Bár egyetértek azzal, hogy a globalizáció legalábbis átalakul, a nyersanyagok hiánya miatt ennek Európa leginkább csak vesztese lehet, ha nem kapja össze magát nagyon gyorsan.
Mit fogunk hová exportálni a nyersanyagokért cserébe? Jelenleg az látszik, hogy:
- USA viszi haza az ipart, szolgáltatásokban jobban áll,
- Kína lassan minden téren lehagy minket, az autóipar problémái csak a kezdet
- Oroszországgal nem hajlandó az EU beszélni
Ehhez még:
- Drágábban gyártunk mindent mint a konkurenseink.
- Minőségi előnyünk sincs már nagyon.
- Nem is nagyon akar ez európai ember dolgozni.
Én igazán nem értem ezt a kincstári optimizmust.
Amit a Siemens 80.000 forintért ad, mi 8.000 forintért gyártatjuk Kínában kis tételben (100-as nagyságrend). Ez a realitás, ezzel kell versenyezni. Feltöltöm a tervet a neten, és egy-két héten belül megkapom a teljesen egyedi, számomra gyártott terméket.
A közgazdászoknak és pénzügyi vezetőknek fel kellene ébrednie kicsit. Iszonyatos sebességgel változik körülöttünk a világ.
Tök jók a párszáz oldalas tanulmányok a versenyképességről. Csak amíg az EU kijelölt bizottságának megfelelő albizottsága megír egyet, a többiek felépítenek három atomerőművet, hogy legyen elég energia a következő generációs mesterséges intelligenciának.
Ez a különbség, ezért érzem ábrándnak az EU versenyképességét.