Szerintem nem erre gondolt krisss. hanem a szocializmus évtizedeire.
[BIZTPOL] Oroszország (a Szovjetunió utódállama)
- Téma indítója Montezuma
- Indítva
Szerintem nem erre gondolt krisss. hanem a szocializmus évtizedeire.
E mellé még hatalmas jóvátételt is kaptunk a nyakunkba, amelyet folyamatosan törleszteni kellett. A romokban heverő országnak azonban ez akkora teher volt az ujjá építése útjában - hogy ezt nemsoká - el kellett törölni..
A háborús jóvátétel jogosságát nem lehet vitatni - hiszen csapataink bevonultak Ukrajnába a Don vonaláig, és hát útközben sok minden történt...
A szovjet típusú , kézi vezérelt tervgazdaság sok hátránya lassította a fejlődést - igy is Magyarország volt a legélhetőbb barakk, pedig 56 utána teljes itt állomásozó szovjet erőket mi élelmeztük és adtunk szállást számukra a gyakorlótereken kívül. Mivel akkor nem voltak a költségvetést megkönnyítő politikus - oligarchák a projectjeikkel - az ország 1960 és 1980 között látványos fejlődésen ment keresztül.
Ennek a gazdasági fejlődésnek a kezdődő fegyverkezés tett keresztbe.
Hogy a 2 rendszert összehasonlítom (különösen a mai állapotokra) nem is tudom h melyiknek a jobb élhetőbb? A Kínaiak minden esetre szocializmust hírdetnek -de egészen kapitalista módra törtetően fejlődnek..
Ne felejtsük el hogy több mint 100 év tapasztalata, a politikusok végső menedéke egy gazdasági válság esetén - a háborúk (de)generálása..
Nem tudom, minden nyugaton rekedt ország 100×jobban fejlődött mint mi és jobban is élnek/éltek az emberek mint itthon. Szóval az nem kérdés, hogy melyik a jobb csak a totálisan elvakultaknak.
És Oroszországban megállt az idő 1948 környékén ? Meg Oroszországnak van követelése Magyarországot illetően ?
A cseh gazdaság is teljesen rottyon lett, milyen igaz.
A magyar ipar (meg a gazdaság) fejlődési pályája Trianonnal ment a levesbe.
Ahogy a mentális nyomorunk nagy része is a kéretlen amputáció következménye.
Egyébként vajon Trianon nélkül tudtak volna motiválni bennünket a németek arra az öngyilkosságra, amit végül elkövettünk?
Na ugye.
A szovjet megszállás / a legvidámabb barakk évei egy folyamaton erősítettek, de nem a gyökérokai voltak annak.
Azt 1919-20-ban döntötték el (nem a szovjetek), hogy nekünk ki kell pusztulnunk.
Érdekes módon, az akkori döntéshozókra egyre kevesebben emlékeznek idehaza, sőt, sokan szövetségeseket látnak bennük.
Meg fogsz lepődni, de a szovjetek csak közvetve voltak okai a magyar néplélek és nezettudat megdöglesztésének.
Gondolj bele, hogy a németek mit műveltek Varsóval, mit műveltek Lengyelországgal, utána hogy megszállták őket is a szovjetek, mégse döglött meg a lengyel nemzettudatuk.
Nem döglött meg a cseh és külön a szlovák se, mi több, ezek még egymással szemben is képesek sovének lenni, annyira erős az nacionalizmusuk.
A szó, amit keresel, a Kádár-rendszer. A felelős, akit keresel: Kádár János személye.
Kádár egy fogott figura volt, aki gyenge volt és félt.
Kádárt a szovjetek ültették fel a magas lóra, de folyamatosan tudatták vele: majd a saját elvtársai lógatják fel, ha nem úgy táncol, ahogy ők fütyülnek.
Ennyi volt a szovjetek felelőssége.
