Továbbvive a fenti gondolatom - csak, hogy tudjuk, hogy kiknek tapsolunk - ahogy az ismert, Magyarország alapvetően agrárország, habár a XXI században csak az agráriumra alapzva már nem lehet modern gazdaságot és társadalmat építeni.
De sebaj, a magyar mezőgazdaság az adottságai révén akár 20 millió embert is el tudna látni, de a gyakorlatban a tízmilliós magyar lakosságnak is csak a töredékére képes, mert kompletten hiányzik a magyar feldolgozóipar. Magyarán, nem gabonát eszünk, de még csak nem is lisztet, hanem kenyeret. Viszont nálunk nemhogy a kenyérgyárak, de a malomipar sincs már meg.
Igen, az hiányzik, amit a lengyelek egy az egyben átvettek, mert megtehették, de ugye nem csak a politikában, a gazdaságban sincsenek barátok, a lengyelek egyszerűen éltek a mi öntökönlövésünk adta lehetőséggel és ennek hála ma a magyarországi német, osztrák, francia, angol és holland tulajdonú áruházáncokban bizony igen nagy százalékban lengyel készárut vásárol a magyar a kevéske fizetéséért.
Amit nem mellesleg a külföldi tulajdonú multiktól alamizsnaként kap.
Jusson eszünkbe ez akkor, mikor a lengyel-magyar barátságról ábrándozunk, hogy mit szólnának a lengyelek, ha a változatásság kedvéért mondjuk saját feldolgozóipart építenénk ki (újra). Hogy fel lennének háborodva. És jusson eszünkbe ez akkor is, amikor a NER (egyébként otromba) megtollasodását számolgatjuk, hogy ez az önellátásra képtelen magyar gazdaság mennyi pénztől esik el csak amiatt, hogy az itt nyomott áron megtermelt javakat drágán kénytelen feldolgozott formában viszavásárolni. Mert bizony ez a pénz az, ami hiányzik az államkasszából, az egészségügyből, az oktatásból, a honvédelemből, a rendvédelemből, az infrastruktúrából.
Ehhez az hiányzó bevételhez képest a NER offshore lenyúlási pénze semmiség. Csak ugye ez nem olyan mint a Mészáros vagyonnyilatkozata, mint politikai bulvár, mert ez egy kompletten hiányzó ágazat miatt nem realizálódó tétel. Csak sejtéseink lehetnek arról, hogy az egykor volt magyar feldolgozóipar, könnyűipar, textilipar, de mondhatnám a szerszámgépgyártást, járműgyártást, miegyebet, szóval a 90 után megsemmisült magyar magas hozzáadott értékű termelői szektor mennyit hozhatna ma a konyhára, a lengyel mintára amúgy erős protekcióval, piacvédelemmel is meg lenne támogatva. Mert ők bizony megteszik, de mi vagyunk a feketeseggűek.
Na most kérdezhetitek, hogy ez mégis, hogy a fenébe kapcsolódik a topik témájához, az ukrán háborúhoz?
Nos, mint az látható, nekünk regionálisan a lengyelek a riválisaink, mind a gazdaságszerkezet (agrár-túlsúly), mind a geopolitikai tranzitország jelleg miatt.
És az ő sikerük a mi kárunk, ez sajnos nyilvánvaló.
De az meg méginkább nyilvánvaló, hogy a maradék alapanyagtermelésünket is ki tudja ütni a nyeregből Ukrajna, ha egyszer rászabadulna az EU-ra, mert akkor nekünk befellegzett. De befellegzett a lengyeleknek is (tudják is ezt ők jól), viszont nekik legalább van egy feldolgozóiparuk saját kézben, ami jól jön majd, ha az ukránokkal mondjuk meg kéne egyezniük, hogy némi gabonatermelés kvóta feladása ellenében esetleg lengyel lesz az Ukrajnába telepítendő feldolgozóipar tulajdonosi háttere (részleges regionális gyarmatosítás).
Mi tényleg ehhez akarunk tapsolni?
Én a tiroli osztrák kollegáimtól egyvalamit megtanultam, pedig ők aztán már tényleg a fejlett Nyugat.
Ha baj van, össze kell zárni, mert se a bunkó amerikai tulaj, se a Bajorföldről a nyakára átejtőernyőzött nagypofájú német, se az olcsójános magyar nem a barátjuk, ezért mindenki mondhat amit akar, ők a saját fejük után mennek. Makacsok mint az öszvér és kicsinálják azt, aki nem közülük való.
Lehet itt feleslegesen szurkálni a ködöt, hogy jajj, az orosz veszedelem, de a kenyeret a szánkból nem ők, hanem az ukránok eszik majd ki. Ahogy léptek a helyünkre a lengyelek is. A saját hazánkban.
Orosz győzelem esetén az ukrán kicsit legalább kelet fele dolgozna és nem ide, a mi kárunkra.