Ááááá neeem, dehogy....
Zelenszkij párttársa szerint nekik lesz a világ legerősebb hadserege, Magyarország érdeke a kiegyezés.
index.hu
"Kiemelte, Ukrajna lakossága nagyobb Magyarországénál, így utóbbi országnak saját érdeke a kiegyezés."
"Nem keresünk újabb ellenségeket, de készek vagyunk harcolni érdekeinkért. És ezt jobb, ha minden szomszédunk eszébe vési, legyen keleti vagy nyugati."
Pontosan ezért írtam, hogy az ukrán állam kizárólag akkor nem fog érdemi kockázatot jelenteni számunkra és a környékbeli országok számára, ha teljesen pacifikálják,
és kint tartják a NATOból és az EUból is.
Ezt az EU
nem teszi meg (sőt, segélyként fegyvereket küld). Az USA
sem teszi meg (sőt, segélyként fegyvereket küld, illetve a teljes hírszerzési kapacitását a rendelkezésükre bocsájtja).
A fegyvereken, hírszerzési adatokon felül az ukránok az államháztartási bevételeiknek legalább felét segélyként kapják innen-onnan, gyakorlatilag 2022 óta. De ha jobban belemegyünk, van az több is (bújtatott támogatásként, pl ha egy ukrán céget támogatnak nyugatról, kamumegrendelésekkel, akkor az az ukrán cég adók formájában szintén hozzájárul az államháztartáshoz).
Itt azt kell látni, hogy ezt a szaros helyzetet Ukrajna nyugati támogatói hozták létre, mely szerint úgy sikerült geostratégiai helyzetbe hozni egy országot, hogy az erre a szerepre teljesen alkalmatlan.
És ebből, pacifikálás nélkül, semmi jó nem következik.
Akkor ki fogja pacifikálni őket? (költői kérdés)
Összefoglalnám, hogyan látom ezt a helyzetet, főleg hogy miért látok párhuzamokat Izrael állam nyugati támogatásának története és az ukrán ügy között:
Ez a régió (+Németország) a II. világháborút leginkább megsínylő, majd később szovjet befolyási övezetként létező térség, tele mindenféle (friss és kevésbé friss) nemzetállammal. Miután a kisebb nemzeteket kontroll alatt tartó nagy birodalmak eltűntek, a 19. századi nemzetállamista hullám, a világháborúk és a szovjet megszállás mind-mind komoly nyomott hagyott az összes helyi nép nemzettudatán. Ez komoly tőke annak, aki élni akar ezzel.
**...Hasonlóan a közel-keleti helyzethez, itt is viszonylag könnyen egymásnak ugrasztható népcsoportok élnek.
A helyi népek, nemzetcsoportosulások, stb közül kiemelnék kettőt: a lengyelt és az ukránt.
A lengyelek nemzettudata, államisága, stb jóval korábbra nyúlik vissza, és - bár néha évtizedes kihagyásokkal, de - kontinuitást mutat. Az ukránoké nem. Ők az első világháború végéhez közeledvén "kaptak" először országot, saját államot. Viszont (ahogy az összes nemzet a Francia Forradalom után azóta is) kényszeredetten kerestek-keresnek fogódzkodókat, bármi áron (ez még fontos lesz), csak hogy megszilárdítsák államiságukat. Emiatt is sokkal "idegesebbek", amikor ez forog kockán.
**...Hasonlóan Izraelhez.
Ez a vágy kapóra jött elsősorban az USÁnak, amely rögtön a II. világháború lezárása után pár évvel, titkosszolgálati módszerekkel, felforgató tevékenységek sorozatát hajtotta végre a mai Ukrajna területén (ami ebből publikus lett, elolvasható
itt és
itt). Amikor látták, hogy ebből nem lesz semmi, felhagytak a további próbálkozásokkal. Egyébként komoly irodalma van a CIA korai (és kései) balfaszkodásának, ajánlom szeretettel mindenkinek például
ezt a könyvet.
Az oroszok aztán a hidegháború idején elkezdték kiépíteni mindazt az infrastruktúrát, amelyre támaszkodva a GDP-jüknek (most már "csak") kb 10%-át adó szénhidrogén-exportjukat meg tudták valósítani.
Továbbra is adott volt azonban az USA azon törekvése, hogy az oroszok gazdasági potenciálját a lehető legnagyobb mértékben csorbítsák a kvázi klasszikus befolyási övezeteikben. A bennünket leginkább érintő kelet-európai övezetben még az is játszott, hogy a német gazdaság lehetőleg ne tudjon annyira megerősödni, hogy az az USÁt bármilyen módon diszruptálhassa. Ezt a németek leginkább olcsó(bb) energiával tudták megtenni, és ameddig nem nőttek túl nagyra, ezt engedték is nekik (a németeknek és az oroszoknak).
De emellett is épültek a gazdasági kapcsolatok, amelyeket nyilván a SzU szétesése elég komolyan visszavetett, de továbbra is maradt mire építeni.
Aztán eljött a hidegháború vége, az oroszok láthatóan már labdába se rúgtak, Jelcin alatt pedig biztosnak látszott a hatalmi státuszuk, gazdaságuk teljes leépülése, az ország javainak "demokratikus" kézbe mentése stb. Ehhez hozzájárult még például a Csecsen konfliktus, de még az 1991-es grúz polgárháborút is ide sorolnám. Mindegyikben vastagon benne volt, hogy Oroszországot destabilizálni kell.
