le 1 hét alatt ukránokat, akkor ez miért jó az oroszoknak? Szerinted mi értelme van annak orosz szempontból, ha 1-2 hét alatt megcsinálhatták volna, hogy óriási emberáldozat, rengeteg elvesztett haditechnika, elsüllyedt fél Fekete tengeri flotta, lerombolt kurszki régió, iparuk ellen szankciók, stb, stb, stb árán és nagy presztizsveszteséget is elszenvedve, a világ normálisabb felét maguk ellen forditják, és olyanokkal kell szövetségbe kerülniük, mint Irán vagy Észak Korea? Mit értek el, amire büszkének kéne lenniük?