Kádáré meg a folyamatos államcsődben, anyagi nyomorban senyvedő gazdasági helyzethez degradált nemzeti gyulladáspont, azaz a szürke, se íze-se bűze szocialista középszer.
Kádár egyszerre próbált meg egy seggel több lovat megülni.
A szovjetek 56 után csak két dolgot kértek: legyen meg a magyar mezőgazdaság szocialista típusú átalakítása (TSz-esítés) és Kádár tegyen rendet.
De a megtorlás mértékét rábízták és Kádár ezt túltolta, mert félt.
Így kezdődött.
Aztán a 60-as évek elejétől, ahogy sikerült némi kölcsönhöz jutni, illetve sikerült a terrorral elnyomni a forradalmi parazsakat, megindulhatott a konszolidáció, némileg szinkronban a hruscsovi enyhüléssel.
De ez nem tartott sokáig, mert a 62-es Kubai Rakétaválság után a szovjetek eröltetett ütemű fegyverkezést vártak el a VSz tagállamoktól.
Erre a legkevésbé az élelmiszerhiánytól és munkaerőhiánytól szenvedő magyar népgazdaság volt alkalmas, miközben Kádár félt egy esetleges újabb 56-tól.
Ezért volt fontos, hogy elkezdjék alaposan kiépíteni a társadalom kompromittálását lehetővé tevő besúgóhálózatot, illetve meghatározzák a kultúra, a tudomány és az élet minden területén azt a lehetőleg semmilyen kommunista középszerűséget, mint igazodási normát, amely révén a magyar ember majd "lenyugszik".
A kultúra irányítása a Holokauszt-túlélő Aczél György kezébe kerül, később neki dolgozik be a beat-korszak után kulturálisan egyre fontosabb szintén Holokauszt-túlélő (de amúgy 56-os diáktüntető, tehát fogott ember) Erdős Péter is.
Azaz, a hetvenes évektől formálódó lázadó rockkorszak "konszolidálása" egy nacionalista-patrióta vonaltól irtózó látásmód hatása alá kerül.
A Trianon (de ugyanakkor a Holokauszt története is!) tabusítva lett, illetve a városi értelmiséget igyekeztek alul-, míg a fejleszteni kívánt népgazdaság szempontjából kulcsfontosságúnak tartott munkás-paraszti szcénát felülpremizálni.
Ne feledjük, hogy az 1945 után szétrombolt magyar ipart Rákosi alatt kényszerűen fejleszteni kellett (ennek a megfeszített munkának a kulcsfigurája amúgy Gerő Ernő volt), míg Kádár első 15 évére már egy az 1945-1960 közötti folyamatos kivándorlás miatti munkaerőhiány által súlytott közállapot jutott. A TSz-esítés és az intenzív iparfejlesztés kettőse, továbbá a városi lakhatás megindította az elvándorlást az agráriumból. És persze hiányoztak a kitelepített svábok is.
A hatvanas évek második felére már muszáj volt valamit kezdeni a magyar gazdasággal és erre felnőtt a feladathoz egy technokrata elit, de Kádár pechére 1964-ben Moszkvában váratlan hatalomváltás volt és Brezsnyev pont 1968-ra szilárdította meg finoman szólva "retro" politikáját annyira, hogy nekilásson a szatellit államokban megindult társadalmi reformok letöréséhez.
Ha anno Dubcek-ék nem annyira radikálisak, akkor tálán nem lett volna 68, de akkor talán a magyar Új Gazdasági Mechanizmus is messzebbre jut, mint 1972.
1973 nyarán Miskolcon a kokillák közé esik Vályi Péter pénzügyminiszter, a magyar gazdasági reformerek egyik legprogresszívebb karaktere, ráadásul a minisztertanács elnökhelyettese is ő volt. Vályi az amerikaiakkal tárgyalt technológiafejlesztésről, lengyel kollégájával pedig a KGST központjának Moszkvából Varsóba áthelyezéséről és megfogalmazta a magyar gazdaság liberálisabb tervezését.
