Sztem jó ha mki a saját tapasztalataiból indul ki, hogy a személyes jó viszony kritikus esetekben, hogyan segítette át őt az élet kisebb, nagyobb nehézségein és abból lehet következtetni a jelentőségére.Szerintem kicsit túlmisztifikálod a személyes jó viszony jelentőségét és sok esetben pont a személyes jó viszony jelentette kockázatokat alulbecsülöd. (berágás mert nem azt csináljuk amit mond)
Berágás. Az meg sokszor a sajtó görbe tükre, kiről, miröl mit akar mutatni, hogy a saját igazát igazolja.
Érdemes elolvasni a budapesti amcsi ügyvivő beszédét, amit nem véletlen bújtatott fű alá a magyar mainstream sajtó vagy torzítva tálalt.
Palladino ügyvivő beszéde a Duna Intézet és a Heritage Foundation geopolitikai csúcstalálkozóján
2025. szeptember 16.
Hölgyeim és uraim, megtiszteltetés számomra, hogy lezárhatom a Duna Intézet és a Heritage Alapítvány geopolitikai csúcstalálkozójának első napját.
Köszönet John O'Sullivannak, Jay Carafanónak és magyar házigazdáinknak, hogy ilyen komoly összejövetelt szerveztek.
Már az is, hogy ennyi államférfi, tudós és gondolkodó gyűlt össze itt Budapesten, mélyreható dolgot mond: a rend utáni vágy nemcsak él, hanem sürgető is.
A csúcstalálkozó témája: „A hatalom jövője: Rend megteremtése a káosz idején”.
És igen, viharos időkben élünk.
A háború utáni liberális rend … elavultnak tűnik .
A stratégiai rivalizálás éleződik.
És azoknak az intézményeknek, amelyek egykor stabilitást ígértek, alkalmazkodniuk kell, különben jelentéktelenné válnak.
Korunk zűrzavarát fájdalmasan tárta fel Charlie Kirk aljas meggyilkolása.
Fáradhatatlanul kiállt az amerikai fiatalokért, és hangja messze túlra is eljutott a hazánkon.
Meggyilkolása komoly figyelmeztetés arra, hogy a politikai erőszaknak nincs helye a Nyugaton.
A rendet nem erőszakkal kell kovácsolni, hanem meggyőződéssel, bátorsággal és az eszmék összecsapásával.
De a káosz nem az utolsó szó.
A mély civilizációs gyökerekkel rendelkező nemzetek számára a káosz egy próbatétel – és egyben lehetőség is.
Egy teszt, hogy emlékszünk-e arra, hogy kik vagyunk.
Lehetőség arra, hogy újra elkötelezzük magunkat amellett, amit dédelgetünk.
Ezért fontos ma egymásnak az Egyesült Államok és Magyarország.
Nemcsak azért vagyunk szövetségesek, mert NATO-tagsággal rendelkezünk, vagy az Atlanti-óceánon átívelő kereskedelmet folytatunk.
Szövetségesek vagyunk, mert közös meggyőződésünk: a szuverenitás, a hit, a család és a kultúra nem elavult – ezek oxigént jelentenek.
A határok számítanak.
A családok számítanak.
A nemzetek számítanak.
Nélkülük semmi más nem marad fenn.
Brüsszelben túl gyakran halljuk az ellenkezőjét: hogy a szuverenitást össze kell vonni, hogy a határok a múlté, hogy a kultúrát kezelni kell.
Amerika és Magyarország jobban tudja.
Azok a nemzetek, amelyek elfelejtik, kik ők, nem tudják megvédeni azt, amijük van.
Trump elnök világosan fogalmaz: Amerika szövetségeseinek nem az absztrakt univerzalizmuson, hanem a közös civilizációs elkötelezettségeken kell alapulniuk.
Ezért Magyarország nem a kényelem, hanem a meggyőződés partnere.
Vegyük figyelembe a biztonságot:
A NATO nem akkor a legerősebb, amikor közleményeket ad ki, hanem akkor, amikor a nemzetek valódi felelősséget vállalnak.
A papíralapú ígéretek nem tartják fenn a békét – a valódi befektetések igen.
A tartós béke nem szavakból, hanem erőből fakad.
Energia fogyasztása:
Az energia nem csupán árucikk.
Ez a növekedés és a biztonság alapvető összetevője.
Az Egyesült Államok energiahatalommá vált.
Együttműködünk Magyarországgal az ellátás diverzifikálása és biztosítása érdekében.
Ezek nem pusztán gazdasági döntések – ezek a szuverenitás cselekedetei.
Vegyük például a migrációt:
A határaid feletti ellenőrzés feladása magát a szuverenitást is feladja.
És a határaid feladása a jövőd feladását jelenti.
Amerika ezt világosan megmondta.
Magyarország intézkedett is ez ügyben.
És vegyük a családot:
Egy nemzet, amelyik meggyengíti a családot, önmagát is meggyengíti.
Minden civilizáció attól emelkedik vagy bukik, hogy megvédi-e gyermekeit.
A tanulság világos.
A rend nem nemzetek feletti tervek alapján épül.
A rendet azok a nemzetek építik, amelyek ismerik a történetüket, és hajlandóak harcolni érte.
Ez az alapelv vezérli Trump elnök Amerika az első külpolitikáját.
A szuverenitás nem önzés.
Ez nemzeti önbecsülés.
Ez az együttműködés előfeltétele.
Azok a nemzetek, amelyek tudják, kik ők, együtt tudnak működni.
Azok a nemzetek, amelyek felejtenek, nem tudnak.
Magyarországnak kulcsszerepe van ebben a feltörekvő világban.
Európa válaszútján bebizonyosodott, hogy egy közepes méretű, világos célokkal rendelkező állam messze a saját súlycsoportján felül tud teljesíteni.
A szuverenitás és a család védelme nem fenyegetést jelent a Nyugatra – inkább emlékeztet arra, hogy mi tette a Nyugatot eredetileg erőssé.
A Trump-adminisztráció örömmel fogadja Magyarország hangját ebben a vitában.
Lehet, hogy nem minden taktikában értünk egyet, de egy meggyőződésünk közös: a civilizációnak, nem pedig a technokráciának kell megalapoznia a hatalom jövőjét.
Szóval, merre tovább?
Civilizációs szövetségesek hálózatát építjük.
Erősítjük a védelmi együttműködést.
Bővítjük az energiapartnerségeket, amelyek megszabadítanak minket az ellenséges befolyástól.
Olyan kereskedelmet és beruházásokat építünk, amelyek gazdagítják népeinket.
És mindezt úgy tesszük, hogy közben nem feledkezünk meg arról, hogy kik vagyunk.
Így kovácsolódik rend a káoszban.
Birodalmak emelkednek és buknak.
Az intézmények jönnek-mennek.
A civilizációk fennmaradnak.
Az előttünk álló kihívás az, hogy megújítsuk a civilizáció kötelékeit, amelyek az Atlanti-óceánon átívelnek hozzánk.
Az Egyesült Államok Magyarország mellett áll: nem pártfogóként, nem kritikusként, hanem civilizációs szövetségesként, amely eltökélt szándéka, hogy rendet teremtsen a káosz idején.
És várom, hogy ma este a Rezidencián folytathassuk ezt a beszélgetést sokakkal közületek, nem a bürokrácia, hanem a barátság jegyében.
Köszönöm.
Robert Palladino , Egyesült Államok