Putyin aztán változtatott a menetrenden, amelybe nem mennék bővebben bele, de azért érdemes megemlíteni, mert szerintem ezzel festették fel magukra újra a célkeresztet az oroszok: az mégsem járja, hogy a nemzetközi tőkének csak úgy fityiszt mutasson valaki, amikor már megannyi nEmZEtKöZi megállapodást, szerződést aláírtak!
Viszont ezzel került újra képbe Ukrajna is, alig pár évvel Putyin hatalmának megszilárdítása után: újra felmerült az igény az USA részéről, hogy kell nekik egy eszköz az oroszok sakkban tartásához, későbbi leépítéséhez.
Pont ahogy az USA kb a '60-as évek végére ráébredt, hogy jól jönne neki egy megbízható közel-keleti szövetséges (a Hatnapos Háború idején), a többi közel-keleti ország sakkban tartásához
és leépítéséhez, ugyanígy ébredt rá arra is, hogy a lengyelek mellett jól jönne egy olyan kvázi-oroszország, amely bár komoly gazdasági/kulturális kapcsolatokat tart fenn az Orosz föderációval, ám pont ezek mentén gyengítheti is az oroszokat.
Véleményem szerint a cél kb az lehetett, hogy Európában, az orosz befolyásolási övezetből, ráadásul annak is a szívéből egy kellően nagy népességű országot kiszakítsanak, aztán gazdaságilag-katonailag felpumpálva "örökös" szövetségesként, a szomszédok szempontjából veszett pitbullként megtartsák és felhasználják.
**Pont mint Izrael esetében. Ők, inflációval korrigálva kb $350 milliárd fölött járnak 1951-2023 között átadott katonai és gazdasági támogatások tekintetében. És ebben sem az európai országok, sem a bújtatott segélyek nincsenek benne! Ukrajna, nagyságrendileg és fajlagosan a tízszeresét kapja ennek (tehát évekre és lakosságra leosztva).
És a segélyektől eltekintve vegyük észre azt, hogy Izrael ügyei, külföldi akciói
valamiért soha nem lettek elítélve a fényes nyugat által - már a szavakon túl. Illetve amikor egy ország kiénekelt a sorból, azt leginkább leszarták (Franciaország) és belépett a helyébe egy másik támogató.
Remekül eladták ezt a projektet a nyugati társadalmaknak, mint egy újabb, minden hájjal megkent nemzeti önrendelkezési igényt, és mint ilyent, támogatandót, hiszen a nyugati ember az "jóember".
**Pont mint Izrael esetében. Amióta létrejött a cionista állam, azóta megy a folyamatos szerecsenmosdatás a médiában, hogy megmagyarázzák, miért volt már az első (!) háborújuk is önvédelem, illetve miért van teljesen rendben, hogy gettósítják emberek százezreit.
A későbbi oroszországi hírszerző-felforgató műveleteikhez potenciális ügynökök tömegei fognak rendelkezésre állni. Mert az oroszok ezer szállal kapcsolódnak az ukránokhoz, és fordítva. Családok tízezrei élnek ma is a határ két oldalára dobott kapcsolati hálókkal. Ilyen helyzetből egyáltalán nem nehéz gyakorlatilag akármilyen terrorcselekményt végrehajtani az oroszoknál - ahogyan láttuk azt a kercsi híd felrobbantásánál, a moszkvai terrortámadásnál, a Pókháló hadműveletnél vagy épp a számtalan apróbb szabotázsakció esetében.
És ez csak a jéghegy csúcsa. Egy NATO (vagy USA)-védelem alatt álló) Ukrajna száz meg egy módon tudna puhább, politikaibb műveleteket végrehajtani anélkül, hogy különösebben tartania kéne a megtorlástól.
**Pont mint Izrael esetében. Ott ugyanis az alija során az országba bevándorolt zsidóság nagy része közel-keleti származású... akik utána remek emberanyagot biztosítottak a Mosszadnak gazdasági és családi kapcsolataik révén.
Nem érintem itt, hogy Izrael létrejötte egyébként mennyire volt jogos, és hogy pontosan milyen eszközökkel érték el, hogy létrejöhessen. Ahogy angolul mondják, "respect the grift", amit bizonyos fokig én is vallok, főleg ha párezer kilométerrel odébb történik mindez.
Azt se állítom, hogy az orosz fél (akár Szovjetúnióként, akár Orosz föderációként) ne próbálkozott volna vagy épp ne próbálkozna kihasználni hasonló helyzeteket a saját érdekeit figyelembe véve. Egész biztos, hogy ők is élnek mindenféle, változatos fedett és kevésbé fedett módszerekkel. Amit nemigen látok az orosz közbeszédben (ellentétben a nyugatival) az a másik fél kultúrális-gazdasági megsemmisítésének igénye. A fizikai megsemmisítésről meg leginkább az ukránok szoktak beszélni, ezt jól kiszervezték nekik. Illetve az is egy nagy különbség, hogy a "helyzet" egy ideje már az oroszok ajtajánál érlelődik, és nem az USÁénál.
Az oroszoknak ez, a fentiek fényében egzisztenciális harc. Az USÁnak és Európának nem. Az ukránok pedig - egyelőre - bábok.
És szerintem senkinek se hiányzik, hogy az ukránok bármilyen szempontból is meghatározó hatalom lehessenek.