Továbbá hangosan ellenezte a magyar-szovjet barter kereskedelmet is.
De idejekorán meghalt.
Kádár a Brezsnyevi pangás éveiben, tehát a 73-as olajválságot követő évektől kezdve egyszerűsítette politikáját, elállt az érdemi szerkezetátalakítástól és Fekete Jánoson keresztül folyamatosan nyugati hitelekkel finanszírozta az országot.
Ennek eredményeként 1981 decemberére államcsődbe került az ország, mivel a szovjetek is jelezték, hogy nem folytatják tovább a KGST országok hiteleinek visszafizetését.
Ezért kínai hitelből csatlakozunk az IMF-hez, hogy tudjunk további hiteleket felvenni.
Brezsnyev 82-ben meghal, miközben az afganisztáni háború elkezd súlyosbodni.
1984-ben meghal Usztyinov marsall is, aki az afganisztáni bevonulás egyik legkitartóbb támogatója volt, ezért Moszkvában felerősödnek a kivonulást támogató hangok, miközben az USA új politikája ekkorra újrafűti a Hidegháborút.
A szovjetek újabb fegyverkezést várnak el a VSz-től, csakhogy odahaza évente cserélődnek a demens főtitkárok, elkezdődött a helyezkedés, nem tudják már fenntartani a szokásos nyomásgyakorlást.
Kezdik elengedni a megszállt országok kezét.
Kádár először 1984-ben nyújtja be lemondását, de ekkor még csak a főideológus Aczél György távozik.
Kádáron előrehaladott demencia jelei mutatkoznak, melyeket súlyosbítja a légzési nehézsége is.
Magyarországon felüti fejét a szervezett bűnözés, a balatoni "maszekok" és különféle rovott multú karakterek sajátos hálózata sanszosan állambiztonsági szolgálati segítséggel kezd formálódni.
Ezzel egyidőben zömében Holokauszt-túlélőkkel felülreprezentált impexes vonal is elkezdi a vagyonkimentést, miközben "odakint" Hofi Géza élcelődik a magyar kisemberek szerencsétlenségén, de a karakterben "nem rajtuk, velük együtt nevet".
A hatás nem marad el, a nemzet alszik, az ország eladósodva, közben alul-felül éppen kirabolják, miközben büszkének lenni ciki és amúgy sincs mire.
86 nyarán a felére(!) szakad be az olajár, a szerencsétlen szovjet-magyar barter kereskedelem elkezd erősen deficites lenni, megindul a szovjet államadósság.
Sovány vígasz, hogy nem csak mi tartozunk, nekünk is tartozik valaki...
87-ben Kádár lemond, 89-ben meghal, 91-ben kivonulnak a szovjetek, megindul a rendszerváltás és az ország teljes kiárusítása és leépítése.
Ehhez az egészhez a szovjetek csak a hátteret adták, de a "siker" sajnos a miénk.
És pont ezért megy az ujjal mutogatás, az ok-okozati láncolat boncolgatása, de mindig az aktuális külpolitikai (tehát valójában belpolitikai) nézőpont alapján.
A szocialista államszervezet mint eredő tökéletes. Ki rakott ránk szocialista államszervezetet?
Vártam már ezt a kérdést, merthogy nem szabad megállni ennél a pontnál.
Minden csak úgy tud szárba szökkenni, ha megfelelő a táptalaj.
Az úgynevezett "Nulladik év", azaz 1945 tavasza, mint történészi szemlélet mostanra már megbukott.
Ez eleve egy, a Rákosi, majd Kádár rendszer idején kialakult ön-validáló nézet volt.
Azaz, 1945 tavaszát követően a Horthy éra teljesen kihalt, egy abszolút új vette kezdetét.
Ugyanis ez nem igaz.
Úgy a Rákosi-, mint a Kádár rendszer is a korábbi társadalmi alapanyagra épült, ennek okán a korrupció és protekció, az uram-bátyám, a kéz-kezet mos összefonódások a meghírdetett ideológia váltás ellenére fennmaradtak.
