Konkrétan emlékszem, hogy az első autóm, a Dacia 1310 TX-re 100000 km volt megadva futási élettartamnak.
Milyen sokat fejlődött azóta a világ...
Azért kétségtelenül van fejlődés:
Olyan szigorú károsanyag kibocsátási normák vannak előírva - ha jól tudom, az erőforrások egész tervezett élettartamára - , ami köszönőviszonyban sincs már az EURO 1-es normával sem, nemhogy a még "őszinte" motorokéval.
Ráadásul ehhez el kellett köszönni a sztöchiometrikus aránytól; szélsőségesen szegény keverékkel kell működni, vissza kellett vezetni a kipufogógázt, direkt befecskendezés, részecskeszűrő stb.
A korabeli tartós, fél- egymillió kilométeres motorokat is csak olyanok tudták megvalósítani, akikben megvolt a hozzáállás, és/vagy olyan motort használtak, amit haszonjárműbe is szereltek...
Szerintem ma sincs ez másként, az európai átlagautós az AI szerint évente úgy 13-16000 kilométert megy.
Ebben az átlagban benne van rengeteg, évente alig 5-10 ezer kilométert teljesítő felhasználó is, meg ugye a sokat futó cégautók.
A keveset használók nagy része így leginkább kb. 15 év után jut el odáig, hogy igazán gond legyen.
Az már nem a gyár gondja. Nem fogják tördelni a kezüket, hogy 10 év pluszos kocsik megkotlanak.
Példát akartok?
Van egy orvos ismerősöm, az adott márka helyi márkaképviselet tulaja gyerekkori jóbarátja.
Tőle vette az akkor új autóját.
Történt, hogy a 11 éves szívómotoros, de már direktbefecskendezős benzinmotorja* 150000 kilométernél beállt, mint a gerely.
*Leírhatom a márkát, típust de felesleges, mert gyakorlatilag az összes ilyen rendszerű motor ebből a korból időzített bomba.
Felújítani még "bróder" alapon is irracionális, keresni kellett hát egy új fűzött blokkot.
A márkakereskedés tulaja tudott nagy nehezen fellelni egyet - az összes kapcsolatát mozgósítva.
Összerakták a régebbi motor perifériáival, majd irtó gyorsan eladták.
A cégeseket meg pár évente lecserélik - leginkább még azelőtt, hogy azok is kiterülnének.
Utána megveszik a magánfelhasználók, s rájuk fog ömleni a fécesz.
Nyilván gyári garancia ezekre már a futásteljesítmény miatt nincs.
Ők is tehetnek egy szívességet a gyárak szemében.
Talán már írtam, hogy kipróbáltam egy céges kombi Focust; kézi váltós, ezres, 125 lovas.
Három éves, 200000 kilométer van benne (Tehát egy átlagos magán új autó vásárlónak még jó is lehetne elvileg a 20 évig). Űzve-hajtva van (Nincs hidegen óvatos indulás, autópályán pisiszünetnél visszahűtés, partokon kímélet). Nem mondom; felnyitott motorháztetőnél ösztönösen odanyúlna az ember, hogy lefogja a motort, mert azt hinni, hogy mindjárt kiugrik a helyéről (Már gyárilag is lágy ezeknek a motorkáknak a tartóbakja.) De menet közben teljesen rendbe van mind zajszintben, mind rezonanciában. A hangtónus meg úgyis ízlés kérdése, de a motorka vitán felül szívósan teszi a dolgát. Még.
Beszélgetve a járó motor felett, csak vonogatta a vállát a"hajtó"; majd a magánvásárló kicserélteti a tartóbakokat, ha akarja...
Mondjuk a váltója már harmadjára ugrott szét.
Lassan lecserélésre kerül az autó, ha valakit érdekel, gondoltam szólok; végül is a váltója új
Hogy idejutottunk a motorok világában, arról ez esetben talán pont nem a gyárak tehetnek, hanem a drága jó EU.
Ha a gyárakon múlna, akkor akkor az európai márkák még mindig a nyolcvanas évekbeli alapblokkokkal gyártanák az új autóikat.
Emlékeztek, hogy mennyi ideig kitartottak nemhogy a hengerenként két szelepes, de jó pár esetben az OHV blokkok mellett is, amikor a japánok már csak hengerenként négy szelepes (talán volt egy-két háromszelepes is) motorokat gyártottak?