A nemzet dzsentrifikálódása az I. Világháború elvesztése és a Trianon csonkitása nyomán indult meg és ezzel erősödött fel a Monarchia idejéből származó vidék-Pest ellentét is.
Erre játszott rá Horthy a fehér lovas bevonulásakor, de később ez volt az imázs a Rákosi és Kádár idején szavalt munkás-paraszt propaganda során is.
Maradjunk annyiban, hogy a szocialista államszervezet hozott anyagból dolgozott, de amúgy ez igaz volt másoknál is.
De mivel a szocialista államszervezet egy kvázi-standard valami volt, valójában az azt megelőző történelmi traumák és közállapotok determinálták az eltérő megvalósulását.
A lengyeleknél a háborús trauma volt az alap, ezért is maradt erős a szocializmus ellenére is a katolicizmus, ahogy a németekkel és szovjetekkel szembeni fű alatti, de permanens nemzeti öntudat.
A keletnémeteknél a porosz, illetve náci militarizmusra és felsőbbrendűségre, illetve küldetéstudatra épült a német szocializmus.
A csehszlovákoknál a szocialista államszervezet álmos szürkesége összefonódott a világháborús német megszállás relatív eseménytelensége, a német gazdaság történelmi közelsége, az ezzel egyidőben jelenlevő cseh nacionalizmus és csendes ellenállás sajátos hagyományaival.
A román szociaizmushoz nem is volt tartós szovjet háttér, hiszen ők kivonultak onnan, gyorsan át is váltott az egész valami mássá.
A jugoszláv dettó (ott még megszállás sem volt).
Az albán úgyszintén.
Mindenki abból főzte a szocialista levesét, amilye volt.
Szovjetekkel, vagy nélkülük...
Ez most a gond, már évtizedek óta vége a "100X-os fejlődésnek" most irány a bányászbéka hátsója (ennek sok oka van..). Erről tanuskodik az egy főre eső villamos energia fogyasztás mint az egyik fő mutató összehasonlítása 2000 - 2025 között:
Ezek szerint Kína 650 % -ot fejlődött, Oroszország 2007 - ben beelőzte az EU-t, amely az USA-val együtt 25 éve csökkenésben van.. Jól látható nagy Britannia valóságos zuhanása.
Nem tudom h mi a jobb: gyengén de folyamatosan élni az egyik rendszerben, vagy pár évtized felfutás, jól élés után jön a "Soros" , menetrendszerű népességírtó elkerülhetetlen háború - az emberi hülyeség változatlan teremtés v a fáról való lemászása között ..
Kedvenc íróm, a finn Mika Waltari könyvében 2 zsoldos beszélget valamikor 1510 táján. A fiatalabbik dicsőíti a háborúkat: zsákmányolás, gyilkolászás, erőszakolás stb.. Az idősebb tapasztalt harcos ránéz és ezt mondja:
"Tanuld meg , hogy a legsoványabb béke is többet ér a legkövérebb háborúnál"
A legsoványabb béke időszaka - számomra úgy látom 1990-el véget ért.
45 után volt 2 vagy 3 szabad választás és egyiken sem nyert a kommunista oldal (még választási csalásokkal is csupán 20% körüli eredmény volt a maximum). Tehát csűrheted csavarhatod a kommunizmus/szocializmus erőszakkal lett Magyarországra kényszerítve Moszkva által= minden ami ezzel az országgal és a magyarsággal történt a kommunista/szocialista hatalomátvétel után azért a fő felelős Moszkva, hisz nélkülük nem is lett volna kommunista/szocialista hatalomátvétel.
Miközben itt megint a szokásos rejszolás megy, addig Putyin látogatást tett Geraszimovnál. Többek közt sikeresen tesztelték a nukleáris meghajtású Burevesztyik cirkáló rakétát, az ukrajnai projekt megy tovább (még mindig nem dátumokhoz kötve) és a nyilatkozatokból kiindulva nem hatja meg őket Trump Ukrajna-politikája
Azzal nem tudok mit kezdeni, hogy a szolgalelkűséged annyira határtalan, hogy még 35 évvel a szocialista diktatúra lerázása után is a rendszer híve vagy...Ez most a gond, már évtizedek óta vége a "100X-os fejlődésnek" most irány a bányászbéka hátsója (ennek sok oka van..). Erről tanuskodik az egy főre eső villamos energia fogyasztás mint az egyik fő mutató összehasonlítása 2000 - 2025 között:
Ezek szerint Kína 650 % -ot fejlődött, Oroszország 2007 - ben beelőzte az EU-t, amely az USA-val együtt 25 éve csökkenésben van.. Jól látható nagy Britannia valóságos zuhanása.
Nem tudom h mi a jobb: gyengén de folyamatosan élni az egyik rendszerben, vagy pár évtized felfutás, jól élés után jön a "Soros" , menetrendszerű népességírtó elkerülhetetlen háború - az emberi hülyeség változatlan teremtés v a fáról való lemászása között ..
Kedvenc íróm, a finn Mika Waltari könyvében 2 zsoldos beszélget valamikor 1510 táján. A fiatalabbik dicsőíti a háborúkat: zsákmányolás, gyilkolászás, erőszakolás stb.. Az idősebb tapasztalt harcos ránéz és ezt mondja:
"Tanuld meg , hogy a legsoványabb béke is többet ér a legkövérebb háborúnál"
A legsoványabb béke időszaka - számomra úgy látom 1990-el véget ért.
Viszont egy dolgon azért gondolkozz el:
A szovjetek által megszállt területek forradalma/szabadságharcai: 1956, 1968, lengyel szolidaritás 1980-81, 1989.
Érdekes módon nyugaton a kutya nem fogott fegyvert azért, hogy a szovjet blokkhoz csatlakozzon...
Tehát azt mondod, hogy addig fogják folytatni amíg bele nem rokkan az ország? Mert idén elemzőktől függően 0,9-1,5%-ot fog nőni az orosz gazdaság (ez 2,5-3%-os visszaesés az előző évhez képest) úgy, hogy a GDP közel 30%-át költik a haderőre. Már ne is haragudj, de ezek az adatok nem azt mutatják, hogy nincs időhöz kötve, max nem kötik az orrunkra.
Halkan jegyzem meg hogy a moszkvai propaganda államcsődről és gazdasági összeomlásról beszélt az oroszoknál klasszisokkal gazdagabb Németország kapcsán, amikor ilyen szintre esett vissza a német gazdasági növekedés!
Árnyaljuk egy kicsit a dolgot, mert nem ennyire fekete-fehér.
Rákosi terrorja nem lett volna meg a szovjetek háttere nélkül, akik maguk is a sztálini terrorban éltek, ez tény.
De Rákosi előtt is volt terror, mégpedig a csak pár hónapig tartó Szálasi-féle nyilas terror, amihez a szovjeteknek nem volt semmi köze.
Szálasi víziója hasonló mód szocialista kasztrendszerben gondolkodott és bár a bolsevizmus réme ellen jött létre, mégis ugyanúgy annak erőszakos radikalizmusát másolta.
És Szálasi előtt is volt kommunista terror Magyarországon, a 19-es Tanácsköztársaság, amikor még nemhogy szovjet megszállás, de Szovjetúnió sem létezett.
A magyarországi kommunista terror alapja a primitív radikalizmus, a szocialista középszeré pedig a XX. szazadi dzsentrifikáció volt.
Ezekhez a szovjet megszállás csak a keretet adta, de sanszosan a német megszállással is hasonló jött volna ki eredményül, részint a megszállás, mint kolonizáció jellege, de nagyrészben a polgári öntudat elsorvadása miatt.